Kárpáti Hiradó, 1942. február (19. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-10 / 32. szám
Kedd, 1942 11/10 KÁRPÁTI HÍRADÓ SZÍNHÁZ, művészet MEGNYÍLT A RUSZIN NEMZETI SZÍNHÁZ Szulincsák László gimnáziumi igazgató a ruszin színészet nemes hivatásáról és céljairól szólt megnyitó beszédében A bemutatkozás alkalmával Zilahy Lajos „Süt a nap “ja került színre Vasárnap este kaput nyitott a Ruszin Nemzeti Színház. Hosszú várakozás előzte meg ezt a bemutatkozást, amelyre alaposan és tökéletesen fölkészüllt az újjászervezett színtársulat. A siker nem maradt el ,s a ruszin színészek becsületes és fáradhatatlan munkáját a bemutatkozás során a hálás közönség lelkes tapsokkal jutalmazta. Az előadást, a művészi teljesítményt, a rendezést, nos és a nyelvet illetőleg is egyöntetű fölfogás alakult ki: a bemutatkozás jól sikerült és a művészi színvonal is kiváló volt. Bebizonyosodott, hogy a Ruszin Nemzeti Színház átszervezése eredményes volt. Az átszervezést tudvalévőleg a kultuszkormány még két évvel ezelőtt kezdeményezte, mert szükségesnek látta, hogy a ruszin népi kultúra és a testvéri együttműködés fejlesztésére jól megalapozott és képzett színtársulat álljon sorompóba. A régi színház és társulata különböző okokból nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az ősszel érett meg annyira azután a terv, amely megboldogult Kozma Miklós támogatásával megvalósulhatott, hogy a Ruszin Nemzeti Színház gondos vezetés és irányítás mellett hozzáfoghatott felelősséges és nagy horderejű hivatásának betöltéséhez. A vasárnapi bemutató alapján megállapíthatjuk, hogya színtársulat egyaránt beváltotta a reményeket. A szereplő színészek nagy lelkesedéssel és sok tehetséggel igazán művészit nyújtottak. A közönség a elismerésben egyáltalán nem fukarkodott. Soraiban ott volt a ruszinságon kívül a magyar társadalom színe-java is, akik előtt nem közönyös a ruszin kultúra fejlődése. Kár azonban, hogy a ruszin törvényhozók nem képviseltették magukat a megerősödő, ruszin színikultúra első szárnypróbálgatása alkalmával. Föltűnt ez nemcsak előttünk, magyarok előtt, de a jelen volt ruszin egyházi és világi vezetők előtt is. Véleményünk szerint ruszin törvényhozóink távolmaradását csupán a fönnálló közlekedési nehézségek és a fővárosban most megindult élénk belpolitikai élet teheti indokolttá. Hisszük és tudjuk, hogy ez így is volt. * Ünnepi külsőségek között folyt le a ruszin színtársulat első előadása. A nézőtéri földszinti páholyokat piros-fehér-zöld magyar és kék-piros ruszin nemzeti színekkel díszítették. A baloldali első páholyban foglalt helyet Szoka Sándor görögkatolikus püspök, a jobboldali első páholyban pedig Marina Gyula miniszteri tanácsos, a kormányzói biztosi hivatal kulturális osztályának vezetője. A következő páholyban Siménfalvy Árpád főispán Megay László polgármesterrel, Meskó Arisztid rendőrtanácsossal, mellettük Kricsfalussy Hrabár Endre ny. ezredes foglalt helyet. Ott volt Micsák Márton tanügyi főtanácsos, Gyurits Gyula közigazgatási kirendeltségvezető, Kontratovics Irén főesperes, a Kárpátaljai Tudományos Társaság alelnöke, vitéz Thurzó György rendőrtanácsos és sokan mások. Negyed 9-kor, a betegsége miatt távollévő J1niczky Sándor főtanácsadó helyett Szulincsák László igazgató, a Ruszin Színpártoló Egyesület elnöke lépett a függöny elé és mondott ünnepi beszédet. Rámutatott arra, hogy a Ruszin Nemzeti Színház a kápátaljai ruszin nép kultúrájának egyik reprezentánsa. Hasonló állásponton volt a magyar kultuszkormány, amidőn újjászervezte a ruszin színészetet és hathatós támogatásával lehetővé tette, hogy megkezdhette működését. Azt a reményét fejezte ki, hogy ez a ruszin népi színház beváltja a hozzáfűzött reményeket, kiérdemeli a kulltuszkormány további támogatását s méltó lesz a kárpátaljai közönség szeretetére és pártfogására is. Meggyőződése szerint a Ruszin Nemzeti Színház beszédes és csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy a ruszinság népi életét csorbítatlanul és hiánytalanul megőrizheti, élheti, sőt fejlesztheti. — Senkinek sincs szándékában a ruszin népi kultúra fejlesztése elé akadályokat gördíteni, sőt ellenkezőleg minden segítséget és támogatást készek megadni, hogy a népi kultúrtényezők megtalálják a népben rejlő kultúrértékeket, azokat felszínre hozzák, fejlesszék és terjesszék. — Célja a Ruszin Nemzeti Színháznak — mondotta a továbbiakban Szulincsák László — a népi nyelv művelése, csiszolása és fejlesztése, de egyúttal az is célja, hogy a ruszinságot méig közelebb hozza a magyarsághoz. Igazi szerepe tehát a megértés és barátság ápolása, amelyet csak úgy fejleszthetünk ki, ha megismerjük egymás nyelvét, irodalmát és így kölcsönösen megszeretjük azt. Lelkes taps követte a Szulincsák László magyar, majd ruszin nyelven elmondott beszédét, amelynek végén bejelentette, hogy a színtársulat a közös népi lélek megismerése céljából magyar szerzők darabjain kívül kárpátaljai írók műveit is műsorára tűzte, amelyeket a kulturális gócpontokon kívül Kárpátalja községeiben és nagyobb falvaiban is bemutatnak. Köszönetet mondott a magyar kormány nagylelkű támogatásáért, majd Szuchy M. Emil igazgató rövid ruszin-, majd magyarnyelvű beszédében rámutatott arra, hogy a ruszin színház a múlttól eltéréséig nem a politikát, hanem a kultúrát kívánja ápolni. Ezután került sor a bemutató előadásra. * A ruszin színtársulat nem találhatott volna különb darabot bemutatkozásul, mint Ziahy Lajosnak ezt az édes-mosolygós falusi képét. Síit a nap! És ez nemcsak cím, hanem élet, amely most valósággá válik a színpadon. A magyar bemutató és a ruszin között a különbség csak annyi, hogy itt a református tiszteletes helyett a görögkatolikus pap játssza az egyik szerepet. A renidező Szuchy M. Emil úgy állította be a színpadot, hogy amikor fölgördült afüggöny, mintegy gongütésre fölzúgott a taps. Az üdeség, amely ott párolgott a rózsák illatában és a fényeffektusok, amelyek különös fényekbe és árnyékokba burkolták a szereplőket, a színpadi rendezés új irányait jelentik. Laskay Mária játszotta Sárika szerepét: a vidámság, az élet derűje ragyogott arcán és alakult igazi drámává. Hrabár Vladimir, a korrekt, rutinos színész megkapóan éles arcélével, jellegzetes színészi figurájával, igaz erőssége a társulatnak. Ugrón Pál, az öreg harangozó, tökéletes alakítása nagyon tetszett. Sámson Mihály szerepét Góca Péter játszotta, szimpatikus, ügyes fiúnak mutatkozik. Bidgyák László okosan morgott, morfondírozott, spekulált az öreg paraszt szerepében. Ladányi Anna kitűnő intrikus, mintha csak valamelyik nagyközség hasonlóbeállítottságú postamesternőjét látnók. Fencik János tanítója kidolgozott munka, Levkuics László, Hricsuk Ica, Gálik Anna, Jávor Mária, Bodnár Erzsi, Borosics Mária, Borosics Mihály, Kegyulics Júlia, Kotyor Anny és a kis Varzeha Sanyi fokozták még az előadás átütőerejű sikerét. Néhány őszinte szó a huszti műkedvelőkhöz A huszti leventeműkedvelők legutóbb a leventekultúrházban Arany Dénes: »Él az Isten« című színművét adták elő. Végighallgattam a közönséget, ezt is, amazt is megkérdeztem, hogyan tetszett a darab, mi a véleménye a szereplőkről, magam elé idéztem otthon az egyes alakokat és bírálatomat összevetettem a közönségével. A lelkes műkedvelőgárda munkája előtt áll még, nem árt, ha egy-két megjegyzést teszünk amúgy barátságosan, a kulisszák mögül. S Román Endre tanár, a rendező, a »lelke a gárdának«, megértéssel választja ki és tanítja be a darabot. A színészgárda legnagyobb hibája, hogy nem tudta kifogástalanul a szerepét. Másik hiba a mesterkéltség. Ha valaki jó műkedvelővé akar fejlődni, annak soha sem arra kell gondolni szerepe közben, hogy várjon elég jól színészkedik-e már s ebben a törődésében mindig jobban és jobban erőltetni az utánzást, hanem mindig igyekezni kell beleélni magát annak a lelkivilágába, akit megszemélyesíteni akar: mindig őrá gondolni, benne élni az alatt a néhány perc alatt. Kádas Imre felelt meg a követelménynek legjobban Bottka Bélával együtt. Kádas mozdulataiban sok átérzés volt, csak ne lógatná állandóan a fejét s ne csügne annyira a sugólyukon. Bottka volt az est legkedveltebb alakja. Úgy tett vett, mintha csak valamelyik falusi házikóban a boroskancsó árnyékában ülne. Pénzes Sándor kissé túlrajzolta a jámbor legényt, aki a légynek sem tud ártani. Hiányzott belőle az őszinteség. A hadbíróság »szereplői« közül Kalenyuk József volt a legjobb. Ügyesen játszott dr. Illés László és Petenykó Antal. Görög Ernő kiválóan beillett a környezetbe. Román Magda igyekezett játékhivatásának jól megfelelni. Ittott mozdulata, hangja is a szerephez simult, csak néhol bizonytalanul, félve kezdett mondókájához. Czeg- ter Mária már bátrabban, elevenebben mozgott. Kedves volt Répás Júlia a főkötős nagy jelenetben, eleinte nem felelt meg a várakozásnak vontatott, darabos volt a játéka, de ahogy kimondta a legénynek az igent, azonnal megváltozott a kedélyes mozgása is élethűbb lett. Andrikó Ferenc, Lyaskó László és Róka Mihály kis szerepükhöz képest jól jászottak. Mindent összevetve a műkedvelőgárdának megvan a jogosultsága arra, hogy Huszt koronaváros közönségének elismerését érdemelje ki s a közönség jutalmazni is fogja értékes munkájukat. Ez a kis bírálat is jószívvel íródott és csak azért, hogy tökéletesedjünk. Dr. Bálint Imre Játékrend az ungvári Városi Színházban (A Ruszin Nemzeti Színház vendégjátéka) Kedd: Süt a nap Szerda: Süt a nap Csütörtök: Három egyfelvonásos Péntek: Három egyfelvonásos Szombat: Folyik a Tisza (eredeti bemutató)* Az előadások 20 (este 8) órakor kezdődnek. MAI SZÍNLAP Süt a nap irta: Zilahy Lajos. Rendezi: Szuchy M. Énál. A tiszteletes úr Hrabár Vladimir A tekintetes asszony Jávor Mária Sárika Laskay Mária A postamesterné Ladányi Anna Jolánka Gállik Anna A forgalmista Levkulics László A tanító Fencik János A tanítónő Hricsuk Ica Pongé Juhász János Bidgyák László Juliska Bodnár Erzsi Sámson Mihály Góca Péter Harangozó Ugrón Pál Szűcs Mari Borolics Mária Marika Kegyulics Julia Őrnagy Bereznay Mihály Cigányasszony Kotyov Anny Laji Borolics Mihály Marci Varzeha Sanyi Falusi nép, gyermekek Történik egy kis faluban az 1914—18-as háború után. Az I. felvonás a papiak udvarán, a Il-ik a tanító szobájában, a Il-ik Sámson Mihály háza előtt. 1 7 SÜT A NAP (A Ruszin Nemzeti Színház megnyitó előadása) A ruszin fordításban nagy sikerrel bemutatott Zilahy-darab rendezője: Szuchy M. Emil igazgató és a főszereplők: Laskay Mária (Sárika)/ Góca Péter (Sámson Mihály)/ Hrabár Vladimir (A tiszteletes úr)/ Bidgyák László (Pongó Juhász János).