Határszéli Ujság, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-54. szám)

1909-07-05 / 27. szám

27. szám. philantropy.“ Ez elv alapján azután teljesen Üz­letszerű vállalatokat alapítanak, melyek tisztes 5% kamatokra dolgoznak, amelyek azonban ol­csóság, életrevalóság és minden más tekintetben bátran felveszik a versenyt a leghumánusabb in­tézményekkel. Ilyen alapon építsenek munkásla­kásokat is. Hiszen amint láttuk, a munkásság mostani odvaiért is oly magas bért fizet, hogy azért a pénzért olcsó kamatozású pénzbefektetés mellett szépen virágozhatna nálunk is az oly vál­lalat, amely tisztes, egészséges és emberileg lak­ható lakásokat építene a munkásoknak. Ilyen 5 percent és humanitás. Ez a leg­modernebb jelszó ! Tőkéseinknek biztos befektetést és tisztes hasznot nyújtana a munkáslakások építése és amellett még azzal is vigasztalhatnák magukat, hogy ők most tulajdonképen humanitást gyako­rolnak, amint ez tényleg úgy is volna. Ez a mód különösen nálunk nagyon jól válna be, mert arra egyáltalán nem gondolhatunk, hogy a város épít­sen munkáslakásokat, a város csak erkölcsileg és esetleg anyagilag — olcsó telkek átengedésé­vel, hosszabb pótadómentesség nyújtásával — támogatná. Várjon fognak-e akadni nálunk pén­zes emberek, akik a „Five procent and philan­tropy“ elvét vallják? Oly kérdés, melyre szeret­nék határozott igennel felelni. A politikai helyzet Ung megyében. — Egy figyelő politikus nyilatkozatai. — Széles ez országban izgatott várakozás ki­séri a politikai válság fordulatait. Nincs nap, mely újabb és újabb meglepetéssel ne zarkázná be a függetlenségi pártnak küzdelmes, kitartás­ban ritka erejű politikai hadjáratát. Ha magának a politikai porondon folyó küzdelemnek künn a perifériákon a pártállás szerinti rokon vagy ellen­szenven kívül nincs is kimagaslóbb eseménye, annál nagyobb változásokat, annál újabb helyze­teket teremt majd a vidék politikai életében annak végső eredménye. Ebből a szempontból fö­lötte­­érdekes dolog a várható alakulásoknak mégi képét megrajzolni. Minő lesz a helyzet itt nálunk? Minő változásokat, minő alakulásokat fog itt a most folyó politikai harc fölidézni ? Minő lesz a politikai helyzet Ung megyében, ha a régi szabadelvű párt feltámasztásával avagy a függet­lenségi párt kormányrajutásával végződik be az országgyűlési pártok mérkőzése. E kérdésekre közéletünk egyik megfigyelője a következőket közli velünk: — Bármint alakuljon a válság, végső eredményben két eseménynek lehetnek nálunk fontos következményei. Kossuth Ferenc minisz­terelnöksége vagy valamely régi hatvanhetes megbízatása hozhat csak magával új alakulá­sokat. A harmadik s negyedik változat nem hozhat meglepetést. Ha a koalíció valamely formában megmarad, Ungban marad minden a mai állapotban, ha meg alkotmányellenes kor­mány gyötrelme köszönt ránk, én bízom abban, hogy Ung megye egyesül egy nagy ellenállási táborban. Ezúttal tán még bontogatást célzó kísérletek sem lesznek, a tanulságokat le szok­­ták szűrni az emberek.­­ Ami a két valószínűbb eshetőséget illeti egy ahatvanhetes kormány esetén az or­szág kísérleti kormánynyal áll szemben. Sok helyen egy ily kormány nem sok vizet zavar­hatna fel. Nálunk azonban erős kavarodás le­hetne. Itt a szabadelvű pártnak még a szerve­zete is fennáll. A nagy Pálfordulás óta ugyan semmit se tudunk róla, de hivatalos feloszlásá­ról tudomása senkinek nincs. Tagjainak nagy­része alkotmánypárti néven forog a közéletben. De ezeknek meg szervezetük nincs. Hivatalos alkotmánypárti a két ily pártállású képviselőn kivül nincs a megyében? Vagy van? Igen egy szál: Sztáray Gábor gróf, a megye lemondott, bár népszerű főispánja. Ószabadelvű kormány esetén itt tehát csak az ideiglenes nyugdíjban levő pártszervezetet kellene forgalomba hozni. Talán még a régi tisztikar is megmaradna. A főispán helyzetét ez esetre nehéz elképzelni. Őzeá irányadó mindenesetre az alkotmánypárt magatartása lenne. Egy új főispán kineveztetése esetén az alakulásokra nagy befolyással volna annak személyisége. Helyi viszonyaink szerint az új belügyminiszter figyelme bizonyára nem kerülné el egyik a vármegyénkben élő s ez idő szerint a politikától távollevő neves 67-es em­berünket. Már, hogy ő vállalná-e, ez nagy kér­dés. Amint én ismerem, holmi összekoldult hatvanhetes kabinet programmjához nem adná oda nevét s mai még ellenfelei által is becsült egyéniségét. Egy alapjában tiszteséges, céljai­ban korekt, bár az ország mai helyzetében ellenszenves kormány 67-et restauráló pro­­grammja mellett azonban el tudom képzelni őt, mint a belügyminiszter s igy az uj kabinet ungi bizalmasát. Ez esetben, bár a független­ségi sajtó s a megye, különösen a kaposi ke­rület egységes s a személyi kérdésektől ment, függetlenségi szervezetei erős oppozicióba lép­nének, a kormánynak ungi törekvései jóval ha­marább érvényesülnének mint egy idegen fő­ispán kineveztetése esetén. Idegen ember ke­zében is nagy hatalom ebben a reszkető vár­megyében a főispánság s már közeledte esetén is látnánk mulatságosnál mulatságosabb hely­zetben kuncorgó urakat, de azért nagyot téved, aki e tekintetben teljesen a régi, mindent oda­­nyújtó, mukkani se merő emberekből állónak hiszi Ungmegyét. A lefolyt politikai küzdelmek, a szabadonpárt lelkizsaroláson tengődő fő­­ispáni politikája nem mullott el itt sem nyom nélkül. A függetlenségi párt kitartó munkássága, annak helyi bár a központban meglehetős gyönge szervezete, már elültetett sok palántát a lelkekben. S e lapok hétről-hétre ismétlődő függetlenségi munkája sem kicsinylendő, szóval volna mód és eszköz a politikai napraforgók munkálkodása megakadályozására s ha itt a kormány küldöttje találna bőven is híveket a G7 helyzete már nem volna oly idill, mint a Törökök idejében. A választáson, mit megejteni kellene, nem tudom tudná-e a szokásos három kerületet beliterálni s ha igen, úgy sok pressió concessio s más e fajta eszközök igénybevé­telére lenne szüksége. Szóval, bár nem nagy­megerőltetésembe kerül, hogy Ungban egy színesen s szívesen összeverődő 67-es tábort elképzelni tudjak, végső eredményben e vár­megye, csak egy árnyékban maradó foltja lesz az országnak, melyre csak itt-ott tűz reá a függetlenségi eszmék fölkelő napja, a na­gyobbik részét, az erőteljes vármegyék terü­letét azonban egészen beragyogja s a kísérleti kormány sorsa ezeken fog kudarcot vallani. Mert, mint a németek nagy fia mondotta a po­litikai programmok is megöregesznek s a 67 elványadt tagjaiba hiába fecskéznek burgbeli éb­ereket. A fölkelő nap a függetlenségi eszmék jegyében áll s a fölkelő napot csak Józsuának sikerült megállítani. — A másik eshetőségről: a függetlenségi párt kormányrajutásának várható uagi követ­kezményeiről — szives engedelmekkel — majd a jövő számban. Régen volt ez s az idő is enyhité azóta az örök fájdalmat, lassanként feledéssel töltvén ki a megboldogult által hátrahagyott űrt. S mikor ez az űr teljesen ki volt töltve, Manolache barátunk másodszor megnősült. Igazi szerencsefinak született! Második neje ép oly ifjú és szép volt, mint az elhunyt hitvese. Ami pedig a diplomá­ciai tapintatot és körültekintést illeti, amely pe­dig olyannyira szükséges, ha valakinek nagy és szétágazó vállalatai vannak, abban bátran állít­hatjuk, még amazt is fölülmúlta. De gyarapodtak is és föl is virágoztak a Guvidi és Tsa cég üzletei. A siker valósággal rabszolgájává szegődött barátunknak. A szerencse lépésről-lépésre követte, mintha csak engedel­mes, ha kutyája lett volna. Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen tartalmas és hatásos regényt lehetne írni ez ember életéről, aki igazi típusa volt egy szerencsefinak és akit éppen ezért valamennyien csak ezen a néven ismertünk, mikor a következő sorokat kaptam a postán: „Guvidi úr és neje fölötte megtisztelve éreznék magukat, ha a jövő va­sárnapot Moara de Piatra birtokukon töltené. Meghitt barátok kicsiny köre. Öltözék minél ké­nyelmesebb : ou il y a de la gene, il n’ y a pas de plaisir. Jegyzet: „A pályaudvarnál kocsi várja.“ Stílusa egészen rávallott ... ez a kedves és szeretetreméltó Guvidiné! * Moara de Piatra birtoknak ugyan kicsi, de igazi paradicsom! Körülbelül húsz percnyire van az X-i pálya­udvartól. Nagyszerű park és angol cottage, mint a minő nálunk csak ritkán található! És mit gondolnak, kérem, vájjon mennyiért vette Guvidi e birtokot? — Nem fogják elhinni, ha megmondom, s bizony magam sem hinném, ha nem tudnám egészen bizonyosan. Vájjon mennyiért? . . . Két lóért. . . úgy van, ennyiért. Gyönyörű paripák voltak, az igaz! Mégis, bár­mint legyen is a dolog, testvérek közt is 250.000 lei-t érő földbirtokot egy pár lóért vásárolni, melyek legfeljebb 5000—5500 lei­ be kerülnek! Ez valóban érthetetlen! Ebben az érdeknél bi­zonyára jóval hatalmasabb tényező játszott közre — a szenvedély! Moara de Piatrának előbbi tulajdonosa N. volt. Kiváló sportférfiú, megrögzött agglegény, kinek — mint általánosan ismeretes — fékez­­hetetlen szenvedélyét a lovak képezték. Egyszer Guvidinét látta a mezőn kocsikázni, a hintó elé gyönyörű két állat volt befogva­­­ az asszony maga hajtotta őket — az Ég tudja, milyen ke­délyhangulatban volt akkor emberünk — mondják, hogy megelőző éjszaka a Jockey-klubban játszott és sokat veszített — azóta nem volt nyugta és kerülte az álom. Mindezt közös barátunk, Guvidi úr maga mesélte el nekünk. A két ló valósággal fixa ideája lett! Mi min­dent el nem követett, csakhogy birtokukba jusson ? Követte Guvidi-éket mindenütt, szoros barátságot kötött velük, kért, követelt, megalázta magát . . . de minden hiába volt! A férj teljesítette volna új barátjának óhaját, de az asszony hallani sem akart róla semmi áron.­­ — Oda nem adom pénzért, mondta egy­szer a legnagyobb határozottsággal. — Hát miért? — Kérdé­s, oly férfi hang­ján, aki kész mindenre.­­ — Nos ... de azért úgysem kellenének Önnek! — Legyen az bármi, szívesen megadom. — Moara de Piatrá­ért, válaszolt az asz­­szony, ki e pillanatban szebb volt mint valaha. — Ah, ez már sok, szólalt közbe Mano­lache, ki a szalon hátterében ült, kedvenc hír­lapját olvasgatva. — Mit avatkozol a mi üzletünkbe, semmi közöd hozzá, felelte Guvidiné és elbigyesztette ajkát, mint valami elkényeztetett gyermek. Guvidi úr pedig visszahúzódott és folytatta az olvasást. — Nagyon tetszik Kegyednek .. . nagyon ? — kérdezte N. úr. — Bizonyára jobban, mint Önnek — az én lovaim, mondta az asszony gúnyosan mo­solyogva. — Az lehetetlen, felelt N. lassú, alig hall­ható hangon s szemei, melyek már oly sok szépet láttak, az ifjú hölgy szemeibe mélyedtek és különös módon csillogtak. — Nem hiszem, amig be nem bizonyítja HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. Remek ÚJDONSÁGOK Ffl A XI ti 0 7T inSek’ ci­ök, kalapok stb lAVAOZl borossnál ___5S=:==a_=_: = kaphatók. = ÚJDONSÁGOK. Hallotta ? (A két „Szent János.“) Az elmúlt héten történt. Egy évek óta Ungváron nem járt úr a viszontlátás örö­meire egybehívta barátait a „Korona“ kert­jébe. Barátságos beszéddel ürítették a po­harakat, emlegették a régi jó időket, elmúlt történeteket, eltűnt embereket idéztek fel a múltból. Hol melancholta, hol hangos jó­kedv tarkázta a társaság együttlétét s mind több és több szerednyei került az asztalra. Éjfélfelé csipkedni kezdték barátai az ide­genből jött vendéget s ráfogták, hogy már nem tud megbirkózni a szerednyei erejével. — Mit beszéltek — szólt az idegen — én nem bírom­­ ? Utoljára még rám fogjá­tok, hogy be vagyok csipve. — Bizony! be is vagy csipve öreg — ingerkedtek a pajtások. 3. oldal.

Next