Határszéli Ujság, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-54. szám)
1909-07-05 / 27. szám
27. szám. philantropy.“ Ez elv alapján azután teljesen Üzletszerű vállalatokat alapítanak, melyek tisztes 5% kamatokra dolgoznak, amelyek azonban olcsóság, életrevalóság és minden más tekintetben bátran felveszik a versenyt a leghumánusabb intézményekkel. Ilyen alapon építsenek munkáslakásokat is. Hiszen amint láttuk, a munkásság mostani odvaiért is oly magas bért fizet, hogy azért a pénzért olcsó kamatozású pénzbefektetés mellett szépen virágozhatna nálunk is az oly vállalat, amely tisztes, egészséges és emberileg lakható lakásokat építene a munkásoknak. Ilyen 5 percent és humanitás. Ez a legmodernebb jelszó ! Tőkéseinknek biztos befektetést és tisztes hasznot nyújtana a munkáslakások építése és amellett még azzal is vigasztalhatnák magukat, hogy ők most tulajdonképen humanitást gyakorolnak, amint ez tényleg úgy is volna. Ez a mód különösen nálunk nagyon jól válna be, mert arra egyáltalán nem gondolhatunk, hogy a város építsen munkáslakásokat, a város csak erkölcsileg és esetleg anyagilag — olcsó telkek átengedésével, hosszabb pótadómentesség nyújtásával — támogatná. Várjon fognak-e akadni nálunk pénzes emberek, akik a „Five procent and philantropy“ elvét vallják? Oly kérdés, melyre szeretnék határozott igennel felelni. A politikai helyzet Ung megyében. — Egy figyelő politikus nyilatkozatai. — Széles ez országban izgatott várakozás kiséri a politikai válság fordulatait. Nincs nap, mely újabb és újabb meglepetéssel ne zarkázná be a függetlenségi pártnak küzdelmes, kitartásban ritka erejű politikai hadjáratát. Ha magának a politikai porondon folyó küzdelemnek künn a perifériákon a pártállás szerinti rokon vagy ellenszenven kívül nincs is kimagaslóbb eseménye, annál nagyobb változásokat, annál újabb helyzeteket teremt majd a vidék politikai életében annak végső eredménye. Ebből a szempontból fölötteérdekes dolog a várható alakulásoknak mégi képét megrajzolni. Minő lesz a helyzet itt nálunk? Minő változásokat, minő alakulásokat fog itt a most folyó politikai harc fölidézni ? Minő lesz a politikai helyzet Ung megyében, ha a régi szabadelvű párt feltámasztásával avagy a függetlenségi párt kormányrajutásával végződik be az országgyűlési pártok mérkőzése. E kérdésekre közéletünk egyik megfigyelője a következőket közli velünk: — Bármint alakuljon a válság, végső eredményben két eseménynek lehetnek nálunk fontos következményei. Kossuth Ferenc miniszterelnöksége vagy valamely régi hatvanhetes megbízatása hozhat csak magával új alakulásokat. A harmadik s negyedik változat nem hozhat meglepetést. Ha a koalíció valamely formában megmarad, Ungban marad minden a mai állapotban, ha meg alkotmányellenes kormány gyötrelme köszönt ránk, én bízom abban, hogy Ung megye egyesül egy nagy ellenállási táborban. Ezúttal tán még bontogatást célzó kísérletek sem lesznek, a tanulságokat le szokták szűrni az emberek. Ami a két valószínűbb eshetőséget illeti egy ahatvanhetes kormány esetén az ország kísérleti kormánynyal áll szemben. Sok helyen egy ily kormány nem sok vizet zavarhatna fel. Nálunk azonban erős kavarodás lehetne. Itt a szabadelvű pártnak még a szervezete is fennáll. A nagy Pálfordulás óta ugyan semmit se tudunk róla, de hivatalos feloszlásáról tudomása senkinek nincs. Tagjainak nagyrésze alkotmánypárti néven forog a közéletben. De ezeknek meg szervezetük nincs. Hivatalos alkotmánypárti a két ily pártállású képviselőn kivül nincs a megyében? Vagy van? Igen egy szál: Sztáray Gábor gróf, a megye lemondott, bár népszerű főispánja. Ószabadelvű kormány esetén itt tehát csak az ideiglenes nyugdíjban levő pártszervezetet kellene forgalomba hozni. Talán még a régi tisztikar is megmaradna. A főispán helyzetét ez esetre nehéz elképzelni. Őzeá irányadó mindenesetre az alkotmánypárt magatartása lenne. Egy új főispán kineveztetése esetén az alakulásokra nagy befolyással volna annak személyisége. Helyi viszonyaink szerint az új belügyminiszter figyelme bizonyára nem kerülné el egyik a vármegyénkben élő s ez idő szerint a politikától távollevő neves 67-es emberünket. Már, hogy ő vállalná-e, ez nagy kérdés. Amint én ismerem, holmi összekoldult hatvanhetes kabinet programmjához nem adná oda nevét s mai még ellenfelei által is becsült egyéniségét. Egy alapjában tiszteséges, céljaiban korekt, bár az ország mai helyzetében ellenszenves kormány 67-et restauráló programmja mellett azonban el tudom képzelni őt, mint a belügyminiszter s igy az uj kabinet ungi bizalmasát. Ez esetben, bár a függetlenségi sajtó s a megye, különösen a kaposi kerület egységes s a személyi kérdésektől ment, függetlenségi szervezetei erős oppozicióba lépnének, a kormánynak ungi törekvései jóval hamarább érvényesülnének mint egy idegen főispán kineveztetése esetén. Idegen ember kezében is nagy hatalom ebben a reszkető vármegyében a főispánság s már közeledte esetén is látnánk mulatságosnál mulatságosabb helyzetben kuncorgó urakat, de azért nagyot téved, aki e tekintetben teljesen a régi, mindent odanyújtó, mukkani se merő emberekből állónak hiszi Ungmegyét. A lefolyt politikai küzdelmek, a szabadonpárt lelkizsaroláson tengődő főispáni politikája nem mullott el itt sem nyom nélkül. A függetlenségi párt kitartó munkássága, annak helyi bár a központban meglehetős gyönge szervezete, már elültetett sok palántát a lelkekben. S e lapok hétről-hétre ismétlődő függetlenségi munkája sem kicsinylendő, szóval volna mód és eszköz a politikai napraforgók munkálkodása megakadályozására s ha itt a kormány küldöttje találna bőven is híveket a G7 helyzete már nem volna oly idill, mint a Törökök idejében. A választáson, mit megejteni kellene, nem tudom tudná-e a szokásos három kerületet beliterálni s ha igen, úgy sok pressió concessio s más e fajta eszközök igénybevételére lenne szüksége. Szóval, bár nem nagymegerőltetésembe kerül, hogy Ungban egy színesen s szívesen összeverődő 67-es tábort elképzelni tudjak, végső eredményben e vármegye, csak egy árnyékban maradó foltja lesz az országnak, melyre csak itt-ott tűz reá a függetlenségi eszmék fölkelő napja, a nagyobbik részét, az erőteljes vármegyék területét azonban egészen beragyogja s a kísérleti kormány sorsa ezeken fog kudarcot vallani. Mert, mint a németek nagy fia mondotta a politikai programmok is megöregesznek s a 67 elványadt tagjaiba hiába fecskéznek burgbeli ébereket. A fölkelő nap a függetlenségi eszmék jegyében áll s a fölkelő napot csak Józsuának sikerült megállítani. — A másik eshetőségről: a függetlenségi párt kormányrajutásának várható uagi következményeiről — szives engedelmekkel — majd a jövő számban. Régen volt ez s az idő is enyhité azóta az örök fájdalmat, lassanként feledéssel töltvén ki a megboldogult által hátrahagyott űrt. S mikor ez az űr teljesen ki volt töltve, Manolache barátunk másodszor megnősült. Igazi szerencsefinak született! Második neje ép oly ifjú és szép volt, mint az elhunyt hitvese. Ami pedig a diplomáciai tapintatot és körültekintést illeti, amely pedig olyannyira szükséges, ha valakinek nagy és szétágazó vállalatai vannak, abban bátran állíthatjuk, még amazt is fölülmúlta. De gyarapodtak is és föl is virágoztak a Guvidi és Tsa cég üzletei. A siker valósággal rabszolgájává szegődött barátunknak. A szerencse lépésről-lépésre követte, mintha csak engedelmes, ha kutyája lett volna. Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen tartalmas és hatásos regényt lehetne írni ez ember életéről, aki igazi típusa volt egy szerencsefinak és akit éppen ezért valamennyien csak ezen a néven ismertünk, mikor a következő sorokat kaptam a postán: „Guvidi úr és neje fölötte megtisztelve éreznék magukat, ha a jövő vasárnapot Moara de Piatra birtokukon töltené. Meghitt barátok kicsiny köre. Öltözék minél kényelmesebb : ou il y a de la gene, il n’ y a pas de plaisir. Jegyzet: „A pályaudvarnál kocsi várja.“ Stílusa egészen rávallott ... ez a kedves és szeretetreméltó Guvidiné! * Moara de Piatra birtoknak ugyan kicsi, de igazi paradicsom! Körülbelül húsz percnyire van az X-i pályaudvartól. Nagyszerű park és angol cottage, mint a minő nálunk csak ritkán található! És mit gondolnak, kérem, vájjon mennyiért vette Guvidi e birtokot? — Nem fogják elhinni, ha megmondom, s bizony magam sem hinném, ha nem tudnám egészen bizonyosan. Vájjon mennyiért? . . . Két lóért. . . úgy van, ennyiért. Gyönyörű paripák voltak, az igaz! Mégis, bármint legyen is a dolog, testvérek közt is 250.000 lei-t érő földbirtokot egy pár lóért vásárolni, melyek legfeljebb 5000—5500 lei be kerülnek! Ez valóban érthetetlen! Ebben az érdeknél bizonyára jóval hatalmasabb tényező játszott közre — a szenvedély! Moara de Piatrának előbbi tulajdonosa N. volt. Kiváló sportférfiú, megrögzött agglegény, kinek — mint általánosan ismeretes — fékezhetetlen szenvedélyét a lovak képezték. Egyszer Guvidinét látta a mezőn kocsikázni, a hintó elé gyönyörű két állat volt befogva az asszony maga hajtotta őket — az Ég tudja, milyen kedélyhangulatban volt akkor emberünk — mondják, hogy megelőző éjszaka a Jockey-klubban játszott és sokat veszített — azóta nem volt nyugta és kerülte az álom. Mindezt közös barátunk, Guvidi úr maga mesélte el nekünk. A két ló valósággal fixa ideája lett! Mi mindent el nem követett, csakhogy birtokukba jusson ? Követte Guvidi-éket mindenütt, szoros barátságot kötött velük, kért, követelt, megalázta magát . . . de minden hiába volt! A férj teljesítette volna új barátjának óhaját, de az asszony hallani sem akart róla semmi áron. — Oda nem adom pénzért, mondta egyszer a legnagyobb határozottsággal. — Hát miért? — Kérdés, oly férfi hangján, aki kész mindenre. — Nos ... de azért úgysem kellenének Önnek! — Legyen az bármi, szívesen megadom. — Moara de Piatráért, válaszolt az aszszony, ki e pillanatban szebb volt mint valaha. — Ah, ez már sok, szólalt közbe Manolache, ki a szalon hátterében ült, kedvenc hírlapját olvasgatva. — Mit avatkozol a mi üzletünkbe, semmi közöd hozzá, felelte Guvidiné és elbigyesztette ajkát, mint valami elkényeztetett gyermek. Guvidi úr pedig visszahúzódott és folytatta az olvasást. — Nagyon tetszik Kegyednek .. . nagyon ? — kérdezte N. úr. — Bizonyára jobban, mint Önnek — az én lovaim, mondta az asszony gúnyosan mosolyogva. — Az lehetetlen, felelt N. lassú, alig hallható hangon s szemei, melyek már oly sok szépet láttak, az ifjú hölgy szemeibe mélyedtek és különös módon csillogtak. — Nem hiszem, amig be nem bizonyítja HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. Remek ÚJDONSÁGOK Ffl A XI ti 0 7T inSek’ ciök, kalapok stb lAVAOZl borossnál ___5S=:==a_=_: = kaphatók. = ÚJDONSÁGOK. Hallotta ? (A két „Szent János.“) Az elmúlt héten történt. Egy évek óta Ungváron nem járt úr a viszontlátás örömeire egybehívta barátait a „Korona“ kertjébe. Barátságos beszéddel ürítették a poharakat, emlegették a régi jó időket, elmúlt történeteket, eltűnt embereket idéztek fel a múltból. Hol melancholta, hol hangos jókedv tarkázta a társaság együttlétét s mind több és több szerednyei került az asztalra. Éjfélfelé csipkedni kezdték barátai az idegenből jött vendéget s ráfogták, hogy már nem tud megbirkózni a szerednyei erejével. — Mit beszéltek — szólt az idegen — én nem bírom ? Utoljára még rám fogjátok, hogy be vagyok csipve. — Bizony! be is vagy csipve öreg — ingerkedtek a pajtások. 3. oldal.