Filatéliai Szemle, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Kiadástörténet Nyomások és színek A réz- és acélmetszetes bélyegek sok hívet szereztek a filatéliának. Az így készült bélyegek ugyanis különleges, sőt csodálatos szépséggel rendelkez­nek. Voltak szélhámosok is, akik ezt ki is használták és miniatűr műalko­tásokat hirdettek olcsó pénzért az USA-ban, majd a pénzt beküldőknek egy 10 centes Washington bélyeget küldtek el,­­ amikor az még névérté­ken kapható volt­­, persze, a névér­ték többszöröséért. Kétféle nyomat itthon és külföldön A különböző nyomdatechnikai eljá­rások nem okoznak különösebb fejtö­rést a gyűjtőnek (az átlaggyűjtő azo­kat jóformán észre sem veszi) egészen addig, amíg ugyanaz a bélyeg el nem készül két különböző eljárással is. Ilyenek az első itthon nyomott bé­lyegeink, a nyomdatechnikájukról kő-, illetve réznyomatosnak nevezett 1871-es bélyegek. A komolyabb gyűjtőknek e kétféle nyomat megkülönböztetése már nem okoz különösebb gondot, de a kezdők könnyen tévedhetnek. Hazai vonatkozásban ez az egyet­len olyan bélyegünk, amelyiknél a nyomáskülönbségek döntőek. A külföl­di kiadások között számos példával találkozhatunk. Az 1870- 71-es francia bélyegek néhány értéke kétféle nyo­mással is készült: a párizsi könyv-, és a bordeaux-i kőnyomással; a kedvelt grönlandi csomagbélyegek jegesmed­vét ábrázolnak, ezek magasabb érté­kei 1930-ban könyv-, 1937-ben kő-, majd 1938-ban ismét könyvnyomással készültek, méghozzá mindegyik­­ más­más nyomdában. Nyomdai eltérések találhatók az 1910-20 közötti USA forgalmi bélyegeknél is, amelyek ki­sebb képméret-eltérésekről ismerhe­tők fel. Azonos technika, de több nyomda Gyakori az olyan példa is, amikor nem a nyomdatechnika eltérő, hanem ugyanazt a bélyeget több nyomda azonos technikával gyártotta. Az 1912 - 13-as angol shillinges bélye­geket (Zumstein 141 — 3) 3 különböző nyomda készítette, mindegyik réznyo­mással, a nyomáskülönbségek azon­ban felismerhetők; az 1900 - 12-es belga portóbélyegek néhány értékét 1915-ben belga nyomda helyett egy angol nyomda nyomta újra, kis rajz­beli eltérésekkel. A luxemburgi 1874- 79-es kiadást helyi nyomda készítette; e sorozat több értékét azonban 1880 - 82-ben Hollandiában nyomtat­ták újra. "Néha nem az alapnyomat, hanem valamilyen felülnyomás készül többféle nyomdában és kis eltérésekkel. Az átlaggyűjtő ezekre többnyire ügyet sem vet (a magyar inflációs felülnyo­másaink között is vannak nyomásbeli eltérések), néha azonban kénytelen tö­rődni velük, mert az eltérő felülnyo­másokat a katalógusok is jelzik (az 1884- 85-ös bolgár felülnyomás rész­ben könyv-, részben kőnyomással tör­­ént). Arra is van példa, hogy a felül­nyomások azért eltérőek, mert más­más időpontokban készültek. A pana­mai bélyegek Canal Zone felülnyo­másai bővelkednek különböző típusok­ban, minthogy az 1906- 07-es felül­nyomást más nyomda készítette, mint az 1909- 10-est, és ismét más az 1915 - 20-ast. Eltérőek persze, a gépi­kézi felülnyomások is. Az érdekesség oka: szükséghelyzet Az igazi érdekességeket e téren is a szükséghelyzetek hozzák. A belga pos­ta 1946-ban módosította a postai díj­szabást. E célból a forgalmi bélyege­ken e tényre utaló felülnyomást alkal­maztak. Minthogy azonban a központi felülnyomású bélyeggel nem tudtak rögtön ellátni minden postahivatalt, számos helyi felülnyomás született. E több száz féle felülnyomás gyűjtése a különlegességeket kedvelők hálás va­dászterülete. Hazai vonatkozásban a Baranya fe­lülnyomások sokféleségét említhetjük. Szükséghelyzet szülte ezeket a felül­nyomásokat is, és helyi kivitelezésük a nyomdai eltéréseket. Mellettük sok, már a nyomdai selejt kategóriájába tartozó felülnyomás is készült, sőt ke­rült gyűjtői kezekbe, de ez már nem egészen a véletlen műve! A nyomáshoz tartoznak a színek is. Néha ugyanannak a bélyegnek kétféle színe is van. Ez lehet szándékos elté­rés, mert újra kiadták a bélyeget elté­rő színben (az 1900-as turulos 6­1-es, vagy az 1947-es lengyel Curie­né bé­lyeg), néha azonban ez is a véletlen műve. Számos színeltérés úgy jön létre, hogy az ív egyik bélyeghelyére téves klisé kerül (az 5 kr-os ívbe egy 3 kr-os klisé az 1867-es kiadásnál). Ilyenkor érthető, hogy - főleg a múlt század­ban — nem vették észre a hibát, és a hibás ív forgalomba került. A tévnyo­­matokról később írunk, de ha e 3 kr-os színtévnyomatot már megemlítettük, hozzá kell fűznünk, hogy a szóban forgó hibás ívek csak a magyar posta­igazgatás területén kerültek forgalom­ba, így a zöldesszürke 3 kr-os helyett a vörös 3 kr-os is. Ez ma Európa egyik legritkább bélyege, mindössze 6 pél­dányban ismert, 2 db, egy-egy levé­len, 1 db egy levéldarabon és 3 db használt példány; használatlan nem is ismert! Más a szineltérés és más a színhiba A szineltérések nem azonosak a színhibákkal. A szineltérések ugyanan­nak a színnek különböző árnyalatai. Ilyenek a hosszabb ideig forgalomban lévő és így többször is utánnyomott bélyegeknél — főleg a régebben — szinte elkerülhetetlenek voltak. Tíz évig forgalomban levő bélyeget évente, esetleg évente többször is újra nyom­ták, és nem biztos, hogy a nyomda pontosan el tudta találni ugyanazt a színárnyalatot. Elsősorban a nagy pél­dányszámban használt forgalmi bélye­geknél éppen ezért széles a színárnya­lati skála. Kő- és réznyomatos 1871-es bélyegeinknél a Magyar Bélyegek Ár­jegyzéke is számos színárnyalatot je­löl meg, de a színeltérések a levél­­boríték rajza, illetve a turulos bélye­geinkre is jellemzőek. Tulajdonképpen minden forgalmi sornál jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben, de e szín­eltérések feldolgozása a 20. századi magyar bélyegeknél lényegileg nem történt meg. Egyes külföldi országok bélyegei színeltéréseinek feldolgozása alapos. A múlt századi svéd bélyegeknél a spe­­ciálkatalógusok igen részletes szín­skálát közölnek, sőt jelzik, hogy az egyes színárnyalatok melyik évben ke­rültek forgalomba. Az azonosításhoz éppen ezért a bélyegen lévő postabé­lyegző keltezését is figyelembe kell venni. Eljutunk a Nagymányáig A bélyegeknél kétszín nyomást már régebb óta alkalmaznak. Ez azután több hibás nyomáshoz is vezetett. A több fázisban történő nyomásnál az egyes színek ugyanis elcsúszhatnak, így jön­nek létre az olyan jelentős színeltoló­­dások, amelyeket hazai bélyegeinknél is szép számmal észlelhetünk. Néha az is előfordul, hogy az egyik szín telje­sen hiányzik, vagy, hogy a nyomás fordított. Ez utóbbira jó példa az USA Dag Hammarskjöld emlékkiadás (1962), amely ilyen színhibásan jelent meg. Ezért helyesbítették és újra kiad­ták. Érdekes, hogy a javított kiadás valamivel értékesebb, mint a hibás. Színproblémák felülnyomásoknál is adódhatnak, ha a felülnyomott bélyeg eleve más színben készül, mint a fe­lülnyomás nélküli. Erre legjobb példa az úgynevezett Nagymánya. G. I. 12

Next