Kárpáti Hiradó, 1942. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-10 / 32. szám

Kedd, 1942 11/10 KÁRPÁTI HÍRADÓ SZÍNHÁZ, művészet MEGNYÍLT A RUSZIN NEMZETI SZÍNHÁZ Szulincsák László gimnáziumi igazgató a ruszin színészet nemes hivatásáról és céljairól szólt megnyitó beszédében A bemutatkozás alkalmával Zilahy Lajos „Süt a nap “ja került színre Vasárnap este kaput nyitott a Ru­szin Nemzeti Színház. Hosszú vára­kozás előzte meg ezt a bemutatko­zást, amelyre alaposan és tökéletesen fölkészüllt az újjászervezett színtár­sulat. A siker nem maradt el ,s a ru­szin színészek becsületes és fáradha­tatlan munkáját a bemutatkozás so­rán a hálás közönség lelkes tapsokkal jutalmazta. Az előadást, a művészi teljesítményt, a rendezést, nos és a nyelvet illetőleg is egyöntetű fölfo­gás alakult ki: a bemu­tatkozás jól si­került és a művészi színvonal is ki­váló volt. Bebizonyosodott, hogy a Ruszin Nemzeti Színház átszervezése eredményes volt. Az átszervezést tudvalévőleg a kul­tuszkormány még két évvel ezelőtt kezdeményezte, mert szükségesnek látta, hogy a ruszin népi kultúra és a testvéri együttműködés fejlesztésére jól megalapozott és képzett színtár­sulat álljon sorompóba. A régi szín­ház és társulata különböző okokból nem váltotta be a hozzáfűzött remé­nyeket. Az ős­szel érett meg annyira azután a terv, amely megboldogult Kozma Miklós támogatásával megvalósulhatott, hogy a Ruszin Nemzeti Színház gondos vezetés és irányítás mellett hozzáfoghatott fele­­lősséges és nagy horderejű hivatásának betöltéséhez. A vasárnapi bemutató alapján megállapíthatjuk, hogy­­a színtársulat egyaránt beváltotta a reményeket. A szereplő színészek nagy lelkesedéssel és sok tehetséggel igazán művészit nyújtottak. A közönség a elismerés­ben egyáltalán nem fukarkodott. So­raiban ott volt a ruszinságon kívül a magyar társadalom színe-java is, akik előtt nem közönyös a ruszin kul­túra fejlődése. Kár azonban, hogy a ruszin törvényhozók nem képviseltet­ték magukat a megerősödő, ruszin színikultúra első szárnypróbálgatása alkalmával. Föltűnt ez nemcsak előt­tünk, magyarok előtt, de a jelen volt ruszin egyházi és világi vezetők előtt is. Véleményünk szerint ruszin tör­vényhozóink távolmaradását csupán a fönnálló közlekedési nehézségek és a fővárosban most megindult élénk belpolitikai élet teheti indokolttá. Hisszük és tudjuk, hogy ez így is volt. * Ünnepi külsőségek között folyt le a ruszin színtársulat első előadása. A nézőtéri földszinti páholyokat pi­ros-fehér-zöld magyar és kék-piros ruszin nemzeti színekkel díszítették. A baloldali első páholyban foglalt helyet S­z­­­o­­­k­a Sándor görögkato­likus püspök, a jobboldali első pá­holyban pedig Marina Gyula mi­niszteri tanácsos, a kormányzói biz­tosi hivatal kulturális osztályának ve­zetője. A következő páholyban S­i­­m­é­n­f­a­l­v­y Árpád főispán M­e­g­a­y László polgármesterrel, M­e­s­k­ó Arisztid rendőrtanácsossal, mellettük Kricsfalussy Hrabár Endre ny. ezredes foglalt helyet. Ott volt M­i­­c­s­á­k Márton tanügyi főtanácsos, G­y­u­r­i­t­s Gyula közigazgatási ki­rendeltségvezető, Kontratovics Irén főesperes, a Kárpátaljai Tudo­mányos Társaság alelnöke, vitéz T­h­u­r­z­ó György rendőrtanácsos és sokan mások. Negyed 9-kor, a betegsége miatt tá­vollévő J1­n­i­c­z­k­y Sándor főtanács­adó helyett Szulincsák László igazgató, a Ruszin Színpártoló Egye­sület elnöke lépett a függöny elé és mondott ünnepi beszédet. Rámuta­tott arra, hogy a Ruszin Nemzeti Színház a kápátaljai ruszin nép kul­túrájának egyik reprezentánsa. Ha­sonló állásponton volt a magyar kul­tuszkormány, amidőn újjászervezte a ruszin színészetet és hathatós támo­gatásával lehetővé tette, hogy meg­kezdhette működését. Azt a remé­nyét fejezte ki, hogy ez a ruszin népi színház beváltja a hozzáfűzött remé­nyeket, kiérdemeli a kulltuszkormány további támogatását s méltó lesz a kárpátaljai közönség szeretetére és pártfogására is. Meggyőződése sze­rint a Ruszin Nemzeti Színház beszé­des és csalhatatlan bizonyítéka an­nak, hogy a ruszinság népi életét csorbítatlanul és hiánytalanul meg­őrizheti, élheti, sőt fejlesztheti. — Senkinek sincs szándékában a ruszin népi kultúra fejlesztése elé akadályokat gördíteni, sőt ellenkező­leg minden segítséget és támogatást készek megadni, hogy a népi kultúr­­tényezők megtalálják a népben rejlő kultúrértékeket, azokat felszínre hoz­zák, fejlesszék és terjesszék. — Célja a Ruszin Nemzeti Színház­nak — mondotta a továbbiakban Szu­lincsák László — a népi nyelv műve­lése, csiszolása és fejlesztése, de egyúttal az is célja, hogy a ruszinsá­­got méig közelebb hozza a magyar­sághoz. Igazi szerepe tehát a megér­tés és barátság ápolása, amelyet csak úgy fejleszthetünk ki, ha megismer­jük egymás nyelvét, irodalmát és így kölcsönösen megszeretjük azt. Lelkes taps követte a Szulincsák László magyar, majd ruszin nyelven elmondott beszédét, amelynek végén bejelentette, hogy a színtársulat a közös népi lélek megismerése céljá­ból magyar szerzők darabjain­ kívül kárpátaljai írók műveit is műsorára tűzte, amelyeket a kulturális gócpon­tokon kívül Kárpátalja községeiben és nagyobb falvaiban is bemutatnak. Köszönetet mondott a magyar kor­mány nagylelkű támogatásáért, majd Szuchy M. Emil igaz­gató rövid ruszin-, majd magyarnyelvű beszédé­ben rámutatott arra, hogy a ruszin színház a múlttól eltéréséig nem a po­litikát, hanem a kultúrát kívánja ápolni. Ezután került sor a bemutató elő­adásra. * A ruszin színtársulat nem találhatott volna különb darabot bemutatkozásul, mint Z­i­­­a­­h­y Lajosnak ezt az édes-mosolygós falusi képét. Síit a nap! És ez nemcsak cím, hanem élet, amely most valósággá válik a színpa­don. A magyar bemutató és a ruszin között a különbség csak annyi, hogy itt a reformá­tus tiszteletes helyett a görögkatolikus pap játssza az egyik szerepet. A renidező Szu­chy M. Emil úgy állította be a színpadot, hogy amikor fölgördült a­­függöny, mintegy gongütésre fölzúgott a taps. Az üdeség, amely ott párolgott a rózsák illatában és a fényeffektusok, amelyek különös fényekbe és árnyékokba burkolták a szereplőket, a szín­padi rendezés új irányait jelentik. Laskay Mária játszotta Sárika szerepét: a vidámság, az élet derűje ragyogott arcán és alakult igazi drámává. Hrabár Vladimir, a korrekt, rutinos színész megkapóan éles arcélével, jellegzetes színészi figurájával, igaz erőssége a társulatnak. Ugrón Pál, az öreg harangozó, tökéletes alakítása nagyon tet­szett. Sámson Mihály szerepét Góca Péter játszotta, szimpatikus, ügyes fiúnak mutat­kozik. Bidgyák László okosan morgott, morfondírozott, spekulált az öreg paraszt sze­repében. Ladányi Anna kitűnő intrikus, mintha csak valamelyik nagyközség hasonló­beállítottságú postamesternőjét látnók. Fen­­c­i­k János tanítója kidolgozott munka, Lev­­k­u­­­i­c­s László, H­r­i­c­s­u­k Ica, G­á­li­­­k Anna, Jávor Mária, Bodnár Erzsi, B­o­­r­o­s­i­c­s Mária, Borosics Mihály, K­e­­gyu­lics Júlia, Kotyor Anny és a kis Varzeha Sanyi fokozták még az előadás átütőerejű sikerét. Néhány őszinte szó a huszti műkedvelőkhöz A huszti leventeműkedvelők leg­utóbb a leventekultúrházban Arany Dénes: »Él az Isten« című színmű­vét adták elő. Végighallgattam a kö­zönséget, ezt is, amazt is megkér­deztem, hogyan tetszett a darab, mi a véleménye a szereplőkről, magam elé idéztem otthon az egyes alakokat és bírálatomat összevetettem a kö­zönségével. A lelkes műkedvelőgár­da munkája előtt áll még, nem árt, ha egy-két megjegyzést teszünk­­ amúgy barátságosan, a kulisszák mö­­­­gül. S Román Endre tanár, a rendező,­­ a »lelke a gárdának«, megértéssel választja ki és tanítja be a darabot. A színészgárda legnagyobb hibája, hogy nem tudta kifogástalanul a sze­repét. Másik hiba a mesterkéltség. Ha valaki jó műkedvelővé akar fej­lődni, annak soha sem arra kell gon­dolni szerepe közben, hogy várjon elég jól színészkedik-e már s ebben a törődésében mindig jobban és job­ban erőltetni az utánzást, hanem mindig igyekezni kell beleélni magát annak a lelkivilágába, akit megsze­mélyesíteni akar: mindig őrá gondol­ni, benne élni az alatt a néhány perc alatt. Kádas Imre felelt meg a köve­telménynek legjobban B­o­tt­k­a Bé­lával együtt. Kádas mozdulataiban sok átérzés volt, csak ne lógatná ál­landóan a fejét s ne csügne annyira a sugólyukon. Bottka volt az est leg­kedveltebb alakja. Úgy tett vett, mintha csak valamelyik falusi házi­kóban a boroskancsó árnyékában ül­ne. Pénzes Sándor kissé túlrajzol­­ta a jámbor legényt, aki a légynek sem tud ártani. Hiányzott belőle az őszinteség. A hadbíróság »szereplői« közül Kalenyuk József volt a legjobb. Ügyesen játszott dr. Illés László és Petenykó Antal. G­ö­­­rög Ernő kiválóan beillett a környe­zetbe. Román Magda igyekezett játékhivatásának jól megfelelni. Itt­­ott mozdulata, hangja is a szerephez simult, csak néhol bizonytalanul, fél­ve kezdett mondókájához. C­z­­­e­g- t­e­r Mária már bátrabban, eleveneb­ben mozgott. Kedves volt Répás Júlia a főkötős nagy jelenetben, elein­te nem felelt meg a várakozásnak­ vontatott, darabos volt a játéka, de ahogy kimondta a legénynek az igent, azonnal megváltozott a kedé­lye­s mozgása is élethűbb lett. Andrikó Ferenc, Lyaskó Lász­ló és Róka Mihály kis szerepükhöz képest jól jászottak. Mindent összevetve a műkedvelő­­gárdának megvan a jogosultsága ar­ra, hogy Huszt koronaváros közön­ségének elismerését érdemelje ki s a közönség jutalmazni is fogja értékes munkájukat. Ez a kis bírálat is jó­szívvel íródott és csak azért, hogy tökéletesedjünk. Dr. Bálint Imre Játékrend az ungvári Városi Színházban (A Ruszin Nemzeti Színház vendégjátéka) Kedd: Süt a nap Szerda: Süt a nap Csütörtök: Három egyfelvonásos Péntek: Három egyfelvonásos Szombat: Folyik a Tisza (eredeti bemu­tató)* Az előadások 20 (este 8) órakor kezdődnek. MAI SZÍNLAP Süt a nap irta: Zilahy Lajos. Rendezi: Szuchy M. Énál. A tiszteletes úr Hrabár Vladimir A tekintetes asszony Jávor Mária Sárika Laskay Mária A postamesterné Ladányi Anna Jolánka Gállik Anna A forgalmista Levkulics László A tanító Fencik János A tanítónő Hricsuk Ica Pongé Juhász János Bidgyák László Juliska Bodnár Erzsi Sámson Mihály Góca Péter Harangozó Ugrón Pál Szűcs Mari Borolics Mária Marika Kegyulics Julia Őrnagy Bereznay Mihály Cigányasszony Kotyov Anny Laji Borolics Mihály Marci Varzeha Sanyi Falusi nép, gyermekek Történik egy kis faluban az 1914—18-as há­ború után. Az I. felvonás a papiak udvarán, a Il-ik a tanító szobájában, a Il-ik Sámson Mihály háza előtt. 1 7 SÜT A NAP (A Ruszin Nemzeti Színház megnyitó előadása) A ruszin fordításban nagy sikerrel bemutatott Zilahy-darab rendezője: Szuchy M. Emil igazgató és a főszereplők: Laskay Mária (Sárika)/ Góca Péter (Sámson Mihály)/ Hrabár Vladimir (A tiszteletes úr)/ Bidgyák László (Pongó Juhász János).

Next