Munkás Ujság, 1931 (13. évfolyam, 2-42. szám)
1931-03-15 / 2. szám
2. oldal. szálló hősök ugyancsak megverték Djaska Jurkot és Petriganja Vaszilyt, mindketten 60 évesek, Imicére valók, nem számítva a többi parasztok tizeit, akik nyugodan követelték a munkanélküli segélyt és az adóvégrehajtások beszüntetését. Az úton még a 9 éves Stefanka Ivánt, Irsaváról is megverték. Ő is veszélyeztette a csehszlovák megszállók hatalmát. Igaz, hogy a csendőröknek nem voltak lovaik, de e helyett autókra ültek és futkostak az emberek után. A többek között megverték Oszkár Vaszilyt és Mikita Ferkót, az agrárpárt tagjait, Packány nevű földművest a Kártyákpárt tagját, a csodáldemokrata Nemest. A parasztok egy részét a csendőrség a vízbe kergette. Egyeseket láncokkal megkötöztek és azután verték őket. Egyszerűen a csendőrség a parasztság ellen lépett fel. Ahelyett, hogy az éhezőnek kenyeret és munkát adnának, pendreket adnak a ti csendőreitek a mi lakosságunknak. Az irsavai járás dolgozó lakossága gazdagabb egy tapasztalattal. Végül Szedorják elvtárs így fejezte be beszédét: A tömegek harcba mennek továbbra is, mert nem akarnak meghalni, élni akarnak. Tegyetek, amit akartok! Üldözzétek a forradalmi mozgalmat! Kobozzátok el újságjainkat: A KÁRPÁTALJAI DOLGOZÓ LAKOSSÁG tömege már tudja, hogy az ő VEZÉRE a kapitalista járom elleni harcban, hogy az ő vezére a szociális és nemzeti felszabaduás harcában csak A KOMMUNISTA PÁRT! _ _ _ ^ ^ a. a. — — MUNKÁS ÚJSÁG Indítsatok harcot a munkáselbocsátások ellen EGY EMBERT SEM AZ ÜZEMBŐL — EGY FILLÉRT SEM A BÉREKBŐL. — A SZOLYVAI FŰRÉSZÜZEM MUNKÁSAINAK FELMONDOTTAK. Pártunk Központi Bizottságának múlt számunkban közölt felhívásában szó volt azon aljas eszközökről, melyekkel a burzsoázia dolgozik a munkásosztály ellen. Fő célja, hogy a munkásokat béklyóba verje, a béreket teljesen letörje, a munkaidőt meghoszszabbítsa, melynek elérésére újabb munkáselbocsátásokat folytat. Ez az eset játszódik le most Szolyván is, hol a fűrészüzem összes munkásainak hirdetmény útján mondottak fel március 21-iki hatállyal. Megint egy csomó munkás kerül ki az utcára, az éhség és nyomorba. Miközben a munkanélküliek száma mindenütt és így nálunk is rohamosan növekszik, addig egészen nyíltan arról beszélnek, hogy 500 erdei munkást hoznak Szolyva vidékére Galiciából. Az indoklás az, hogy az itteni munkások nem értik az erdei munkát! Hát ennél nagyobb aljasságot el sem lehet képzelni. Amikor innen viszik az erdei munkások sokszor ezreit Csehországba, akkor azzal állanak elő, hogy a mi munkásunk nem ért az erdőmunkálatokhoz! Másban rejlik az ok! A bérleszállításban! A mi munkásainkat azért viszik Csehországba, hogy ott a szép ígéretek után bagóért dolgozzon és ha nem tetszik, akkor mehet gyalog viszsza 1000 kilométert. Testvérlapunk, a Karpatszka Pravda hetekkel ezelőtt egy csomó adatot hozott a Morva és Cseh vidéken dolgozó munkásaink viszonyáról. Betegség dühöng köztük, nincs rendes lakásuk, nyomorultak a bérek és várják a megváltást, írnak haza, hogy küldjenek útiköltséget, mert nem bírják tovább, pénzük pedig nincs. A — - — — — — — -nagy hidegben nem mernek nekivágni a nagy útnak, hogy éhségükben fagyjanak meg valahol az országúton. Persze itthon nincs pénz, nem küldenek és ők kénytelenek továbbra is ott rabszolgasorsban sínylődni. Ez a tervük a galíciai munkásokkal is! A szegény galíciai munkás, ha egyszer ide került, kénytelen lesz bármily kicsiny bérért is dolgozni, szenvedni, nyomorogni. Ezt nem tudják megcsinálni az idevaló munkásokkal, aki közel van lakóhelyéhez és nem hajlandó alamizsnáért nyomorogni és elpusztulni, miként a csehországi munkás sem ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ hajlandó ugyanezt megtenni. Ezért nem ért a mi munkásunk Kárpátalján az erdei munkához és ezért nem ért a csehországi munkás Csehországban az erdei munkához! Ezért kell összefogni minden dolgozónak, hogy egységben harcoljunk ezen gaz tervek ellen! A munkanélküliek óriási táborát is galíciai munkásként használják ki, akik segélyt nem kapnak és így kényszerítik bérlenyomásra az urak. Munkások! Munkában levők, vagy munkanélküliek! Egy az érdeketek! Ne engedjétek soraitokat megbontani. Együtt harcoljatok a munkanélküli segélyért, munkáselbocsátás és munkabérek letörése ellen! Jöjjetek össze mindenütt közös gyűlésekre! Válasszatok akció bizottságokat és vezessétek a dolgozókat ellentámadásra a kapitalizmus ellen! A kommunista párt harcotok élén áll! A Szolyvai járás parasztsága harcban a Latorica ellen a kizsákmányolás ellen és a legelőbérek leszállításáért Múlt hó 22-én a szolyvai járás 12 községének dolgozó paraszt delegátusai járási konferenciát tartottak. Ezen konferencián a delegátusok megbeszélték a kizsákmányolás mindenfajta formáját, melyekkel a »Latorica« cég a dolgozó parasztságot elnyomja. Ugyanakkor a delegátusok megállapították, hogy az államapparátus a francia, belga, svájci és cseh kapitalisták oldalán áll, akik a »Latorica« cégben egyesültek. E mellett bizonyít az is, hogy a hatóság betiltja a dolgozó parasztságnak, hogy összejöjjenek megbeszélni a Latorica elleni harc módjait. Mindez nem tudta megakadályozni, hogy a szolyvajárási dolgozó parasztság a fent jelzett konferenciát meg ne tartsa, hol széles és alapos vita után a következő főköveteléseket állította fel a konferencia: A legelő és kaszáló bérösszegek leszállítása legalább az 1927. évi alapra. A Latorica erdőkben ingyenes galy és gombaszedés. A legelőterületek kiszélesítése és pedig úgy, hogy legeltetni lehessen a nagy erdőkben is. A konferencia felhívta az összes dolgozó parasztokat, hogy egységesen harcoljanak ezen követelésekért a Latorica cég ellen. A felhívás eredményeként március 5- én a szolyvai járás 16 községéből (Sztrojna, Duszina, Csernik, Brusztura, Roszos, Poljana, Tibava, Martonka, Nelipino, Szaszovka, Hankovice, Holubinoje, Uklin, Izvor, Huta és Pavlovo), összesen 150 delegátus jött Szolyvára a járási hivatalba, hol követelték, hogy fenti követelések megbeszélésére sürgősen hívjon össze tárgyalást a Latorica céggel. A járási főnököt a helyettese képvisele, ki jegyzőkönyvet vett fel a községek delegátusaival és »ígéretet« tett a megjelenteknek, hogy minden lehetőt el fog követni ez ügyben a járási hivatal. Tizenhat delegátus volt bent a járási főnök helyettesnél, akik mikor kijöttek az irodából, a járási hivatal udvarán várakozó többi delegátusoknak beszámoltak a járásfőnök helyettesével folyatott megbeszélésről. Felszólalt Lakata szenátor elvtársunk is, aki felhívta a delegátusokat, hogy hazamenve azonnal erős szervező munkába fogjanak, hogy az érdekelt többi községek dolgozó parasztjaiv"l együtt sikeresen vívhassák meg harcukat Latorica kizsákmányolása ellen. A szolyvai dolgozó parasztság megmozdulása példa legyen a többi járások dolgozó parasztjai részére is. Mindenütt vannak a dolgozó parasztoknak közös érdekeik. Rendezzetek mindenütt földműves konferenciákat, beszéljétek meg sérelmeiteket és indítsatok egységesen harcot helyzetetek megjavítására! 2. szám. Nincsen munka, nincsen kenyér! (Beregszászi levél.) Beregszász utcáin szédelgő munkanélküliek, az élelmiszer piac körül tétovázó munkásanyák szinte szájról-szájra adják egymásnak, hogy nincsen munka, nincsen kenyér, mit együnk, hová menjünk? Munkára még csak kilátás sincsen. A boltos már nem ad több hitelt. A téglagyárak megindulásáról még szó sincsen, de ha 2-3 hónapon belül mégis indulna, beregszászi munkás ott nem dolgozhatik, mert a mindent megrontó gyárosoknak a könynyen kizsákmányolható felvidéki ukrán munkások kellenek, akiket minden esetben becsaphatnak. A hegyközségek már összefogtak és elhatározták, hogy a szőlőkben 7—8 he. legyen a munkanapszám. Építkezésekre egyáltalában nincs kilátás, a régi törvényszék helyén építendő városi ház munkálata is vajúdik. Középítkezések egyáltalában nincsenek. Míg más városokban a városi hatóságok legalább beszélnek és ígérnek munkaalkalmakról, Beregszászon, még a folyó munkálatokat is beszüntették azzal az indokkal, hogy nincs pénz Hogy a városi hatóságnak milyen véleménye van a munkaalkalmakról bizonyítja ezt egy utasítása Beregszász város összes referenseihez és alkalmazottaihoz, mely 1931. január 10-én kelt és amelynek első pontja így szól: »Elrendeljük, hogy a jövőben csak olyan munkálatok végeztessenk, melyekre a hitel, illetve a pénz már előre biztosíttatott. Tehát csak olyan munkák rendelhetők el, melyeket a számvevőség és a pénztár meghallgatása után az elöljáró és a jegyzői hivatal vezetője engedélyezett. Aki ezt be nem tartja, a megrendelt munkákat maga fogja megfizetni.« Beregszász városa tehát nem azon tö TÖkSlZtK, ti Ogy mtinlvcxnlivarliiccsen, hanem fenti iratával bebizonyította, hogy minden munkát beszüntet, mert tudott dolog, hogy a kasszája mindig üres és nem gondoskodik beruházási kölcsönök felvételéről, csak arról, hogy a megnyomorító apparátusát fizethesse. Tudnunk kell azt is, hogy ezt a 476 931. sz. iratot a főbíró és a főjegyző aláírásával adták ki, akiknél a nyomor és a munkanélküliség nem számít, mert ha számítana, szégyenletükből sem adták volna ki referenseiknek a fenti szövegű utasítást. Az ő véleményük nemcsak egyedül az övék, hanem az összes hatóságoké, Prágától Uzhorodig. Míg más városokban állami munkálatokat is ígérnek, Beregszászon megakadt a kórház építésének ügye is. Itt a hatóságoknak csak a foglalásra, árverezésekre, a munkások üldözésére és becsukására van gusztusuk, mert ezt kívnája meg az egyesült agrárszociálfasiszták kormánya — és ezt csinálják is azzal a jelszóval, hogy dönts porba mindent, ami proletár. Ezen jelszóhoz támogatásra is találnak a beregszászi gyárosokban, borszállítókban és nagyszőlőbirtokosokban, akiknek elvük beregszászi munkásnak munkát nem adni, amellyel nemcsak a dolgozók nyomorát fokozzák, hanem a kisemberek kereseti lehetőségeit is megölik. A dolgozók nem is várhatnak mást kiszipolyozóiktól, mint amit a saját bőrükön tapasztaltak, amely azt bizonyítja, hogy minden falat kenyérért harcolni kell, ha élni akarnak. Tömeges megmozdulásukkal biztosítani kell emberséges bérért munkát a téglagyárakban. Meg kell szervezni a szellőmunkások harcát a munkabérek letörése ellen és a munkaidő megrövidítéséért! » » » • V * V ■ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ' -Költségvetést tárgyaltak Szolyván (Szolyvai munkáslevelezőnktől.) Március 5-én tárgyalta a szolyvai képviselőtestület az évi költségvetést, melynek egyik érdekes pontja volt, hogy vegyünk fel a költségvetésbe 2 millió 500 ezer koronát, melyből^ 1 millió 500 ezer koronát fordítanánk az új járási hivatal, míg 1 millió koronát tisztviselő házak építésére. Az összeget kölcsön útján szerezné be a község, melynek törlesztéséről úgy gondoskodna," hogy a lakbéradót 100 százalékkal emelnék, a pótadót pedig az eddigi 200-ról 255 százalékra emelnék fel. A kommunista frakció nevében Teszlovics elvtárs szólalt fel a költségvetéshez, ki ellene volt ezen megoldásnak. A többek között a következőket mondotta: Ha az állam járási hivatalt és tisztviselőinek lakásokat akar, úgy építsen saját számlájára, mert ez nem az idevaló lakosok érdekében történik. Indítványozza azonban, hogy a szegény lakosoknak adjanak fejenként 5 ezer koronás kölcsnöket kamatmentesen, melynek segítségével lakóházakat építhessenek. Továbbá indítványozza, hogy a munkanélkülieknek segélyezésére 30.000, a szegények részére pedig ugyancsak 30.000 koronát vegyenek fel a költségvetésbe. Tiltakozott továbbá a szolyvai fűrésztelep beszüntetése ellen is, melynek folytán megint egy csomó munkás fog az utcára kikerülni. Az idevaló lakosok érdekével törődjünk! Persze, amikor szavazásra került a sor a jelenlevő hallgatók tapasztalhatták, hogy kurtyáktól kezdve az egész társaság a kommunisták kivételével mind a kormánypártokkal szavazott és elvetették pártunk indítványait. Szolyvai munkások! Jegyezzétek meg magatoknak ezt az esetet a többi mellett és számoljatok le a különféle cégér alatt működő burzsuj pártokkal! Legújabb ítélet a mensevikiek perében. Lapzártakor értesülünk, hogy Moszkvában kihirdették a menseviek elleni perben az ítéletet. 10 évi börtönt kaptak Szuhhanov, Szvnszburg, Petunin, Jonatejevszky, Jakubovics, Scher és Groman, míg a többi vádlottakat 5—8 évi DUMPING árukЇ «»•*«•*«*• има*в». vWll — Svarjava — Vihorod Telefon 179. Részvényesek az év végén °/C-os megtérítésben részesülnek. 4 drb citrom .... . 1 —Ke 1 kg mandarin narancs . 5-50 V1 kg finom teavaj . 6'—10 1 kg rizsa . . . . . . 2-50