Filatéliai Szemle, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Kiadástörténet Nyomások és színek A réz- és acélmetszetes bélyegek sok hívet szereztek a filatéliának. Az így készült bélyegek ugyanis különleges, sőt csodálatos szépséggel rendelkeznek. Voltak szélhámosok is, akik ezt ki is használták és miniatűr műalkotásokat hirdettek olcsó pénzért az USA-ban, majd a pénzt beküldőknek egy 10 centes Washington bélyeget küldtek el, amikor az még névértéken kapható volt, persze, a névérték többszöröséért. Kétféle nyomat itthon és külföldön A különböző nyomdatechnikai eljárások nem okoznak különösebb fejtörést a gyűjtőnek (az átlaggyűjtő azokat jóformán észre sem veszi) egészen addig, amíg ugyanaz a bélyeg el nem készül két különböző eljárással is. Ilyenek az első itthon nyomott bélyegeink, a nyomdatechnikájukról kő-, illetve réznyomatosnak nevezett 1871-es bélyegek. A komolyabb gyűjtőknek e kétféle nyomat megkülönböztetése már nem okoz különösebb gondot, de a kezdők könnyen tévedhetnek. Hazai vonatkozásban ez az egyetlen olyan bélyegünk, amelyiknél a nyomáskülönbségek döntőek. A külföldi kiadások között számos példával találkozhatunk. Az 1870- 71-es francia bélyegek néhány értéke kétféle nyomással is készült: a párizsi könyv-, és a bordeaux-i kőnyomással; a kedvelt grönlandi csomagbélyegek jegesmedvét ábrázolnak, ezek magasabb értékei 1930-ban könyv-, 1937-ben kő-, majd 1938-ban ismét könyvnyomással készültek, méghozzá mindegyik másmás nyomdában. Nyomdai eltérések találhatók az 1910-20 közötti USA forgalmi bélyegeknél is, amelyek kisebb képméret-eltérésekről ismerhetők fel. Azonos technika, de több nyomda Gyakori az olyan példa is, amikor nem a nyomdatechnika eltérő, hanem ugyanazt a bélyeget több nyomda azonos technikával gyártotta. Az 1912 - 13-as angol shillinges bélyegeket (Zumstein 141 — 3) 3 különböző nyomda készítette, mindegyik réznyomással, a nyomáskülönbségek azonban felismerhetők; az 1900 - 12-es belga portóbélyegek néhány értékét 1915-ben belga nyomda helyett egy angol nyomda nyomta újra, kis rajzbeli eltérésekkel. A luxemburgi 1874- 79-es kiadást helyi nyomda készítette; e sorozat több értékét azonban 1880 - 82-ben Hollandiában nyomtatták újra. "Néha nem az alapnyomat, hanem valamilyen felülnyomás készül többféle nyomdában és kis eltérésekkel. Az átlaggyűjtő ezekre többnyire ügyet sem vet (a magyar inflációs felülnyomásaink között is vannak nyomásbeli eltérések), néha azonban kénytelen törődni velük, mert az eltérő felülnyomásokat a katalógusok is jelzik (az 1884- 85-ös bolgár felülnyomás részben könyv-, részben kőnyomással törént). Arra is van példa, hogy a felülnyomások azért eltérőek, mert másmás időpontokban készültek. A panamai bélyegek Canal Zone felülnyomásai bővelkednek különböző típusokban, minthogy az 1906- 07-es felülnyomást más nyomda készítette, mint az 1909- 10-est, és ismét más az 1915 - 20-ast. Eltérőek persze, a gépikézi felülnyomások is. Az érdekesség oka: szükséghelyzet Az igazi érdekességeket e téren is a szükséghelyzetek hozzák. A belga posta 1946-ban módosította a postai díjszabást. E célból a forgalmi bélyegeken e tényre utaló felülnyomást alkalmaztak. Minthogy azonban a központi felülnyomású bélyeggel nem tudtak rögtön ellátni minden postahivatalt, számos helyi felülnyomás született. E több száz féle felülnyomás gyűjtése a különlegességeket kedvelők hálás vadászterülete. Hazai vonatkozásban a Baranya felülnyomások sokféleségét említhetjük. Szükséghelyzet szülte ezeket a felülnyomásokat is, és helyi kivitelezésük a nyomdai eltéréseket. Mellettük sok, már a nyomdai selejt kategóriájába tartozó felülnyomás is készült, sőt került gyűjtői kezekbe, de ez már nem egészen a véletlen műve! A nyomáshoz tartoznak a színek is. Néha ugyanannak a bélyegnek kétféle színe is van. Ez lehet szándékos eltérés, mert újra kiadták a bélyeget eltérő színben (az 1900-as turulos 61-es, vagy az 1947-es lengyel Curiené bélyeg), néha azonban ez is a véletlen műve. Számos színeltérés úgy jön létre, hogy az ív egyik bélyeghelyére téves klisé kerül (az 5 kr-os ívbe egy 3 kr-os klisé az 1867-es kiadásnál). Ilyenkor érthető, hogy - főleg a múlt században — nem vették észre a hibát, és a hibás ív forgalomba került. A tévnyomatokról később írunk, de ha e 3 kr-os színtévnyomatot már megemlítettük, hozzá kell fűznünk, hogy a szóban forgó hibás ívek csak a magyar postaigazgatás területén kerültek forgalomba, így a zöldesszürke 3 kr-os helyett a vörös 3 kr-os is. Ez ma Európa egyik legritkább bélyege, mindössze 6 példányban ismert, 2 db, egy-egy levélen, 1 db egy levéldarabon és 3 db használt példány; használatlan nem is ismert! Más a szineltérés és más a színhiba A szineltérések nem azonosak a színhibákkal. A szineltérések ugyanannak a színnek különböző árnyalatai. Ilyenek a hosszabb ideig forgalomban lévő és így többször is utánnyomott bélyegeknél — főleg a régebben — szinte elkerülhetetlenek voltak. Tíz évig forgalomban levő bélyeget évente, esetleg évente többször is újra nyomták, és nem biztos, hogy a nyomda pontosan el tudta találni ugyanazt a színárnyalatot. Elsősorban a nagy példányszámban használt forgalmi bélyegeknél éppen ezért széles a színárnyalati skála. Kő- és réznyomatos 1871-es bélyegeinknél a Magyar Bélyegek Árjegyzéke is számos színárnyalatot jelöl meg, de a színeltérések a levélboríték rajza, illetve a turulos bélyegeinkre is jellemzőek. Tulajdonképpen minden forgalmi sornál jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben, de e színeltérések feldolgozása a 20. századi magyar bélyegeknél lényegileg nem történt meg. Egyes külföldi országok bélyegei színeltéréseinek feldolgozása alapos. A múlt századi svéd bélyegeknél a speciálkatalógusok igen részletes színskálát közölnek, sőt jelzik, hogy az egyes színárnyalatok melyik évben kerültek forgalomba. Az azonosításhoz éppen ezért a bélyegen lévő postabélyegző keltezését is figyelembe kell venni. Eljutunk a Nagymányáig A bélyegeknél kétszín nyomást már régebb óta alkalmaznak. Ez azután több hibás nyomáshoz is vezetett. A több fázisban történő nyomásnál az egyes színek ugyanis elcsúszhatnak, így jönnek létre az olyan jelentős színeltolódások, amelyeket hazai bélyegeinknél is szép számmal észlelhetünk. Néha az is előfordul, hogy az egyik szín teljesen hiányzik, vagy, hogy a nyomás fordított. Ez utóbbira jó példa az USA Dag Hammarskjöld emlékkiadás (1962), amely ilyen színhibásan jelent meg. Ezért helyesbítették és újra kiadták. Érdekes, hogy a javított kiadás valamivel értékesebb, mint a hibás. Színproblémák felülnyomásoknál is adódhatnak, ha a felülnyomott bélyeg eleve más színben készül, mint a felülnyomás nélküli. Erre legjobb példa az úgynevezett Nagymánya. G. I. 12