Határszéli Ujság, 1917. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1917-07-01 / 26. szám
1917. július 1. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG: úszni“, mert odalátni az oroszok megfigyelőjéről. Néhány baka semmit sem törődve azzal, kaszálni indul. Az alezredes visszarendeli őket. — Derék, bátor gyerekek, de vakmerők is, — mondják a tisztek. Szinte keresik a veszedelmet. Három hónap alatt csak 34 haláleset volt, ez is a vigyázatlanságból. Tényleg azon napon is a hajnali órákban Kriston Mihály 11. századbeli katona kidugta a fejét s rálőttek. Meghalt. 22 éves, ev. vallásu, merészpataki (Zemplén-m.) illetőségű volt a szerencsétlen. Bokrok védelme alatt folytatjuk az utat a tüzérségi megfigyelőig. Innen nézzük a mi állásunkat, melytől alig vonul 100 méternyire az ellensége. Fejünk fölött repülnek az ágyúgolyók. Először idegesen kapkodjuk a fejünket, később már olyan nyugodtan folytattuk a beszélgetést, mintha mi is a frontbeliekhez tartoznánk. A további útról le kellett mondanunk, mivel a futóárok használata nélkül nem lehetett lemenni az állásokig. Visszaindultunk az alezredes lakására. Útközben a muszka katonák lélektanáról beszélgettünk. — Csodálatosan vigyáz a muszka baka a mi bakánkra: nem lő reá. (Szegény Kristan esete ugyan ellentmond ennek, de őt valószínűleg egy eltévedt golyó érte.) Egyik állásunk és az oroszé közt van egy forrás. A mi bakáink nyugodtan járnak vízért. De ha tisztet vesz észre az orosz baka, azonnal használja fegyverét. A beszélgetés fonalát elvágja a repülőgépek kattogása. Két repülőnk is igyekezik az oroszok vonala mögé egy kis kémlelésre. Nosza rajta, bömböl az orosz ágyú, a srapnelek röpülnek a visszainduló repülőgépek után. Csodálatosan szép látvány, amint a felhők közt haladó repülőgépek után a srapnelek szétpattannak és világos foltot ejtenek a felhőkön. Gyors iramban száguldanak a repülők, csakhamar túlvannak a veszélyen s az orosz abbanhagyja a srapnelpazarolást. Mielőtt az alezredes lakásán vacsorához ülnénk, megnézzük egy ugróbomba kilövetését. Fegyverből röpítik ki a gyilkolóeszközt, mely amint földet ér, nagy dördüléssel szétrobban. A villannyal megvilágított kis kerthelyiségben költöttük el a vacsorát, melyen Helmer alezredesen és a küldöttség három tagján (Deák, Gulácsy, Harmat) kívül Callmeyer százados, Stoppel főhadnagy, dr. Molnár főorvos és Waidt hadnagy vettek részt. A vacsorához az ágyuk és fegyverek szolgáltatták a zenét. Vacsora utánra is maradt valami érdekesség. A fényszórót néztük meg, amint az oroszok állását megvillágította. Az alezredes lakásáról késő éjjel visszatértünk a Katona-Otthonba, ahol víg társalgás közt vártak reánk a másik csoportbeliek, valamint az ott maradottak és több tiszt. Második nap. A hétfői program istentisztelettel kezdődött. A Katona-Otthon udvarán felállított csinos sátorban tábori misét mondott Matyaczkó Tivadar nagyprépost. A misén a küldöttség tagjai, több tiszt, valamint a gépfegyver- és a vadászszázad legényei vettek részt. Az ezred zenekara játszott.Az „lm arcunkra borulunk“ és más gyönyörű fegyházi énekek dallama szállt a magasba és ahallgatóság szívébe. A mise után Matyaczkó nagyprépost előbb Imagyar, majd ruthén nyelvű szentbeszédet intéz stett a katonasághoz. „Isten nevében jöttünk, — ugy- Imond, hogy áldást kérjünk életetekre “ Majd haza- sszeretetre és királyhűségre buzdította a harcosokat,akikre láthatóan mély benyomást gyakorolt a fézivből jött szép beszéd. I Fenségesen borzalmas harci gyakorlatnak voltunk ezután tanúi. Végig néztük — illő távolságból — a vadászszázad (tigriseknek hívják ott őket) gránátgyakorlatát. Az orosz állás mintája szerint megásott árkot támadták meg. A drótkerítés néhány bomba felrobbanása után eltűnt, majd az árokba hullottak a bombák, jó mélyre felszaggatva azt. Ezután az u. n. felgöngyölítés következett, öt „tigris“ végig ment az árkon bombákkal, az ároknak kiszegelő részének védelme alatt bombát dobtak az árok következő részébe. Végül a gyalogságot képviselő katonák elfoglalták az ellenséges állásokat. A bombák robbanása olyan rettenetes nagy zajjal történt, amelyhez még hasonlót sem hallhattunk eddig. Azt már aztán elképzelni is nehéz, hogy milyen pokoli zűrzavaros hangot adhat egy hosszú vonalon a sok bomba robbanása, amelyhez még az ágyuk, gép- és gyalogsági fegyverek is szolgáltatnak hanganyagot. A gyakorlat alatt sebesülés is történt — de csak képzeletben, — a szanitészek vitték azokat, akik sebesülést színleltek. Amint felhangzott a tisztnek a gyakorlat befejezésére vezényelő szava, a szanitészek rögtön megszabadították magukat terheiktől. A délelőtt további részében a küldöttség tagjai közül dr. Gulácsy és Harmath az alezredes vezetésével elmentek a frontnak azon részéhez, amelynél előző nap Fekésházy Gyula és Miklós, valamint Petrovay voltak. Matyaczkó nagyprépost Callmeyer százados kíséretében a hadosztályparancsnokot látogatta meg. Mi többiek az . Otthonban maradtunk. Egymásután érkeztek a tisztek ebédre. Mindegyik zászlóaljból egy-egy tiszt hivatalos volt. Eljöttek : Bobkó százados, Ritock, Gottlieb és Lever hadnagyok. Találkoztunk még másokkal is, részben az ebéden, részben az ebédet megelőző időben. Fodor századosra, Mauks és Bergmann főhadnagyokra, Mihajlovics századosra és Korláth hadapródra emlékezem. Az ebédre megérkezett a lövészárokban járó két küldöttségi tag az alezredessel. Az ebéd alatt az alezredes meleg köszönő szavakat mondott a küldöttségnek, valamint a vármegye lakosságának, hogy nem feledkezett meg hős fiairól. A küldöttség nevében Deák Gyula válaszolt az alezredes szavaira és biztosította a 66. gyalogezred tisztjeit, legénységét, hogy itthon mindig szeretettel gondolnak rájuk. Éltette a szeretetreméltó kitűnő alezredest, akinek már négy kitüntetése van (közte Lipót-rend is), a tisztikart és legénységet. Szabó Zoltán az alezredes családjára mondott kedves felköszöntőt. Az alezredes figyelmére vall az a felköszöntő, amelyet az azon napon távozó Berecz ezredlelkészre mondott. A délutánnak egy programmpontja volt: a léghajó megtekintése. A kötött léghajó figyelés szempontjából 1500 méternyire is felszáll. Dr. Gulácsy és Harmath is beleültek a kosárba, amely felvitte őket mintegy 180 méternyire. Jött a bucsúzás ideje. Az alezredes vezetésével több tiszt kilósért bennünket az állomásra, ahol „Móric“, a fotográfus is megjelent, hogy bucsuképet készítsen a társaságról. — Hátha nem lesz jó, csináljon egy másik felvételt is — szólt valaki Mórichoz. — Megcsinálhatom — felel Móric, de — ezt már súgva mondja a mellette álló tisztnek — nincs több lemez. Egy-két pillanat még, meleg kézszorítások következnek, — a vonat lassan elhagyja az állomást. Amíg csak láthatjuk egymást, kendőlobogtatással fejezzük ki érzésünket. Ez alatt a szekerek lassan döcögnek az állások felé és viszik az egyes századok közt felosztott szeretetadományokat. Lembergben. Utunkat egy kis kerülővel Lembergnek vettük. Helmer alezredes a nála tapasztalt ritka előzékenységből Grünstein főhadnagyot velünk küldte Lembergig, hogy ott kalauzoljon bennünket. A figyelmes főhadnagy bejárta velünk a város nevezetességeit. Megnéztük a Kilinski-parkot, Kosak „Radawice“ c. hires körképét, a r. kath. és g. kath. érseki, továbbá a jezsuita templomot, a színházat, stb. A város élénk, mozgalmas. A háborúra csak a sok katonáról lehet következtetni. Egyéb helyen nem láttuk az oroszok pusztítását, csupán a megrongált állomásépületen, Lembergből hazautaztunk. A megírt dolgok csak külső keretei annak a sok benyomásnak, amely lelkünkben keletkezett. Sok meg nem irt emlék zsong bennünk. _____________________________________Deák Gyula: ÚJDONSÁGOK. A kasza. Belevág az alázatos fejű kalászrengetegbe, és lábunk elé hull a gyomrunk reménysége a kenyér! A Péter-Pál napi kaszacsengés Isten áldásának zenéje, amit szalmahúrokon játszik végig a fényes penge borotva éle, hogy keresztet emeljen izzadt izom és hálát rebegjen asszony szájon keresztül a magyar kebel . . . Eddig van a nyár költészete. Péter-Pál napi kaszacsengés az a hang, mely áthatol az ideget szakgató ágyú morajláson és áhítatot ültet a rókalyukakban kuporgó százezernyi magyar szívben, . . . kiknek kezében megreszket a meghasznált puskaagy, mintha rendeket vágó kaszanyél lenne . . . És imába buggyan az a rokonérzés, ami akár itt a rókalyukban, akár ott a tarlón, de felfakad a magyar lélek fenekéről. ... És a Péter-Pál napi kaszacsengés magát térit a földre melyből egy évig élet, remény és győzelem támad . . . -rp.— Az uj ungi főispán. A hivatalos kinevezés még nem publikáltatott. A fővárosi lapok azonban hiteles tényként írják, hogy Ungmegye főispánja Csuha István, a szobránczi kerület képviselője lesz. Személyi hír Kissling Ottó vezérőrnagy a múlt hó 26-án Ungváron tartózkodott és a 67. pótzászlóalj lábbadozó osztagját szemlélte meg. — Humenyánszky Rezső ezredes a múlt hó 26-és 27-én hivatalos ügyben városunkban tartózkodott. — Uj műszaki tanácsos. A kereskedelemügyi miniszter Mányi József műszaki tanácsost Nagybecskerekről Ungvárra helyezte át s az itteni m. kir. államépitészeti hivatal ideiglenes vezetésével, valamint közlekedési érdekeinknek a vármegye közigazgatási bizottságában leendő képviseletével megbízta. — Kinevezés: Czibur Sándor tart. tüzérhadnagy, segédmérnök, az államépitészeti hivatal létszámában mérnökké neveztetett ki. — Állomás parancsnok. Palkovics István cs. és kir. 70. gy. ezredbeli ezredes a múlt hó 25-én vette át a helybeli katonai állomásparancsnokságot. Doktorátus. Mudrovcsics Mária, volt ungvári kir. erdőszámellenőrt a debreceni m. kir. Tudományegyetem államtudományi doktorrá avatta. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Létray István őrhegyaljai lakost ideiglenes minőségű pénzügyi számgyakornokká az ungvári pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez nevezte ki. 3. oldal: Védjegy 1 A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye: „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ Vigyázat: ®S01 Utánzatok vannak forgalomban! "^2 Sodorni való papír ára 20 fillér.