Ugocsa, 1921 (37. évfolyam, 1. szám)
1921-05-21 / 1. szám
A temetés. Az egyszerűségében fenséges zsidó temetés, hol a fájdalom a részvét a szívből ered, hol külső pompa nélkül a lelkek gyászolnak, kisérte utolsó útjára a nagy halottat. Az utcán jombipari hangulat ömlött végig. Az üzletek redőnyeit lehúzták a kereskedők, otthagyták boltjukat, az iparosok műhelyüket, a gazdálkodók az ekevasat és eljöttek mind-mind, kik valaha is ismerték, hogy megadják a megboldogultnak az utolsó tiszteletet. Deutsch Jenő a közösségé, mindannyijunké volt és ezért jomkipuri vezekeléssel siratta a város. A G 0 C S A Alkotni akart, pozitivet, maradandót. A podkarpatski zsidóságot akarta egy pártba tömöríteni, amelynek elnökévé is választották. Úgy vallási mint világi tudása predestinálta erre az állásra. Hihetetlenül sokat tudott, valóságos élő lexikon volt. És mindent alaposan. Sok csapás érte életében. Meleg érző szive volt embertársai iránt és ezért sokat és sokakban csalatkozott. És mint a nagy szellemeket általában őt is félreértették, holott megértésért dolgozott. Intencióit ilremagyarázták, bár altruizmushoz szó sem férhetett. Utól érte őt az örök emberi sorsa megértésért dolgozott, de őt nem értették el. És ezért szenvednie kellett- különösen az utóbbi időkben tett sokat a társadalmi békéért- Halála előtt egy pár nappal mondta e sorok írójának, hogy vagyonát rááldozná, ha visszaszerezhetné a románok által elhurcolt kéziratait, hogy kinyomathassa őket. Sokat irt, és kisebb dolgain kívül amelyek az „Ugocsában“ és különböző folyóiratokban jelentek meg, kéziratban maradt. Nagyértékű héber dolgain kívül az irodalom történetről is irt kézikönyvet. A románok zsák számra cepelték el kéziratait, amennyeknek sajnos egyelőre nyomuk veszett. A zsidóság hivatott vezérét siratja benne. Mély tátongó űrt hagyott a lelkünkben, reménységünk nagy részét vitte magával a sírba. Megtörten állunk a frissen hántolt sír mellett, révedező könnyes szemmel nézünk az Égre, és vérző szívvel meghajtjuk fejünket a Végtelen Akarata előtt. A szombat miatt csak kevesen jöhettek be a vidékről, de ahová a gyászhír még a délelőtt folyamán eljutott, onnan csoportokban falunként zarándokoltak be az emberek. Impozáns tömeg kísérte a megboldogultat utolsó útjára. A zsidó templom előtti teret zsúfolásig töltötte meg a gyászoló közönség. Ősrégi zsidó rítus szerint pénteken nem tartanak halottak fölött gyászbeszédet, csakis kimagasló emberek föllöttik és akkor is csak röviden. Siró asszonyok, zokogó férfiak előtt búcsúztatta a megboldogultat az ősz, ék fájdalomtól megtört főrabbi, ki vejét siratja benne. Utána Kornitzer főrabbi a megboldogult sógora, méltányolta, az elhunyt érdemeit. Kornitzer főrabbi fájdalomtól megtört, elcsukló de mindamellett emelt hangon megtartott, a maga nemes egyszerűségében megkapó gyászbeszédének tartalmából kivonatosan a következőket közöljük : A zsidóság eme nagy halottjának hiányát érezve fogjuk csak kellőkép értékelni egyéni kiválóságait és azt a nagy veszteséget mely halálával ért bennünket. Minél nagyobb és geniánsabb valaki életében, annál inkább kihívja mások ellenséges érzését és rosszakaratú kritikáját. A nagy halottak ravatala mellett azonban elnémul minden rosszakarat. Egy nagysága és vezére tűnt ma le Izraelnek. Egy ragyogó tehetség, egy született népvezér távozott, akkor, mikor népének legnagyobb szüksége lett volna reá. Majd Klein rabbi búcsúztatta a megboldogultat sírástól fátyolos hangon. Az utcán feketén hömpölygött a gyászolók sűrű tömege. Elkísérték a megboldogultat utolsó útjára, hogy visszaadják az anyaföldnek belőle azt, ami az anyaföldé, míg lelke sokat szenvedett, a szenvedésekben megtisztult lelke a Magasságokban szállt vissza Teremtőjéhez Deutsch Jenő életrajza. 1875—1921. Deutsch Jenő szültett Szendrőn 1875-ben. Atyja az otani s jelenlegi balassagyarmati főrabbi — maga is a legkiválóbb talmudtudjsok és a leg- і nemesebb szivü emberbarátok egyike, gondos nevelésben részesítette. Saját érdemein kívül legelsősorban atyjának köszönhetjük, hogy Deutsch Jenő olyanná lett, amelyennek ismertük. A zsidóságnak is meg van a maga arisztokráciája, de ez az arisztokrácia nem címekben, rangokban és különféle javakban jut kifejezésre. A zsidóság arisztokráciája, minden más néptől eltérően a szellemi arisztokrácia. Ilyen régi zsidó arisztokrata családból származott Deutsch Jenő is. Nagyatyja Rabbi Dávid Deutsch elismert és nagybirfi rabbinikus tekintély, aki a származását a világhírű prágai Ь"Пр0-га vezeti vissza, ősei mindig és mindenhol egész befolyásaikkal és igen hathatósan védték a zsidó érdekeket. A h ősöknek az a vonása az utódon is átzsállt. Hogy fogalmat alkossunk magunknak nagy elméjének , már korra gyermekifjúságában megnyilatkozó koloszális teljesítőképességéről elég megemlítenünk, hogy a legelső beszédét a balassagyarmati templomban 13 éves korában tartotta. 17 éves korában már az ottani jesiva vezetője és számos nálánál idősebb tanítványa volt. Miután a jesiva vezetését átvette, szombatonként a zsinagóban nyilvános előadásokat tartott. A kora éretteknél gyakori eset, hogy életüknek minden fordulata és így a székém fagyottsága is korábban következik be De nem ez volt a Deutsch Jenő esete. Szellemének meglett férfi korában is megvolt az a fiatalos lendülete az a gyermekded könyvsége, melynek még súlyos betegsége sem tudott véget vetni. Intensivebb irodalmi tevékenységet 20 éves kora óta fejt ki. A legalaposabban átgondolt problémákat tárgyaló írásait is stílusának világos könnyedségen kívül, írásművészetének routinossága jellemzi, író volt és harcos. Eszmei harcokat vívó félelmetes debbateur. Rabbiképesítést a pozsonyi rabbiiskolában nyert és fiatalabb korában minden nevesebb megüresedett rabbi állást felajánlottak neki. De később a kevesebb egyéni megkötöttséggel járó kereskedelmi pályára lépett Megnősült 1897-ben. Neje városunk köztiszteletben álló öreg főrabbijának leánya. Az „Ugocsa“ szerkesztője 1914 óta. Ennek a lapnak nívóját a vidéki lapoknál ritkán tapasztalt magasságra emelte. Sok éven át vármegyei bizottsági tag, a városi képviselő testület tagja.