Munkás Ujság, 1921 (3. évfolyam, 15-44. szám)

1921-11-05 / 44. szám

A CSEHSZLOVÁKORSZÁGI KOMMUNISTA PÁRT RUSZINSZKÓI KB HIVATALOS KÖZLÖNYE Ш. évfolyamát Uíhorod (Ungvár), Ї921. november hó 5.44. szám wi a mm, **■*<»■ «mai*. ». nem alszunk. A monarchizmus kétségtelenül a reakció egyik fajtája. Nem veszedelmesebb, mint a munkásüldözés arzenáljának ezer változatos fegyverre. Mi és csak mi küzdünk és küzdeni fogunk minden irányú reakció ellen akcióképességünkkel és nemzetközi szervezetünkkel. Mozgalmunk alapja a III. Internacionale. Harcunkban nem támaszkodunk senkire, csak önmagunkra. az egyetlen proletárállam, mely a szocializmus igéit az egész nemzetközi szervezett ellenforradalommal szemben megvalósítani akarja és ha a nemzetközi proletariátus az egyes államokban segíti, megvalósítani fogja. Nem alszunk. Szívesen küzdünk a belső és külső reakció ellen a magunk módszerre és taktikája szerint, vállvetve azon országok proletariátusával, melyek a reakció ellen velünk egy csatasorban fognak fegyvert Az egységes tábor. A most lezajlott kongresszus megteremtette végre Csehszlovákországban azt a sziklaszilárd talapzatot, melyen a kommunista államszerkezet felépíthető. Mindaz, ami egy év óta történt, élőmunka volt, melynek sikerét a határozatlanság, habozás, intrikák és sovinista tendenciák hátráltatták. A magyarországi kapitalizmus őrei átmenetileg engednek és alkudoznak. Kapitalista érdekek ütköznek össze világszerte kapitalista érdekekkel. Bizonyára nem ütik egymást agyon, kibékülnek. A kapitalizmusnak nem lehet érdeke a nemzetközi reakció egyetlen bástyáját sem gyöngíteni. A világkapitalizmus vajúdó végtusájában nyugodtan és Marx szemén keresztül nézzük és magyarázzuk az eseményeket. Bennünket behomályosíthatatlan kristályeszmék, az emberiség igazi felszabadítása, az igazi demokrácia, a kapitalizmus végleges letörése vezérelnek.Mellékcélokat nem szolgálunk. Nézünk, várunk, de főképen résen vagyunk és nem alszunk. Nem várjuk a csehszlovák, román és jugoszláv kormányzati szellemtől sem Magyarország, sem saját országai proletariátusának felszabadítását.A most egyesült kommunista munkástábor azonban megtalálja aktivitásának legmegfelelőbb útját és nyugodt önérzettel hirdethetjük. A gyümölcs azonban megérett, siettette a gazdasági és politikai szükségesség, a moszkvai internacionálé állásfoglalása és a tömegek szakadatlan ostroma. A torlódó események nem tűrtek megállást, balra tolódtak azok, kik nem szakították meg kapcsolataikat a proletariátussal, a nemzetiségi külön célok a háttérbe szorultak és előlépett a cselekvés vágya, az összes erők egyesítésének szüksége, a megalkuvás nélküli, központi vezetés és egységes taktika szükségét érző kommunista tábor gondolata. A kongresszus lefolyásáról még nincs jelentésünk, mindössze annyit tudunk, hogy megalakult az egységes csehszlovákországi kommunista párt, a III. internacionálé csehszlovákországi szekciója, mely egyesíti a köztársaság cseh, morva, német, szlovák, ruszin és magyar nyelvű kommunista munkásságát. A kongresszus a döntő fontosságú kérdésekben bizonyára erőteljesen állást foglalt. Nem elméleti programmot alkot, hanem kötelezettségek és lehetőségek gyakorlati kihasználását készíti elő. Elhangzanak a beszédek, de ezúttal tettre váló szavak dörömböznek az újsághasábokon. A proletariátus sokat vár a kongresszustól. Elsősorban alapos szervezettséget és valóban működő, kiépített és gyorsan gördülő központi irányítást vár, mely minden akcióját alaposan előkészíti és programszerű biztonsággal hajtja végre a legnagyobb felületen. Annak az érzelmi közösségnek, mely addig is áthatotta a köztársaság proletariátusát, az egység megalkotásával hús és vérből való közösséggé kell válnia, melynek idegei gyorsan közvetítik a jelenségeket, gyorsan reagálnak, megérzik a test bármely részén fellépő kórt és az összes sejtek segítségére jönnek a veszélyeztetett pontnak. A jövőben a kommunista tábor minden megmozdulása ellenállhatatlan erejű lesz. Nagy a proletariátus felelőssége, nagy erőkifejtést és cselekvési lehetőséget vár a párttól a jövő. Egész emberekre van szükség, kik a tudóst, hadvezért és forradalmárt egyesítik magukban. Éjjel és nappal dolgozni kell az elkerülhetetlen szervezeti kérdések alapos és sürgős megoldásán, mert közeledik a proletariátus nagy ideje, amikor az emberiség érdekében betölti hivatását. Lapunk mai száma 4 oldal November 6. A napok folytonosságában igazán vörösbetűs ünnepnapja a proletariátusnak november hatodika, mert ezelőtt négy évvel e napon alakult meg Szovjetoroszország. A cári zsarnokság véres palástja mögött évtizedeken át dolgozott bitókkal, rendőrspiclikkel és szibériai hómezőkkel szegélyezett után a forradalom. A földalatti munka időnkint nyílt lázadásokban tört ki, melyeket vérbefojtott a reakció. De csak az emberi élet véges, az eszme halhatatlan. Az áldozatok sírján kisarjadzott a tavaszi rügy, minden kidőlt áldozat munkáját újabb forradalmi erők vették át. A világháború megtette kötelességét, az agyaglábú kolosszus megingott. Előbb a menseviki munkásárulók kezébe került a hatalom, de Kerenskit 1917 november 3-án felváltotta Lenin.