Uj Közlöny, 1924 (46. évfolyam, 19-280. szám)

1924-01-23 / 19. szám

Щ 4/ I­V községi adót nem tartoznak fizetni, mert közérdekű tevékenységük aequivalense a köz iránti kötelezettségeiknek. Tehát nem áll az, hogy Papp Antal nem fizette a köteles 4 évi községi adót. Mert a mentesítés egyenlő jogokat biztosít a fizetéssel, amit az is bi­zonyít, hogy a katonák, akik szintén nem fizetnek adót, ha egyébként megfelelnek a törvényszabta követelményeknek, illetőséget nyernek. Igaz ugyan tehát, hogy adófizetéssel mindenkinek meg kellett szereznie a köz­ségi illetőséget, de Papp Antal püspöknek ez semmi esetre sem írható terhére, mert­­ bár Nagykállón, most Magyarországhoz tar­tozó községben született, 1890 óta azonban állandóan Ungváron tartózkodik és illetősé­gét település által már 1895-ben megsze­rezte. s­zt bizonyítják, a községi törvény 5. §-a, amely kimondja, hogy mindenkinek vala­mely község kötelékébe kell tartoznia s ennek nem mond ellent az 1920. évi 236. sz. állampolgársági törvény sem, amely a régi magyar törvények érvényességét az illetőség és állampolgárság tekintetében fentartotta. S ha a zsupáni határozat a püspök illető­ségét 1910 január 1. és 1918 október 28 ike között időre elismeri, akkor az előző időre is tárgyilagos felfogás mellett el kellett volna ismernie. A jogtalan zsupáni határozat jelleni felebbezést a püspök megbldás­ábaz dr.­Reis­­mann Henrik ügyvéd készíti. A nagyobb terjedelmű memorandum, annak dacára, hogy a zsupanátus felebbezési fóruma a kormány­­zóság, mégis a belügyminiszter elé kerül, mert azt a vélekedést kell elfogadni, hogy a­ püspök elleni hajsza mögött politikai okok állanak. A köztiszteletben álló főpap soha sem foglalkozott politikával és ha a zsupáni döntés mégis ellene szólott, úgy ugyanezen okokból feltételezhető, hogy a kormányzóság is elutasítja ungvári illető­ségének megadását. Ezért kerül a memoran­dum a belügyminiszter elé. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nevetséges akadékoskodás és igaztalan hajsza dacára a jobb belátás fog győzni és a méltatlanul zaklatott egyházfő hívei örö­mére megtarthatja ungvári illetőségét. „ E helyen kell megbélyegeznünk egyes ruszin körök eljárását, akik, bár politikailag befolyásosak semmit sem tettek főpapjukért, sőt örömmel látják ezt az igaztalan hajszát, hogy jelöltjüket az ukranezír~l Tyárády eper­jesi helynököt behozhassák az ungvári püs­pöki székbe. És csak fájlalják, hogy ezt a­ súlyos törvénytelenséget ruszin ember írta alá­ —нгшшшіїішіїшііііііііііііішішіншіїгшиїшішіїїіііиішніїшшшіші; 2. oldal. Ungvári „szegényház“ ügye F. hó 20-án, vasárnap délelőtt lett lett volna hivatva egy nagyobb bizottság (töb­bek között hivatalos volt az összes pártok két-két tagja is) dönteni azon mulatság meg-, vagy meg nem rendezése felett, amely mulatság tiszta jövedelme lenne alapköve кипе egy Ungváron felállítandó „Sze­gényházinak. A részvétlenség meglepő volt. Az el­nöklő polgármester sajnálattal konstatálta, — az összejöttek csekély számából ítélve —­­a polgármesteren és a hivatalból kiren­delt jegyzőkönyvvezetőn kívül csak öten jelentek meg: Merhaut, Boksay, Zseitvay, Arky és Kováts, utóbbi kettő az autonóm pártok nevében) hogy a meghívottak nem óhajtják e mulatság megrendezését. Kérte a megjelentek nyilatkozatát: érdemes-e, vagy sem megrendezni e mulatságot, az érdeklő­désből ítélve, ugyanis nincsen valami nagy sikerre kilátás, már pedig 500—1000 K-ért nem érdemes ily nagy hű­hót csinálni. Merhaut indítványozza, hogy rendezzék meg e mulatságot a Vörös Kereszttel kar­öltve, hivatkozik a Vörös Kereszt minapi sikerük­ a mulatságra, amely cirka 6000 K tiszta bevétellel zárult. Árky indítványozza — bár leszögezi, hogy a „Szegényház“ feltétlenül szükséges — Merhant javaslatának elvetését, “éppen azon okból, hogy a Vörös Kereszt csak a minap rendezett m­ulatságot, így a Vörös ÚJ KÖZLÖNY Szerda, január 23. Kereszttel szemben a közönség már leadta okulusát s ilyen ismétléseket a közönség zsebe sem bir el. Kéri egy újabb értekezlet egybehivását. (Beszédét az elnök kérésére németül megismétli.) Elnök kéri, határozzanak, hogy meg­rendezzék-e, vagy sem ezt a mulatságot. A jelenvoltak — csekély számukra te­kintettel — nem tartják magukat illetéke­seknek dönteni e felett, hanem elhatározták egy újabb értekezlet megtartását, amelyre a polgármester ismételten meghívja írásban, az összes újságok szerkesztőit, az összes pártok két-két tagját és az összes egyesü­letek vezetőit. Az újabb értekezlet január hó 27-én vasárnap délelőtt 11 órakor lesz megtartva, ugyancsak a városháza tanácstermében. Ez üggyel kapcsolatban még csak annyit, hogy ha a „Szegényház“ ügy a­z. év első negyedében nyélbe nem lesz ütve, akkor az állami hozzájárulástól elesünk, mert a szubvenció csak március 15 ig kér­hető. Dolinszky és egy szegény ember 3200 koronája Dr. Dolinszky Iván tegnap is szerepelt a bíróság előtt. És még mindig mint sér­tett. Most Tamás Istvánt, a szoc.­dempárt volt titkárát panaszolta be a járásbíróság előtt, még pedig levéltitok megsértése miatt, mert Tamás egy a Dolinszky által irt és Dolinszkyra kompromittáló levelet nyilvánosságra hozott. Az eset még 1922-re nyúlik vissza, amikor a szociáldemokrata párt titkárságá­nál megjelent Hodász Ede németmokrai lakos és mint párttag védelmet kért Dolin­szky ellen. Elmondotta, hogy Dolinszky 3200 koronát felvett tőle azzal, hogy a pénzlebélyegzésből folyóan a huszti zsidók által neki okozott nagyobb kárösszeget visszaszerzi. Mivel azonban Dolinszky semmi eredményt nem tudott felmutatni, kérte a pártot, hogy érdekében járjon el, felmu­tatott egyben egy névjegyet, amelyet dr. Do­linszky küldött dr. Kálmán beregszászi ügyvédhez s amelyen a következőket írta: Kedves Kollégám! Küldök önnek egy szegény ördögöt. Segítsen rajta a beregszászi törvényszéknél levő ügyében ingyen, vagy nagyon csekély honoráriumért, majd máskor kárpótolom egy gazdag klienssel. Ekkor Tamás titkár Hodászszal föl­kereste Dolinszkyt, aki a titkár erélyes fel­lépésére 1000 ¥-t nyomban visszaadott s kijelentette, hogy a többit is visszaadja, ha nem lesz eredmény. Ezt a tényállást a levéllel együtt a Ruszinszkói Fórum 1922. őszén nyilvános­ságra hozta. Dolinszky ekkor sajtópert indí­tott a cikk írója Tamás István ellen, aki vállalta a bizonyítást. Most azonban, pár héttel ezelőtt Dolinszkynak eszébe jutott,, hogy az­­ általa Kálmán ügyvédhez írott levelet Tamás jogtalanul bontotta föl és hozta nyilvánosságra. Ezért levéltitok megsértése címén pert indított Hodász ellen Técsőn, Ta­más ellen pedig az ungvári járásbíróságnál. Az ungvári járásbíróságon tegnap tár­gyalta ezt a pert Marki dr. járásbíró. Tamás védője dr. Reismann Henrik kérte az eljárás megszüntetését, mert a feljelentés, illetőleg a bűncselekmény elévült. Dr. Dolinszkynak, mint ügyvédnek ugyanis tudnia kellene, hogy ezt a bűncselekményt a tudomásul­vételből számított záros határidő, három hónap alatt kellett volna vád tárgyává tenni. Erre Dolinszky azzal a nevetséges érvelés­sel állott elő, hogy csak most tudta meg a levél nyilvánosságra hozatalát és tagadta azt, mintha nála a felbontott levéllel jelent volna meg Tamás és Hodász. A bíró az elévülés kérdésében elrendelte a bizonyítást és a legközelebbi tárgyalásra megidézte Hodász Edét. A Gyomorégés gyorsan megszű­nik diotikus táplálkozás és 3—4 evőkanál Saraticának V* órával az étkezés előtti el­fogyasztása által. A Koriatovieh-film bukása — Magyargyalázás és történelemhamisítás —­ ­ Nagyfene plakátok, fényképek és meg­felelő sajtókampány előzték meg a köztár­saság területén a híres Korjatovich-film be­mutatását minden moziban. A film, amelyet a nagy reklám már­­úgy harangozott be, hogy világfilmmé nőtte ki magát, „végre“ eljutott hozzánk is, Ung­­várra. S a tárgyilagosság okából meg kell állapítanunk, hogy telt nézőtér előtt mutat­ták be, ami természetes is, mert az állítólagos történelmi film, amely tudomásunk szerint propaganda-filmnek készült, Podkarpatska Rusz „meghódításának é­s meghódítójának Korjatovichnak legendáját tárgyalja, vadre­gényes plen-air felvételekben és meglehet­­ősen artisztikus, bár igen szegényesen föl­épített interieurökben. Másik tárgyilagos megállapításunk azon­­­ban arról szól, hogy ez a film teljesen és tökéletesen megbukott. Még­pedig nemcsak azoknál a naivitásoknál fogva, amelyekkel a hat balkezes rendező az egyes jelenete­ket beállította, nem csak a kor abszolút nem ismerésénél és a kiáltó anakronizmusok tömkelegénél fogva, amelyekkel szinte túl­zsúfolt az egész „mű­“, hanem legelsősorban annál a politikai tendenciánál fogva, ame­lyet legelsősorban szántak neki azok, akik készítették. A ruszinok között akart propagandát csinálni az a társaság, amely ennek a film­nem elkészítésére és forgalombahozására vállalkozott. A kivitelhez azonban nem nyúl­tak szerencsés kézzel, mert olyan bántó be­állításban mutatták be az ősmagyarokat, Árpád harcosait s vezéreit, amelyek sem a történelemmel, sem pedig a jóizléssel s az­zal az együttérzéssel nem egyeznek, ame­lyekben ennek a területnek őslakói, ma­gyarok és ruszinok egymással élnek a közös hazában. Mi figyeltük a magyarságot a né­zőtéren s megállapítottuk, hogy az igazság, a történelmi tények biztos tudatában csak mosolyogtak ennek a fércmunkának abszo­lút rosszindulatán, azokon, amelyekben a magyar vezér mint gyűrűtolvaj s mint vé­rengző fenevad van feltüntetve, aki az el­lenség vezére leányának szemét kiszúratta. A ruszin nézők pedig bosszankodtak és kínosan feszengtek: ez volna hát az a híres film, amely Podkarpatska Ruszról csinál propagandát, ahelyett, hogy készítettek volna csudálatosan festői tájainkról panoramikus fölvételeket, bemutatták volna népünk et­­nografikus szokásait, a viseletét, a háziipart, a népszokásokat, táncokat stb .. .­? Az egész meséből különben csak any­­nyit tudunk elmondani, hogy valami gyűrű körül forog, amelyet Latore fejedelem is, egy bojár herceg is, Zoltán vezér is igye­keztek megszerezni, mert ennek a gyűrűnek birtoklása jelent boldogságot arra és annak népére, aki megszerzi. Végül is Korjatovich­nak sikerül megszerezni s ezzel meghódí­tania Podkarpatska Rusz területét. Nagy­szerű egy történelem ez! A gyűrű, mint országszertő talizmán! Beszéljünk-e arról, hogy állig vértezett lovaskatonák a tizennegyedik században olyan községben jelennek meg, amelyeknek házait pompás cseréptetők fedik? Az ellen­séges hadseregek tizenöt-husz inges-gatyás vitézből állanak, akik egy szál bottal, vagy nyíllal mennek háborúba? ... S amikor vége volt ennek a nagy port föl­vert előadásnak, mégis jólesően hagytuk el a színházat, mert hál’ Istennek ez a film , van rossz, hogy nem tud ártani magyarok és ruszinok egyetértésének. Másrészt pedig eszünkbe jutott, mennyivel jobb lett volna ezt a propaganda pénzt a falvak népének iskoláztatására fordítani.

Next