Uj Közlöny, 1924 (46. évfolyam, 19-280. szám)
1924-01-23 / 19. szám
Щ 4/ IV községi adót nem tartoznak fizetni, mert közérdekű tevékenységük aequivalense a köz iránti kötelezettségeiknek. Tehát nem áll az, hogy Papp Antal nem fizette a köteles 4 évi községi adót. Mert a mentesítés egyenlő jogokat biztosít a fizetéssel, amit az is bizonyít, hogy a katonák, akik szintén nem fizetnek adót, ha egyébként megfelelnek a törvényszabta követelményeknek, illetőséget nyernek. Igaz ugyan tehát, hogy adófizetéssel mindenkinek meg kellett szereznie a községi illetőséget, de Papp Antal püspöknek ez semmi esetre sem írható terhére, mert bár Nagykállón, most Magyarországhoz tartozó községben született, 1890 óta azonban állandóan Ungváron tartózkodik és illetőségét település által már 1895-ben megszerezte. szt bizonyítják, a községi törvény 5. §-a, amely kimondja, hogy mindenkinek valamely község kötelékébe kell tartoznia s ennek nem mond ellent az 1920. évi 236. sz. állampolgársági törvény sem, amely a régi magyar törvények érvényességét az illetőség és állampolgárság tekintetében fentartotta. S ha a zsupáni határozat a püspök illetőségét 1910 január 1. és 1918 október 28 ike között időre elismeri, akkor az előző időre is tárgyilagos felfogás mellett el kellett volna ismernie. A jogtalan zsupáni határozat jelleni felebbezést a püspök megbldásábaz dr.Reismann Henrik ügyvéd készíti. A nagyobb terjedelmű memorandum, annak dacára, hogy a zsupanátus felebbezési fóruma a kormányzóság, mégis a belügyminiszter elé kerül, mert azt a vélekedést kell elfogadni, hogy a püspök elleni hajsza mögött politikai okok állanak. A köztiszteletben álló főpap soha sem foglalkozott politikával és ha a zsupáni döntés mégis ellene szólott, úgy ugyanezen okokból feltételezhető, hogy a kormányzóság is elutasítja ungvári illetőségének megadását. Ezért kerül a memorandum a belügyminiszter elé. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nevetséges akadékoskodás és igaztalan hajsza dacára a jobb belátás fog győzni és a méltatlanul zaklatott egyházfő hívei örömére megtarthatja ungvári illetőségét. „ E helyen kell megbélyegeznünk egyes ruszin körök eljárását, akik, bár politikailag befolyásosak semmit sem tettek főpapjukért, sőt örömmel látják ezt az igaztalan hajszát, hogy jelöltjüket az ukranezír~l Tyárády eperjesi helynököt behozhassák az ungvári püspöki székbe. És csak fájlalják, hogy ezt a súlyos törvénytelenséget ruszin ember írta alá —нгшшшіїішіїшііііііііііііішішіншіїгшиїшішіїїіііиішніїшшшіші; 2. oldal. Ungvári „szegényház“ ügye F. hó 20-án, vasárnap délelőtt lett lett volna hivatva egy nagyobb bizottság (többek között hivatalos volt az összes pártok két-két tagja is) dönteni azon mulatság meg-, vagy meg nem rendezése felett, amely mulatság tiszta jövedelme lenne alapköve кипе egy Ungváron felállítandó „Szegényházinak. A részvétlenség meglepő volt. Az elnöklő polgármester sajnálattal konstatálta, — az összejöttek csekély számából ítélve —a polgármesteren és a hivatalból kirendelt jegyzőkönyvvezetőn kívül csak öten jelentek meg: Merhaut, Boksay, Zseitvay, Arky és Kováts, utóbbi kettő az autonóm pártok nevében) hogy a meghívottak nem óhajtják e mulatság megrendezését. Kérte a megjelentek nyilatkozatát: érdemes-e, vagy sem megrendezni e mulatságot, az érdeklődésből ítélve, ugyanis nincsen valami nagy sikerre kilátás, már pedig 500—1000 K-ért nem érdemes ily nagy hűhót csinálni. Merhaut indítványozza, hogy rendezzék meg e mulatságot a Vörös Kereszttel karöltve, hivatkozik a Vörös Kereszt minapi sikerük a mulatságra, amely cirka 6000 K tiszta bevétellel zárult. Árky indítványozza — bár leszögezi, hogy a „Szegényház“ feltétlenül szükséges — Merhant javaslatának elvetését, “éppen azon okból, hogy a Vörös Kereszt csak a minap rendezett mulatságot, így a Vörös ÚJ KÖZLÖNY Szerda, január 23. Kereszttel szemben a közönség már leadta okulusát s ilyen ismétléseket a közönség zsebe sem bir el. Kéri egy újabb értekezlet egybehivását. (Beszédét az elnök kérésére németül megismétli.) Elnök kéri, határozzanak, hogy megrendezzék-e, vagy sem ezt a mulatságot. A jelenvoltak — csekély számukra tekintettel — nem tartják magukat illetékeseknek dönteni e felett, hanem elhatározták egy újabb értekezlet megtartását, amelyre a polgármester ismételten meghívja írásban, az összes újságok szerkesztőit, az összes pártok két-két tagját és az összes egyesületek vezetőit. Az újabb értekezlet január hó 27-én vasárnap délelőtt 11 órakor lesz megtartva, ugyancsak a városháza tanácstermében. Ez üggyel kapcsolatban még csak annyit, hogy ha a „Szegényház“ ügy az. év első negyedében nyélbe nem lesz ütve, akkor az állami hozzájárulástól elesünk, mert a szubvenció csak március 15 ig kérhető. Dolinszky és egy szegény ember 3200 koronája Dr. Dolinszky Iván tegnap is szerepelt a bíróság előtt. És még mindig mint sértett. Most Tamás Istvánt, a szoc.dempárt volt titkárát panaszolta be a járásbíróság előtt, még pedig levéltitok megsértése miatt, mert Tamás egy a Dolinszky által irt és Dolinszkyra kompromittáló levelet nyilvánosságra hozott. Az eset még 1922-re nyúlik vissza, amikor a szociáldemokrata párt titkárságánál megjelent Hodász Ede németmokrai lakos és mint párttag védelmet kért Dolinszky ellen. Elmondotta, hogy Dolinszky 3200 koronát felvett tőle azzal, hogy a pénzlebélyegzésből folyóan a huszti zsidók által neki okozott nagyobb kárösszeget visszaszerzi. Mivel azonban Dolinszky semmi eredményt nem tudott felmutatni, kérte a pártot, hogy érdekében járjon el, felmutatott egyben egy névjegyet, amelyet dr. Dolinszky küldött dr. Kálmán beregszászi ügyvédhez s amelyen a következőket írta: Kedves Kollégám! Küldök önnek egy szegény ördögöt. Segítsen rajta a beregszászi törvényszéknél levő ügyében ingyen, vagy nagyon csekély honoráriumért, majd máskor kárpótolom egy gazdag klienssel. Ekkor Tamás titkár Hodászszal fölkereste Dolinszkyt, aki a titkár erélyes fellépésére 1000 ¥-t nyomban visszaadott s kijelentette, hogy a többit is visszaadja, ha nem lesz eredmény. Ezt a tényállást a levéllel együtt a Ruszinszkói Fórum 1922. őszén nyilvánosságra hozta. Dolinszky ekkor sajtópert indított a cikk írója Tamás István ellen, aki vállalta a bizonyítást. Most azonban, pár héttel ezelőtt Dolinszkynak eszébe jutott,, hogy az általa Kálmán ügyvédhez írott levelet Tamás jogtalanul bontotta föl és hozta nyilvánosságra. Ezért levéltitok megsértése címén pert indított Hodász ellen Técsőn, Tamás ellen pedig az ungvári járásbíróságnál. Az ungvári járásbíróságon tegnap tárgyalta ezt a pert Marki dr. járásbíró. Tamás védője dr. Reismann Henrik kérte az eljárás megszüntetését, mert a feljelentés, illetőleg a bűncselekmény elévült. Dr. Dolinszkynak, mint ügyvédnek ugyanis tudnia kellene, hogy ezt a bűncselekményt a tudomásulvételből számított záros határidő, három hónap alatt kellett volna vád tárgyává tenni. Erre Dolinszky azzal a nevetséges érveléssel állott elő, hogy csak most tudta meg a levél nyilvánosságra hozatalát és tagadta azt, mintha nála a felbontott levéllel jelent volna meg Tamás és Hodász. A bíró az elévülés kérdésében elrendelte a bizonyítást és a legközelebbi tárgyalásra megidézte Hodász Edét. A Gyomorégés gyorsan megszűnik diotikus táplálkozás és 3—4 evőkanál Saraticának V* órával az étkezés előtti elfogyasztása által. A Koriatovieh-film bukása — Magyargyalázás és történelemhamisítás — Nagyfene plakátok, fényképek és megfelelő sajtókampány előzték meg a köztársaság területén a híres Korjatovich-film bemutatását minden moziban. A film, amelyet a nagy reklám márúgy harangozott be, hogy világfilmmé nőtte ki magát, „végre“ eljutott hozzánk is, Ungvárra. S a tárgyilagosság okából meg kell állapítanunk, hogy telt nézőtér előtt mutatták be, ami természetes is, mert az állítólagos történelmi film, amely tudomásunk szerint propaganda-filmnek készült, Podkarpatska Rusz „meghódításának és meghódítójának Korjatovichnak legendáját tárgyalja, vadregényes plen-air felvételekben és meglehetősen artisztikus, bár igen szegényesen fölépített interieurökben. Másik tárgyilagos megállapításunk azonban arról szól, hogy ez a film teljesen és tökéletesen megbukott. Mégpedig nemcsak azoknál a naivitásoknál fogva, amelyekkel a hat balkezes rendező az egyes jeleneteket beállította, nem csak a kor abszolút nem ismerésénél és a kiáltó anakronizmusok tömkelegénél fogva, amelyekkel szinte túlzsúfolt az egész „mű“, hanem legelsősorban annál a politikai tendenciánál fogva, amelyet legelsősorban szántak neki azok, akik készítették. A ruszinok között akart propagandát csinálni az a társaság, amely ennek a filmnem elkészítésére és forgalombahozására vállalkozott. A kivitelhez azonban nem nyúltak szerencsés kézzel, mert olyan bántó beállításban mutatták be az ősmagyarokat, Árpád harcosait s vezéreit, amelyek sem a történelemmel, sem pedig a jóizléssel s azzal az együttérzéssel nem egyeznek, amelyekben ennek a területnek őslakói, magyarok és ruszinok egymással élnek a közös hazában. Mi figyeltük a magyarságot a nézőtéren s megállapítottuk, hogy az igazság, a történelmi tények biztos tudatában csak mosolyogtak ennek a fércmunkának abszolút rosszindulatán, azokon, amelyekben a magyar vezér mint gyűrűtolvaj s mint vérengző fenevad van feltüntetve, aki az ellenség vezére leányának szemét kiszúratta. A ruszin nézők pedig bosszankodtak és kínosan feszengtek: ez volna hát az a híres film, amely Podkarpatska Ruszról csinál propagandát, ahelyett, hogy készítettek volna csudálatosan festői tájainkról panoramikus fölvételeket, bemutatták volna népünk etnografikus szokásait, a viseletét, a háziipart, a népszokásokat, táncokat stb .. .? Az egész meséből különben csak anynyit tudunk elmondani, hogy valami gyűrű körül forog, amelyet Latore fejedelem is, egy bojár herceg is, Zoltán vezér is igyekeztek megszerezni, mert ennek a gyűrűnek birtoklása jelent boldogságot arra és annak népére, aki megszerzi. Végül is Korjatovichnak sikerül megszerezni s ezzel meghódítania Podkarpatska Rusz területét. Nagyszerű egy történelem ez! A gyűrű, mint országszertő talizmán! Beszéljünk-e arról, hogy állig vértezett lovaskatonák a tizennegyedik században olyan községben jelennek meg, amelyeknek házait pompás cseréptetők fedik? Az ellenséges hadseregek tizenöt-husz inges-gatyás vitézből állanak, akik egy szál bottal, vagy nyíllal mennek háborúba? ... S amikor vége volt ennek a nagy port fölvert előadásnak, mégis jólesően hagytuk el a színházat, mert hál’ Istennek ez a film , van rossz, hogy nem tud ártani magyarok és ruszinok egyetértésének. Másrészt pedig eszünkbe jutott, mennyivel jobb lett volna ezt a propaganda pénzt a falvak népének iskoláztatására fordítani.