Bérmunkás, 1926. január-június (4. évfolyam, 361-386. szám)
1926-01-05 / 361. szám
2 BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Published Weekly by THE INDUSTRIAL. WORKERS OF THE WORLD. Subscription Rates: Előfizetési árak: One Year ...............$2.00 Egy évre ................$2.00 Six Months ............. 1:00 Fél évre .................. 1.00 Single Copy...................05 Egyes szám ára............05 Bundle Orders ............03 Csom. rendelésnél.. .03 Make Money Orders for Subscription Payable to “BÉRMUNKÁS'’ 3333 WEST BELMONT AVENUE TELEPHONE: KEYSTONE 7SX0 CHICAGO, ILL. .A LEGUTÓBBI NEGYEDSZÁZAD. Az 1925 december 31-ével elmúlt huszonöt esztendő az emberiségnek óriási haladását hozta magával. Ez a negyedszázad csakugyan a leghatalmasabb mértföld jelzőt tette a tudomány és a technika fejlődése terén. Olyan eszközöket varázsolt életre ez a huszonöt esztendő, amit azelőtt, még csak álmodni sem mertek az emberek, vagy pedig csak a legfantasztikusabb költők csapongó képzeletében éltek. Túlzás nélkül álapíthatjuk meg, hogy 1900 óta, nagyon, de nagyon megváltozott a világ, megváltoztak az emberek is. Azok ,akik nem hisznek az emberiség haladásában, akik azt hiszik, hogy minden úgy van, amint veti, hogy az emberiség egy része örökös szolgaságra van teremtve, akik az urakat természettől különbnek tartják a munkásnál és azt hiszik, hogy természeti rátermettségük folytán kerültek hatalmi állásaikba és nem a társadalom sajátos viszonyai következtében, azoknak javára és az okulására rámutatunk a legutóbbi negyedszázad óriási fejlődésére, azokra a vívmányokra, amit létrehozott. A legelsősorban kell, hogy megemlítsük a termelési eszközöknek irdatlan méretű fejlődését. Egy negyed századdal ezelőtt még nem száguldták be a Földet az autormobilok milliói. Az emberiség gondolkozása is megváltozott a közlekedési eszközeinek megváltozása következtében. A vámosi nép kiment a vidékre összejárta a falvakat és a vidéki elmaradt gondolkozású emberek bementek a városokba, hacsak rövid időre is, és a szorosabb és sűrűbb közlekedés útján élénkebb társadalmi életbe jutottak. A vidék már nem volt megelégedve többet az eddigi silány életkörülményeivel, a városi nép tetszetősebb külseje vonzóvá tette a vidékiek részére a városi életet s ha nemis bírtak a városba menni, legalább utánozni akarták őket. A vidék a város öltözetét vette magára. De nemcsak ruháját vette fel a városi népnek, hanem eszméit is. Az Utóbbi huszonöt esztendő hatalmas fejlődést eredményezett a nyomdaiparban is s bár a nép szélesrétege a kapitalista osztály nézeteit olvassa a hatalmas világlapokban, amelyek eljutnak a legelhagyhatcottabb tanyákra is legalább egyszer hetenként, a vasárnapi számok, de legalább megtanultak olvasni az emberek. Újságolvasó emberekké nevelte a technikai fejlődés az emberiség széles rétegét. A munkások nagy tömege újságot olvas. Igaz, hogy egyelőre még csak a fani oldalig jutott el, de olvas. Megtört a jég. Nagy haladás már ezen eredmény is. Mert az olvasó ember, aki ma csak a fani oldalt olvassa és így hozzászokik az olvasáshoz, holnap, amikor munkanélkül lesz elolvassa a viszonyokról szóló híreket is. Bár elhiszi a kapitalista szempontokból tárgyalt gazdasági híreket s kapitalista szempontból kezd gondolkozni, de legalábbgondolkozik. A kapitalizmus kénytelen gondolkozásra tanítani a munkásságot. S az a munkás tömeg, amely a kapitalizmus szempontjából kezd gondolkozni a gyakorlati viszonyok hatása alatt megtanulja rövidesen, hogy a kapitalista szempontokból írt ismertetések nem az ő érdekében íródnak. Úgy, hogy ma már a falu oldalt olvasó munkások roppant többsége jórészt azért nem olvassa a lap kapitalista szempontból írt ismertetéseit, mert nem hisz benne. Az átlagos amerikai munkás tudja, hogy a kapitalista lapok a milliomosok érdekeit védelmezik. Eljutott addig, hogy tudja miszerint a milliomosok érdekében írják azt a lapot, amit a kezébe vesz. Éppen azért nem is hiszi el annak vezércikkeit a munkásokra vonatkozólag, de azért ellene sem fordul. Él benne a felébredésnek, az osztályöntudatnak a szikrája, de nem gyújt elég világosságot arra, hogy a teljes megismerésig jusson. Nem világosodik fel mindjárt, mert nem is akar. Beleélte, magát abba a gondolatba, hogy neki is van alkalma ebben a rendszerben a meggazdagodásra. Arra gondol, azzal vigasztalja magát és azzal üldözi el magától a felvilágosodásnak és a keserű igazságnak igaz szavait, hogy hiszen, majd neki is feljön a nap, ő is gazdag ember lehet. A szolga úr szeretne lenne. Azért tűri szolgaságát. De a viszonyok kényszerítő hatása alatt a munkások mind nagyobb tömege kezdi belátni,hogy a mai rendszerben nem bír boldogulni egyénileg és összefog osztálytársaival, hogy közösen harcoljanak, közös érdekükben. A technikai fejlődés erre tanítja a munkásokat. Megismerve osztályérdeküket, a munkások munkáslapokat kezdenek olvasni. Lemondanak arról a csalóka ábrándról, hogy majd ők is milliomosok lehetnek és szembenéznek az élettel, úgy amint az van. A kapitalizmus megteremti azokat az eszközöket, amely eszközök kifejlesztése saját kiváltságainak pusztulását idézi elő. Egyelőre azonban úgy látszik, hogy a kapitalizmusnak új szövetséges társai akadtak a termelési eszközök vívmányaiban: a repülőgépben és a rádióban. Ez időszerint csakugyan ez a tény. Ez a két hatalmas találmánya a legutóbbi negyedszázadnak csakugyan a kapitalizmus osztályérdekeit szolgálja. De kifejlődését sem akadályozhatja. A tőkének mindig előre haladnia kell a gazdasági fejlődés útján. Kifejlesztenie kell ezeket az új eszközöket is, a repülőgépet és rádiót. Ez a kát ús technikai találmány beláthatatlan változásokat idézhet elő a társadalom életében. Az I. W .W. már adott belőle egy kis kóstolót, hogy miképpen szolgálhatnak ezen technikai eszközök a munkásosztály érdekében. Kaliforniában egy repülőgépről szórták le a nyomtatványok százezreit, a város népére és mindenki megtudta azon városokban, hogy a komlóföldek borzalmas kizsákmányolása ellen küzdő két munkás?Ford ér, Suhri tizenkét éve a börtönben sínylődnek ártatlanul. Hatalmas propaganda eszköz lett a repülőgép és még sokkal hatalmasabb propaganda eszköz a rádió. Még teljesen a kapitalizmust szolgálja ugyan, de a fejlődése nyomán a tömeg részére is hozzáférhető lesz előbb-utóbb, mint az automobil és akkor a munkások osztályharcát is elő fogja segíteni, éppen úgy, vagy talán jobban, mint az utolsó huszonöt esztendő korszakalkotó találmánya, a szedőgép, és általában a betű. A mechanikai eszközök vívmányait szemlélve, mondhatja-e valaki, hogy minden úgy lesz, amint volt, hogy nem lesz semmi sem másképp? Nem. Ilyen, badarságot gondolkozó épeszű ember nem hihet el Minden állandó változásnak van alávetve és a legutóbbi huszonöt esztendő a fejlődés terén nagyobb utat tett, mint azelőtt évszázadokon keresztül. "A technika csodálatos fejlődése magával vitte az emberiséget a tudomány és a megismerés korszakalkotó útján. Az orvosi tudomány pld., a kifejlődött technikai eszközök segítségével megismerte az emberiség legnagyobb ellenségének a bacillusoknak pusztító munkáját az organizmusban. És megtanult az ember védekezni ellene. Egyelőre azonban nem védekezhet a munkásság kellőleg, mert gazdasági viszonyai akadályozzák abban, de igényei folyton emelkedőben vannak. Útban vagyunk a gazdasági fejlődés nagyobb és szebb területei felé, az eddiginél is hatalmasabb lépésekkel. Amíg a technikai fejlődés ezen csodálatos méretekben bontakozott ki, addig a munkások helyzete súlyosabbá vált az iparok terén. A munkások igénye emelkedett ugyan, de az igények emelkedését drágán fizeti meg. Soha nem ismert méretekben zsákmányolják ki a munkások munkaerejét a mai modern kapitalista termelésben. A munkásságnak nagyobb igénye tehát a munkaerejének fokozottabb kizsákmányolásából nyert fedezetet. Vagyis egyenesen a munkás testi ereje és élete árán. Az ipari fejlődés központosította a termelés eszközeit, olyan óriási méretekben, hogy az egész világ gazdasági élete egységesen koncentrálódik a Wall Street korlátlanul uralkodó pénzfejedelmeinek rendelkezése alatt. Világraszóló ipari trösztök alakultak ki az utóbbi huszonöt esztendőben. A rohamos gazdasági fejlődés huszonöt esztendejében történt a legborzalmasabb tömeggyilkolás is. A világháború minden napján annyi embert gyilkoltak le, ami a régi idők háborúiban egy esztendő alatt sem pusztult el. S a világháború által előidézett világforradalmi hullámzás idején, valamint a világháborúban is kitűnt, hogy a mai modern kapitalista társadalmi rendszer a történelem minden eddigi társadalmi rendszerei között a legkegyetlenebb, a legkizsákmányolóbb és a legvérszomjasabb, ha profitról van szó. A világforradalmi hullámzás tényleges vívmányokhoz is juttatta az emberiséget: összeomlott az orosz cárizmus, a német és osztrák császárság. És az orosz forradalom a dolgozók kezébe adta a hatalmat a társadalom élete felett. Azóta, igaz, az államkapitalizmus útjára tért Oroszország és megváltozott ottan a helyzet. “Minden ha-talnat a munkásságnak!” forradalmi vívmány helyére lépett a “Minden hatalmat az államnak!” Az állam a legfőbb, aminek alárendelnek minden munkásszempontot, Németországban a parlamentarizmus, csődje igazolódott be. A szociáldemokrácia hatalmi tényezővé vált az országban, hogy azután minden erejét a kapitalizmus megszilárdítására fecsérelje el. De nemcsak Németországban történt ilyenképen, egész Közép-Európában a szociáldemokrácia a kapitalizmus visszaállításán dolgozott. Visszaállították a kapitalizmust azért, mert nem rendelkeztek a termelés kontrolja felett, mert nem voltak iparilag megszervezve a szocializmusra, hanem politikailag csupán. A politikailag szervezett szocialista mozgalom nem bírta megoldani a társadalom életét fenntartó ipari kérdéseket. A gazdasági kérdések megoldására gazdasági szervezettség kell, vagyis nem politikai szocializmus, hanem ipari szocializmus, ipari kommunizmus, vagy amint mi nevezzük, a magunk meghatározása szerint : forradalmi ipari unionizmus. Az elmúlt huszonnöt esztendő, de különösen a világháború után következő esztendőben teljesen kitűnt, hogy a politikai “munkásmozgalom” a pártakció minden formájában és irányában a kapitalizmus szekerét tolja; végeredményben, még akkor is, ha nem akarja azt tenni. A dolgok természete szerint, nem tehet egyebet. A politikai, munkásmozgalmat, nevezetesen a szociáldemokráciát jelentjük, fellasse a világháborúért .és a IVI.irá«*!|4Szor.-t követő világforradalmi mézgalepi rés tény-, leges forradalmak leveretéseért. A szociáldemokrácia eladta a munkásosztályt a felt; egész vonalon, hogy vezéreik rrleg'mentsék a. bőrüket a kényelmes' hivatalokban ülve, sőt, hogy írség Tejjebb is kapaszkodhast^nak a bársqaypzékok fjelé. A? • ráeia .tehptenifeairó;^é Sbigeriéétistensége .diícítá a pripki-sok.sisfkára a. fehér terfí sokfélé Vészedékkét; isi A séptiEelteté^rb. a páriámén far Líny.isra, nevűk ?rálynak a hátából kivették a gerincet, az ellenállás szellemét, a direkt akció szükségének tudatát, ugyaniyira, hogy amikor az uralkodó osztály bérepcei közvetlenül a munkások ellen támdtaka tömeg rémületében moccanni sémimért, így üzernis akart, mivel a véréréstől várta, a megoldást,, a védelmet.o Ésimpáti'-a világháború után,, életrekelt ,hét?, terrort is. a szociáldemokrata párt törvényesíti, mint-például Ma.Magyarországon, ahol az emlékezetes paktumban eladták az osztályharcot Horthyék háttéruralmának a huszonöt mandátum fejében." A magyarországi szociáldemokrata párt árulása példát ritkító esemény a munkásmozgalom történetében és valóban alaposan kiérdemelték a Horthyszocialista nevet. Ezek a Horthyszocialisták, Horthyelvtársak,, meggyőzték a világ, munkásságának igen tekintélyes részét arról, hogy semmi közösségetnem vállalhat velük a munkásság, hogy a forradalmi munkásságnem várhat segítséget tőlük, hanem az ő paktumos árulásaik ellenére kell kiharcolja ipari szabadságát. . A legutóbbi huszonöt esztendő gazdag tanulsága igazolta az I. W. W. tanításait. Amit évekkel ezelőtt mondottunk arról, hogy az amerikai nagykapitalizmus meg-,erősödött a világháború nyomán és ezért, iparilag kell szervezkedni a megdöntésére és amiért reánk támadtak az álforradalmárok, bebizonyult. Annyira bebizonyult, hogy ők is elismerik, sőt mostanak akarják tanítani, hogy hogyan szervezkedjünk. Ők, akik még pár évvel ezelőtt, azt mondták, hogy: áruló az, aki szervezkedniakar! Az eddigi kapkodásuk, felelőtlen beszédük, sokféle irányváltoztatásuk semmiesetre sem képesíti őket arra, hogy a munkásoknak tanácsot adjanak. A huszonöt esztendő tapasztalatait szemlélve szemünk előtt, a munkásmozgalom harcait és erejét latolgatva és összemérve a kapitalizmus irdatlan erejével, amely erőt a kapitalizmusnak korlátlan ipari kontrolja ad, abban állapodhatunk meg, hogy a munkásosztálynak az I. W. W. tanításait kell követnie, hogy felszabaduljon a bérrabszolgaság járma alól. “A világ munkásainak mint osztálynak kell szervezkedniök ,hogy birtokukba vegyék a földet, a termelő eszközöket és megszüntessék a bérrendszert.” A kapitalizmus megdöntésének útját mutatja az I. W. W., az elmúlt huszonöt esztendő legmodernebb és legfonadalmibb munkásmozgalmi iránya és terméke. BÉRMUNKÁS HELYREIGAZÍTÁS. “A darabszámos munka” című múltheti vezércikkünk negyedik szakasza utolsó mondatába értelemzavaró sajtóhiba került. A szóbanforgó mondat helyesen a következő: “Rámutatniok kell (a munkásoknak), hogy a darabszámos munkarendszer sokkal nagyobb profitot hoz a munkáltatóknak. KÉT I. W. W.-ISIA LEVELE CSEHSZLOVÁKIÁBÓL. Szlovenszkó, 1925. dec. 2. Tudatjuk veletek, hogy két és fél hónapig tartott vándorutunkat befejeztük. Ezen utunk alatt sok érdekes és tanulságos tapasztalatokat, majd eszméinknek jóbarátokat volt alkalmunk a cseh-szlovák munkásság életéből, köréből szereznünk. Ezek a tapasztalatok és a hasonló sorsban tengődök panaszai véglegesen megerősítik régebbi állításunkat, hogy Csehszlovákia területén is, az összes politikai munkáspártokat és szakszervezeteket, valamint alakulatokat figyelmen kívül hagyva, elengedhetetlen az I. W. W. hathatós fevilágosító munkája és szervezkedési mozgalma. Egykét szűkebb szakmai hatáskörrel bíró szakszervezeten kívül, amelyek kollektív szerződésük értelmében még részben tartják magukat, az összes párt- és szakszervezetek a munkásérdek képviselete tekintetében számításon kívül esnek, így nem fog csodálkozni egy L W. W.-ista sem azon, hogy ha a kapitalista renddel szemben elerőtlenedett ósdi munkásszervezetek létezése dacára (a parlamenti képpviselet pedig egyáltalán nem jöhet tekintetbe osztály- és gazdasági harcunk érdekében) Csehszlovákiából rendkívül rossz kereseti és megélhetési lehetőségről számolunk be. A jelenlegi kereseti viszonyokitt Csehszlovákiában annyira rosszul kés züllettek, hogy összehasonlítani talán egyetlen ország munkásnépével íh isnét. Ehhez hozzájárul a nagy munklifélpíijfi fis, amilényegesen'elősegíti a •munkabérek legaláligányabb nívóra való leszorításátg :• " , ' Máscsehsálovákiában egy szakipari munkás átlagos keresete 2.50—3.00 cseh korona óránként, míg az egyéb munkások, akik .között számtalan szaktudással bíró munkás fia van, óránként 1130—240. cseh korona közötti hígádolő-bérért kénytelenek dolgozni ésélen télgödíii. És az,a munkásailyen bérért dolgozik -L ilyen körülmények isöjzött — térpység kénytelen látszólagosan megelégedni, ’tóért volt" alkálihunk oly munkásokkal találkoznunk Prágában is, akik panaszkodtak, hogy hónapokk óta nem tudnak hozzájutni semmi kereseti lehetőséghez. Rábamnak utalva arra, hogy mindennap a katonákhozjárjanak koldulni egy fris élelemmaradéként, hogy teljesen éhségtől el ne pusztuljanak. Ha ehhez még öszszehiatortíítjuk csehszlovák nunkásság kereseti helyzetét a legszükségesebb élelem áraival, hozzávetőleg elgondolhatjuk az itt élő munkásság nyomorúságos gazdasági helyzetét. Kenyér kilója 2.30—3.00 liszt 2.80—3.20, krumpli 0.70, zsír 20.00, hús 12.00—16.00, tej 1.80—2.40, hasonlóképpen a többi életszükségleti cikkek is, a kereseti lehetőséghez mérten, aránytalanul igen magasak. A világháborút végigszenvedett és hihetetlen nélkülözéseken keresztül ment munkásságon kíméletlenül gazdálkodik továbbra is a kapitalista rendszer sorskeze. Ennek a munkásságnak látnia kellene, hogy magára van utalva! S nézzük csak tovább: Mi, munkások, csak két osztályt ismerünk, illetve különböztetünk meg a mai társadalomban: a munkás és a munkáltatóosztályt. S képzeljétek Csehszlovákiában 31 politikai párt van jelenleg. Harmincegy politikai képviselet mutatkozott be a nemrég lefolyt választások alatt, azért, hogy részt vegyenek e kis ország szerencsétlen népén végigvonuló lélekrablásban. Mondanunk nem kellene azt, hogy ezen pártok nagy része munkásokból alakult ki, melyeket a különböző politikai munkáspártokból kikopott egyéni érvényesülést kergető politikai vezérek idéztek elő, így az a kevés számls munkásság, kik még szokásból szerkezeti életet élnek, vezéreik kénye-kedvüknek kitéve, számos politikai és gazdasági szakszervezetekben vannak szétforgácsolva. . A munkásság nevében vezérkedő politikai kalandorok tudátosságban szenvedő egyének és önző célokat szolgáló stréberek harca érezhető ki a mai politikai pártok életéből. Az ezer különböző nehézséggel, nyomorral küzdő munkássággal — az I. W. W. őszinte, igaz és áldozatkész irodalmi felvilágosító munkáján kívül — lényegében senki sem törődik. A sok pártok és szakszervezetek dacára a munkásság minden igaz felvilágosítás, nevelés nélkül, a lényeges többség pedig teljesen szervezetlenül, tanácstalanul, rekénytelenül becsapva, a boldogulást sohasem, biztosítható egyéni utakon vergődik. Hát kérdjük , az ilyen formán csodálkozhatik-e valaki, hogy ha Csehszlovákia munkássága között nincs egészséges szervezeti élet? Meddig legyünk még eszközök? ! A “radikális” mesterséges hírnévnek örvendő “kommunista” párt is, vezéreinek az ősszel tartott több napos birodalmi kongresszusán kénytelen volt bevallani nyilvánosan is beismerni az egykor oly erős és egységes pártjuk döntő szétzsillését, anélkül, hogy ezek a vezérek komolyan foglalt. Munkástársak okoznának a züllést előidéző okokkal. Miért? Mert a csehszlovák munkásság, valamint a kommunista párt sorsát is azok idézték elő és tartják még ma is részben kezükben, akik annak orvoslása esetén ellenkezésbe jönnének önönmagukkal. Hát meddig fog még a munkásság sorsa egynéhány egyéntől függni? Erre a munkásság indolenciával felel. Vagy az én tudomásommal, az én megkérdezésemmel, vagy inkább sehogy sem. Ez a munkásság válasza az önkénykedő vezérek garázdálkodásaira. Hogy a csehszlovákiai munkásság ezen cselekedete helyes-e vagy nem, erre feleletet inkább a fejlődés természetében találjuk. Minden formai átlakulást bomlás előz meg. A bomlást az előidézett tényezők, valamint eszközeik soha sem akadályozhatnak meg. Éppen ezért mi helyesnek tartjuk, mert természetes. A munkásság az élősködő vezéreket nem tudta lerázni magáról, szabadult tőlük, ahogy tudott. S ezt követni fogja az újjászületés. Mert szükségszerű folyamat, így az I. W. W. szerepe, mozgalma Csehszlovákiában nem mesterkedés, de történelmi szükségszerűséggé vált. A csehszlovák munkásmozgalom történelmi fordulóponton áll. A kalandoroktól egoista célokra kihasznált politikai s az ósdi, maradiságban megöregedett szakszervezetek a társadalmi erőviszonyok mérlegéről, mint sulylyal nem biró tárgyak a múlt emlékei közé kerültek. A társadalmi fejlődés, a kapitalizmus és a géptechnika gyors fejlődéssel dacoló, alkalmazkodni nem tudó szervezeteket harc nélkül megsemmisíti. Ez a társadalmi aktus már akkor vált beigazolt faktummá, mikor ezek az említett pártok és szakszervezetek a gyakorlati gazdasági téren a munkásnyomor enyhítése érdekében csődött vallottak. Az általános munkanélküliséget és munkásnyomort a géptechnika fejlődése és a nagy kapitalista gazdasági csőd idézte elő. De ez nem jelenti azt, hogy a szak- és pártszervezetek bukásával a munkásmozgalom mai egészségtelen, céltalan állapotát is ez idézte elő. Nem bizony! Míg a szak- és pártszervezeteket a fejlődés tette erőtlenné és harcképtelenné, addig a munkásmozgalmat a munkásvezérek vaksága, erkölcstelensége tette tönkre. Mert ezek a vezérek, ha lett volna bennük egy szikrányi önérzet és becsület, a kapitalisták példáján okulva, az ósdi szakszervezeti formákat és politikai külsőségeket elhagyva, a mozgalmat megmenthették volna a fejlődés és a munkásság számára. S ma már úgy a géptechnika fejlettsége, valamint a kapitalista csőd dacára, a munkásság a fejlődés és szükségszerűség által előírt egyetemes szervezkedési formájával, könnyű szerrel biztosíthatta volna maga számára a társadalomban megillető helyet. Nem kellett volna nyomorognunk, éheznünk és a jól visszalökött munkásmozgalmat a fejlődés követelményének megfelelően (lásd az I. W. W.-t) átszervezni, újrakezdeni. Ha a laikus előtt ez a valóság bármenynyire is kétsége vagy óriási feladatnak látszik is — ez elől nem térhetünk ki. (A habozás és kételkedés csak időpazarlás.) Az elöregedett, szétzüllesztett bástyák (szak- és pártszervezetek) helyett a munkásságnak egy új hatalmas, minden céljának kivitelére alkalmas erős várat — az I. W. W. Egy Nagy Szervezetét — kell építeni, új fundamentumon kezdenünk. S amit előbbutóbb saját érdekünkben meg kell tennünk — azt soha sem lesz késő elkezdenünk! * A csehszlovák munkásságot még felhasználhatták politikai szavazásra és ez alkalommal újabb légvárakat építettek velük (persze a kommunista párt is). De a munkásságot már most figyelmeztethetjük arra, hogy rövid időn belül ezek az új légvárak is teljesen összeomlanak. Mert nincs más kivezető út, mint a régi szervezkedési módszereket elhagyni, az újat megtanulva a Világ Ipari Munkásai Egy Nagy Szervezetébe szervezkedni! Két szlovenszkói I. V. W.-ista. RENDELJEN A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁBÓL! A BÉRMUNKÁS RÉGI SZÁMAIRA VAN SZÜKSÉG A Bérmunkás három száma teljesen hiányzik és több példányra van szükség belőle. Kérjük a munkástársakat, hogy küldjék be ezeket a hiányzó számokat, ha birtokukban van. A hiányzó példányszámok a következők: 1924 március 23-iki, 268-ik szám; 1924 április 12-iki, 271-es sz. és az 1924 április 19-iki, 272-es szám.