Ugocsa, 1887 (3. évfolyam, 14-19. szám)
1887-04-03 / 14. szám
III. évfolyam. Nagy-Szöllős, 1887. április hó 3. 14. szám. UGOCSA. HELYI ÉRDEKŰ LAP. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 frt. — Negyedévre 1 frt. Néptanitók, községek és körjegyzőknek egész évre 3 frt. Egy szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL, Főutcza 685. sz. Mindennemű dijjak a kiadóhivatalban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Nyilt tér sora 15 kr. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Cselédügyek. Veszprém vármegye közelebb a gazdasági cselédek felmondási és szegődési idejének megállapítására szabályrendeletet alkotott, mely első ily nemű kezdeményezés a törvényhatóságok részéről, s remélhetőleg a többi vármegyék is követni fogják a példát. S valóban egy ilynemű szabályrendelet helyes megalkotása méltó tárgya, egy törvényhatósági közgyűlés gondoskodásának, és sokkal üdvösebb valami, mint egy az országgyűléshez, vagy kormányhoz intézett politikai felirat s a törvényhatóság minden lakosát sokkal inkább érdekli, mint a megyékre kényszerített nyugdíj-szabályrendelet, habár megalkotása miatt nem szükséges is pótadót kivetni. Általában véve, megyénk birtokosai és bérlői, az állandó gazdasági munkás, a cseléd dolgában jobb helyzetben vannak hazánk legtöbb vidékeinek birtokosainál. Nem valami erőssen munkabíró, de szófogadó és olcsó anyag áll e végből rendelkezésünkre az orosz földműves niép szegényebb rétegeiből, mely józanság és a megbízhatóság tekintetében- -b-fel - állja a versenyt. Csakis tanulékonyság és fizikai erélye eshetnek méltán kifogás alá. Külső cselédek dolgába tehát sokkal jobb helyzetben vagyunk mint belső, házi cselédeinkkel szemben. Mindamellett, a gazda és cselédje közötti viszony közelebbi meghatározására, különösen pedig a szegődményi és felmondási határidők megállapítására szükségünk volna nekünk is egy a szokást részletesen szabályokba foglaló rendeletre. Különös fontossággal bír elsősorban, úgy a gazdára, mint a cselédre nézve a szegődvényi év kezdete és vége. Az országosan divó szokás ezen irányban a szent-György és szent-Mihály napokkal, ami vidékünkön egyátalán helytelennek tekinthető. A legdirgősebb tavaszi és őszi munkaidő kezdetén való ezen változás, gazdára és cselédre egyaránt káros. Mert az ismeretlen viszonyok közzé az ismeretlen embert sokkal czélszerűbb oly időszakban állítani be, midőn még a beálló nagy munka előtt elég idő van a kölcsönös megismerkedésre, a szükséges útbaigazítások és gazdasági rend megismertetésére. A szegődményes cselédek költöztetése is nagy teher az igás munkában anélkül is nyakig álló gazdára. Igen helyesen intézkedik ezen irányban a veszprémmegyei szabályrendelet, melynek nevezetesebb intézkedései a következők: „Az összes mezőgazdasági cselédekre nézve, ide értve a juhászokat és általában a pásztorokat is, a fölmondási határidő évenként november hó 1-ére, a szolgálatba lépés ideje pedig évenként újév napján délelőtt 12 órára -állapítvа 1 -------—«---------------------„Azon cselédek, kik elbocsátó bizonyítvány nélkül helyet keres vagy elszegődik, valamint azon gazda, ki e nélkül cselédet fogad, a községi szegény pénztár javára 2 — 25 frt pénzbírsággal büntettetik, az elszegődés pedig érvénytelennek nyilvánittatik“. „Minden gazda köteles a fölmondás után cselédjének nov. 1. és decz. 31-ike között szolgálatkeresés czéljából 3 napi időt engedélyezni. „ Az éves cseléd készpénz és termény járulékait az évnegyed lejárta előtt nem követelheti.“ Mindezen intézkedések nálunk is elfogadhatók volnának, hogy pedig hasonló szabályrendeletre szükségünk volna, azt bizonnyára minden gazdatársam érzi és óhajtja. Dr. Mikor a kisasszony unatkozik. [A nőnevelés köréből] Hová merült el szép szemed világa ? Mi az, mit a kétes távolban keres ? Fülembe cseng az a panaszos hang, melyet kisasszonyaink ajkairól oly gyakran lehet hallani, hogy „unatkozom“. Némelyek nem szeretnek vele dicsekedni, de azért egyik sem tudja eltitkolni. Ha erőt vett rajta az unalom, lidérczként nehezedik hangulatára, belopja magát lelkébe, elbágyasztja tekintetét s elkomoritja arcza szelid vonásait. A szemek oly híven beszélnek, s beszédök panasz! De hogy is ne lenne az! hisz itt a provincián még az angyali türelmet is kihozza sodrából ez az örökös egyhangúság. Halljuk a panaszt, hogy nincs társadalmi élet, mely alkalmat nyújtana nemes czélokkal egybekötött szórakozásra; nincs fiatalság, mely életrevalóságával elűzné a hosszú böjt unalmait. Csak ▼alami kis „concert“ vagy „soirée“ lenne, — de semmi, semmi. . . . Egyik hét olyan mint a másik; a x.uosban, a vidéken, mindenütt unalmas egyformaság. És csakugyan, a mi viszonyaink közt sok néhtányolni való van a panaszban, de azt hiszem , képzelődésnek is van egy kis része a helyzet elfogásában. A leányoknál a képzelő erő sokkal sinkebben működik s ha még hozzáteszszük a farsangi napok benyomásait, könnyű lesz a pszt reális értékére redukálni. Azt" tartják egyébiránt, hogy a leányok egy szonyos korban sokat unatkoznak s nem késnek rájuk fogni, hogy ilyenkor szerelmesek. A jó anyák hiába igyekeznek őket apró-csepő dolgokkal szórakoztatni, nyugtalan kedélyeket nem képesek az élet hétköznapi keretében szorítani. Öntudatlanul az élet tavaszába lépnek; az anyatermészet örök törvénye parancsolja. S ki tudna e parancsnak ellenállani?! Igen szépen mondja Petőfi: „A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet. . . . “ A leánynevelés ebben a korban a legtöbb gondot és tapintatot kíván. Boldog az a nő, kinek a sors oly szülőket adott, kik a nőnevelést a szó nemesebb értelmében fogják föl és alkalmazni is tudják. Hisz ettől függ a magasztos női hivatás megértése, ez képezi majdan biztos alapját a családi boldogságnak. Tavasz kezdetén kell gondozni virágainkat, ha gyönyörködni szeretünk a virágos kert pompájában! Mire a serdülő leányban felébredt a nő, az iskola egészen a szülők kezébe teszi le a nevelést; legalább a középosztályu családoknál igy van s ez nagyon helyesen van igy. A tapsztalatlan leánynak vezetőre van szüksége, melyre a természetes viszonynál és benső köteléknél fogva csakis az anya lehet hivatva, kinek épen eme közvetlenségnél fogva a leánynevelésben tagadhatatlanul a főszerep jutott. Azon családoknál, hol a házi nevelés és az iskolai oktatás közt megvan "az egyöntetűség és a kellő összhang, ott nem hiányzik a finom női tapintat és aesthetikai érzék, melylyel a nemes irányú szórakozást meg tudják találni. A jó anya, amellett hogy leányát a háztartás vezetésében alaposan ,begyakoroltatja, alkalmat fog nyújtani a szív és lélek nemesítésére, a jó ízlés és kedély képzésére. A növendék leány elég képességet szerezhetett ugyan arra, hogy felismerje a szépet, szeresse a jót és megértse az igazat, de az elvégre is csak alapja, első lépcsője az igazi műveltségnek, melyet az élet számára csak úgy lehet felhasználni, ha önművelés által fenntartjuk a lélek éberségét és fogékonyságát a szellemi élvezetek iránt. Csak ezen az úton emelkedtetik fel a nő hivatása magaslatára, hol kedves teherré válik az élet, szeretettel adózik a a család, tisztelettel a társadalom. Mennyi élvezettel kínálkozik az irodalom, a zene! „A jó Isten egy részét előlegezte a paradicsomnak akkor, midőn a zenét lehagyta szállni az égből az emberek közzé“ mondja Jókai. S ha az irodalmi termékeket való beesők szerint tudjuk olvasni, úgy napi nap mellett menyi kellemes órát szerezhetünk. Az élet örömeiben és szenvedéseiben egyaránt osztozunk: édesebb lesz az öröm és enyhébb a fájdalom, ha feltaláltuk a költők társaságát. Azonban a társadalmi szokás, divat, előítélet, szóval az élet hétköznapi folyása gyakran az iskola által elhintett magvakat is magával sodorja, még mielőtt kifejlődésöket elérték volna. A legtöbb estben az önművelés, a szellemi szórakozás mindenféle „érdekes regények“ halomra olvasásában áll, melyek semmi erkölcsi hasznot nem nyújtanak. Emberi gyengeségünkben fekszik, hogy percekig MEGYEI ÉLET. — A tavaszi rendes törvényhatósági bizottság közgyűlésének határnapját, közbejött több akadályok miatt. évi április hó 20 és következő napjaira halasztotta el a főispán. A magyar királyi honvédségi Ludovika akadémiában az 1887—88-iki tanév kezdetén betöltendő magyar állami, illetőleg magán alapítványi helyekre a m. kir. honvédelmi miniszter által 983Vi 887 sz. a. a „Pályáza t і hirdetmény“ kibocsáttatott, melyből szükségesnek látjuk közölni a következőket : 1. A Ludovika akadémiában felállított „tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam 1-ső osztályában 1887—88-iki tanévre hatvan önkéntesen jelentkező oly ifjú vetetik fel, aki még nem lépett be a védköteles korba. E hatvan hely közül 10 kincstári, 18 részint fél, részint egész fizetéses, — 32 pedig magán alapítványi hely. Ezen helyekre kizárólag magyar állampolgárok pályázhatnak. A magán alapítványi helyek közzül a gr. Buttler János féle alapítványra Ugocsa vármegye az idén is bemutat egy egyént. A kincstári helyekre, mely egészen ingyenes, és a fizetős helyekre bárki pályázhat, ki a kellékeknek megfelelni tud. 2. Felvételi félténgyel ! A felvétel a honvédelmi miniszterhez (vagy:'az érdekelt felek, vagy a bemutatási jogot gyakorlók által) f. évi má-1 -------------------------------—,---------------------