Kárpáti Hiradó, 1926. február (3. évfolyam, 24-28. szám)
1926-02-24 / 24. szám
2. oldal. Az ellenzék azonban a kibontakozás előfeltételét továbbra is Bethlen István gróf távozásában s a frankhamisítástól teljesen távolálló, mérsékelt jobboldali kormány alakításában, a közszabadságok csorbítatlan helyreállításában és a parlamentáris kormányzást meghamisító szervezetek szétszórásában látja. A nyomozás legújabban megállapította, hogy Windischgrätz a frankhamisítás felfedezése előtt félelmében Bombayte akart kivándorolni. Megállapítások Locarno tekintetében Amendola olasz baloldali vezér kijelentette, hogy Locarnot Mussolini kijelentése a Brenner hágóról alaposan megtépázta. Locarnoról nemcsak Csicserin, hanem Poincaré és Mussolini is azon a véleményen vannak, hogy az puszta szó, amit akkor borítanak fel, amikor jól esik. Érdekes, hogy a „Popolo d’Italia“, Mussolini lapja, igen heves támadásokat intézett a cseh kormány, különösen Benes lapja ellen. A cikk többek között azt mondja, hogy ennek az országnak elég seperni valója van a saját háza előtt, ne törődjön más államokkal s jobban tenné a eszi kormány, ha jóbarátokat keresne, hogy kényes helyzetű határait biztosítsa, mert a locarnói szerződés csak a Rajna-határra nézve bír érvénnyel. j Lassan intézik el a hadiözvegyek és elődök ügyét Szerkesztőségünkbe egyszerre több panasz is érkezett, hogy a szociális gondoskodás referátusaiiul-lassan intézi el a szegény, vagyontalan hadiözvegyek és elődök ügyét. Az egyik hadiözvegy, akit még tavaly ősszel megvizsgáltak, könnyezve mondta el, hogy most adta el utolsó tehénkéjét, mert tovább már nem volt képes nélkülözni, egy öregasszony pedig amiatt panaszkodott, hogy egy éve beküldték iratait a referátushoz s intézkedés még most sincs. Talán meggyorsíthatnák ezeknek a szerencsétlen embereknek az ügyét az illetékesek. TÁRCA Egy kritikus albumából írta Baedeker. Amikor a hölgyed azt mondja, hogy utálja a hizelkedést, abból nem következik, hogy az igazán terhére van. Én azt tanácsolom, hogy csak hízelegj neki." A férfi megelékszik, ha viszontszeretik. A nőnek ez kevés, d ő azt akarja, hogy jobban szeressék, mint mást és jobban, mint ahogy ő szeret. Ha egy nő szívesen hallja más nőnek a magasztaláét, már akkor derék nő. De nem minden derék nő hallja szívesen, ha más asszony bájait dicsérik előtte. A férfinek színésznek kell lenni, hogy olyan jól tudjon komédiát játszani, mint egy nő, aki még sohase volt színházban. * A nő, aki tiszteletreméltó, nem okvetlenül szeretetreméltó s az, aki szeretetreméltó, nem mindig tisztel fimméjé is Szerencse, hogy a szép nők nem olyan okosak, mint a ruták s hogy ezek nem olyan buták, mint a szépek.* Egy nő, aki visszaemlékezett az ártatlanságára, így nyilatkozott: — Akkor szebb volt, most — jobb. Egy másik meg azt mondta: — Akkor többet sirtam, most többet nevetek. De akkor mégis boldogabb voltam. A nő egyeseket hevesebben tud szeretni és lángolóbban gyűlölni, mint a férfi. Ellenben a hazát és az emberiséget a férfi hasonlíthatatlanul jobban szereti a nőnél, aki a hazája iránt rendszerint sokkal kevesebbet érez s az emberiség iránt teljesen közömbös. Talán innen van, hogy forradalmakban és családi tragédiákban a nő kegyetlenebb a férfinél. Amelyik nő nem tud részvétet érezni, az minden kegyetlenségre képes. Az írónők sokkal kevésbbé hiúk, mint az írók, vagy más nők. Különben nem írnának. Az írónőknek nincs az az előnyük, mint az íróknak, hogy t. 1. vonzalmat és érdeklődést keltenének az ellenkező nemnél. Míg az írók, ha egy kicsit elevenen vagy szellemesen írnak, száz meg száz tisztelőt és bámulót szereznek a nők közt, addig az írónők hidegen hagyják a férfiakat, akik kevésbbé vonzódnak hozzájuk, mint a csinos analfabéta hölgyekhez. Van rá ugyan eset, hogy írónő is meghódít egy férfit s erre aztán joggal lehet büszke, mert meghódította azt annak ellenére, hogy regényeket vagy novellákat írt. " A nők, hogyha nem buták, akkor nagyon okosak. De, fájdalom, ha nem okosak, akkor nagyon buták. A legnemesebb nő is könnyebben hazudik, mint az átlagférfi, pedig az igazságtól való elhajlás ennek se okoz éppen különös fáradtságot. A hazugság tulajdonképpen női „erény“ s ezért mondják a hazudozó férfira, hogy nőies jellem. ❖ Lehet, hogy a nő nem hazudik többet, mint a férfi, de úgy látszik, mert gyakrabban kapják hazugságon rajta. A férfi intelligensebb lévén, ügyesebben, s jobb lévén az emlékezőtenetsége, egyformábban hazudik. * A hő közelebb áll a gyermekhez, mint a férfi. Tovább megy kissé ? mindig az. Tán azért szereti úgy a férfi, akit nemcsak az asszonyi báj vonz hozzá, de a gyermeki gyámoltalanság is, a védelem kedve, a protekció gyönyörűsége, a gyámkodás öröme. A nagyon is határozott, praktikus, támogatásra nem szorult, férfias nő ritkán kelt ilyféle vonzalmat s ily erős szenvedelmet. * Az asszonyok a „híres“ embereket szeretik, a férfiak idegenkednek a szereplő nőktől.« A legnagyobb ellentét a világon • a nő és a férfi. Mégis csodás köztük a harmónia — ha szeretik egymást.* Ha háziasszony és a cselédje is megférnek egymással, az gyakran annak a jele, hogy egyik se ereteti természet — s ha veszekednek, az sokszor azt bizonyítja, hogy mind a kettő: az.* Szeretni kell az embereket, ha azt kívánjuk, hogy szeressenek bennünket. És közönyt kell mutatni a nő k iránt, ha azt akarjuk, hogy törődjenek velünk. $ \ A nőnek lehet rengeteg sok mHftM * «*. de mert nem hinnék, hogy a cél a hadirokkantak stb. úgyis túlon-túl sok sérelmének örökös szaporítása lenne! Voith lapszerkesztő tettleg inzultálta dr. Bloch ügyvédet Kínos incidens Munkácson a Siebmann-leányként szereplő cigányasszony ügyével kapcsolatosan. Munkácson, közvetlenül a főposta előtt hétfőn, folyó hó 22-én d. u. félháromkor kínos botrány játszódott le. Voith György,az »Élet“ főszerkesztője a dr. Bloch Márkusz ügyvéd által tett azon kijelentésért, hogy a lap részéről a Stégmanncsaláddal szemben zsarolást kíséreltek meg, magyarázatot kért s mikor Bloch kitérő választ adott, őt arcul vágta és az erre támadt dulakodás közben megrugdosta. A városszerte óriási feltűnést keltett esetről elsőnek maga Voith György informálta lapunkat, előadván, hogy különböző, az idegeket nagyon is próbára tevő kellemetlenségek miatt roppant izgatott állapotban volt, amikor a »Csillag” kávéház előtt felháborodással kellett hallania, hogy személyét és lapját egy zsarolási üggyel hozzák kapcsolatba. Vozáry Aladár, a „Munkács“ főszerkesztője ugyanis tudomására hozta, hogy dr. Bloch Márkusz előtte és dr. Simon Menyhért, a »Kárpáti Híradó» főszerkesztője előtt úgy nyilatkozott, miszerint az »Élet« részéről ajánlatot tettek a Stegmannügy elhallgatására bizonyos anyagi rekompenzációk ellenében. — Túlfeszült izgalommal rohantam el a kávéházból, ahol csak néhány percig időztem — mondotta munkatársunk előtt Voith — hogy magyarázatot kérjek dr. Blochtól, akit épen a főpostáról kijövet, találtam. Kérdésemre, hogy mi igaz a Vozárytól hallott vádak koholásából, azt felelte, hogy erre nekem nem, csak az elbírálásra illetékes tényezőknek adja meg a választ. A nem várt felelet hallatára elfogott az indulat, arcul ütöttem Bloch ügyvédet, majd, mikor ő is támadólag lépett fel, többször feléje rúgtam." Dr. Bloch Márkusznak munkatársunk előtt tett nyilatkozata az afférral kapcsolatban a következő — Mielőtt az »Élet« a hírhedtté vált Weinerích Sztaniszlauné nevezetű cigányasszonynak Siegmann Periként való szerepeltetését hasábjain megkezdette volna, irodámban felkeresett régi ügyfelem, Stégmann József munkácsi nagykereskedő és előadta, hogy Voith György főszerkesztő megbízottja 5000 fe lefizetése ellenében hajlandónak nyilatkozott a "családot kompromittáló" ügy elhallgatására. Az ajánlatot Stegmann kereken visszautasította, mire a zsaroló eltávozott, később azonban újból visszatért s kijelentette, hogy felhatalmazása van 2000 kőig lemenni, de ha ennyit sem hajlandó a család a szerkesztőségnek juttatni, akkor kíméletlenül felfedik a botrányt.“ — A tényállás előadása után Stegmann tanácsot kért tőlem, mint ügyvédjétől, hogy mit tegyen. Én természetesen azt ajánlottam neki, hogy igaza tudatában ne adjon senkinek egy fillért sem, mert ha ad, állandóan zsarolásnak teheti ki magát. — Ezt követőleg néhány napra, február 7 i kén a vonaton együtt utaztam dr. Simon Menyhért és Vozáry Aladár lapszerkesztőkkel s elmondtam nekik az esetet, joggal panaszolván, hogy egyes újságírók a pénzszerzésnek már ilyen aljas fokáig sülyedtek le. Ugyanekkor előre megjósoltam, hogy a Stég-mann-családot az „Eei“ milyen váddal fogja illetni, ami be is következett. — Voith György, aki tudomást vett a két lapszerkesztő előtt mondottakról, hétfőn d. u. a főposta mellett kérdőre vont, hogy miféle nyilatkozatot tettem én ő ellene. A válaszom erre az volt, hogy akkor, ha illetékes helyen kérdeznek, felelni fogok. „Hát én nem vagyok arra illetékes? — kérdezte Voith. Erre nemmel válaszoltam, mire Voith György rámrontott, öklével szembecsapott, majd felemelte botját s mikor az ütést kiparkoztam, lábával a kezemre rúgott. — Az utcai inzuflálásért, melyre egyáltalában nem voltam elkészülve, a bűnvádi feljelentést haladéktalanul megteszem. * Az affér érthető megdöbbenést és izgalmat keltett nemcsak Munkácson, hanem Ruszinszkó egész területén . MS£ATI HÍRADÓ a közvélemény indokolt idegességgel várja a sajnálatos ügy fejleményeit. Itt kell megemlítenünk, hogy Voith György kijelentette munkatársunk előtt, miszerint a Stegmann által dr. Brochnál előadott zsarolási históriát merő koholmánynak s minden vonatkozásban aljas hazugságnak tartja mindaddig, amíg az állítólagos zsarolót meg nem nevezik. 200 tk. bevételből 127 ck. bürokratikus és adókiadás A munkácsi MSE. jól sikerült teadélutánt rendezett vasárnap délután. Megjelentek százan, ami 200 ck. bevételt jelentett a 2 ck.-os belépti díj mellett. A teadélután anyagi „sikerére“ jellemzőek a következő adatok: A teadélután kérvényezésekor bélyegben lefizetett az egyesület 8, az engedélyért 30, rendőrségi asszisztenciáért 20, vigalmiadó fejében 40, a zeneszerzők pozsonyi egyesületének 23, forgalmiadó fejében 4, blankettákért a városházán 2 ck-t, azaz összesen 127 ck-t. Maradt tehát az egyesületnek 73 ck. tiszta bevétele. Nem azt éri-e el az ilyen adóztatással a kormány, hogy a legtöbb egyesület nem tartja érdemesnek a vigalmak megrendezését? Hegyközségi közgyűlés Munkácson A munkácsi hegyközség vasárnap tartotta mag évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében. Ez a gyűlés a vezetőségnek egyrészről múlt évi séfárkodását bírálta felül, másrészről jövő évi programja felett ítélt. A gyűlést már az előző években keletkezett hűvös szelek előzték meg, amelyek itt-ott metsző erővel csaptak a hegyközség épületére, de főképen a vezetőjét, különösen a „mindenfélét kigondoló“ elnök és a „nagyon katonás” pénztáros-jegyző fejére. Ezek aztán azt mondták: „Ha nem tetszünk, megyünk! Nagy széllel szemben nem akarunk erőlködni! Ez volt az oka annak, hogy a szabályszerű mandátum lejárta előtt