Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)
1989 / 2. (27.) szám - Térségünk - Soros György: Gorbacsov látomása
BESZÉLŐ 27 Soros György Gorbacsov látomása I. Újfajta gondolkodás a Szovjetunióban Gorbacsov újfajta gondolkodásának arra kell késztetnie bennünket, hogy komolyan újragondoljunk néhány dolgot. Megtanultuk úgy nézni a világot, hogy az két egymással szembenálló nagyhatalomból áll, amelyeknek társadalmi szervezete és ideológiája alapvetően különbözik egymástól, de abban hasonlít, hogy mindkettő uralkodóvá akarja tenni a maga szemléletét. A magánpolgár nem okvetlenül gondolkodik így, de akik külpolitikánkért felelősek, azok igen, ha túlságosan eltávolodnának ettől a gondolkodásmódtól, nem maradhatnának a posztjukon. Gorbacsov nem hajlandó így nézni a világot. Ha az Egyesült Államoknak megvan a bátorsága és a képzelőereje ahhoz, hogy kövesse Gorbacsov példáját, a két ország új világrendet teremthet, amely nem két nagyhatalom szembenállásán alapul. ♦ ♦ ♦ 1987 elején kezdtem erőteljesen érdeklődni a Szovjetunió iránt, azután, hogy Gorbacsov felszólította Szaharovot, hogy térjen vissza Moszkvába, és „folytassa hazafias tevékenységét”. Szovjet hivatalnokokkal való kiterjedt tárgyalások után létrehoztam egy alapítványt Moszkvában azzal a kifejezett céllal, hogy segítsek a Szovjetuniónak abban, hogy nyitottabb társadalommá váljon. New York-i alapítványom és a Szovjetunió Kulturális Alapítványának közös vállalkozásával indultunk. Ebből jött létre a „Kulturális Kezdeményezés” elnevezésű, szovjet törvények szerint működő alapítvány. Az alapítványnak független tanácsa van, amely szovjet állampolgárokból áll egy kivétellel, aki New York-i alapítványok igazgatója. A tanács tagjai a glasznoszty Who’s Who-jának reprezentatív figurái: Jurij Afanaszjev történész, Grigorij Baklanov író, a Znamja szerkesztője, Tengiz Buahidze filológus, Daniel Granyin író és népjóléti aktivista, Valentyin Raszputyin író és környezetvédelmi aktivista, Borisz Rausebach vezérlőrendszer-szakértő és vallásfilozófus, valamint Tatjana Zaszlavszkaja szociológus. A Béke Alapítvány (amely olyan ismert propagandaszervezeteket támogat, mint a Béke Bizottság) minden tőlem származó dollárhoz egy rubelt tesz hozzá. Az alapítvány a szovjet közönségtől fogad el pályázatokat; szemléletét a több mint kétezer közül kiválasztott első negyven pályázat jól érzékelteti. Elfogadtak két, a sztálini korszakot szájhagyomány alapján feldolgozni kívánó tervet; egy nem hivatalos szervezetek anyagát gyűjtő történelmi archívum létesítésére vonatkozó tervet; támogat az alap egy független várostervező csoportot is; egy ügyvédi szakmai egyesületet; egy tolókocsik készítésére alakult szövetkezetet; egy fogyasztói csoportot; egy szorvet szociológusoknak Angliában szervezendő nyári tanfolyamot; egy továbbképző tanfolyamot az Egyesült Államokban, szovjet ügyvédek számára; egy új, nem-hivatalos orosz enciklopédiát s számos kutatási tervet olyan témákban, mint a szibériai nyelvek eltűnése, cigány népdalok, a Bajkál-tó ökológiája stb. Az alapítványban való részvételem sajátos helyzetet biztosít számomra, hogy megfigyeljem Gorbacsov új gondolkodásának fejlődését és azokat a hihetetlen változásokat, amelyeket ez a gondolkodás a szovjet társadalomban elindított. ♦ ♦ ♦ Gorbacsov új gondolkodásmódja a szovjet rendszer mélyreható válságból ered. Nem átfogó és alapos politikai elemzésen alapul, hanem a harc hevében ölt formát. Nem szükségképpen következetes, sőt esetleg nincs is jól megfogalmazva, de átvilágítja egy látomás, amely összetartja a gondolatokat, és lehetővé teszi, hogy Gorbacsov a látszólag leküzdhetetlen nehézségek ellenére is előrehaladjon. Mit próbál Gorbacsov elérni a nemzetközi kapcsolatok, a belpolitika és a gazdasági reform terén? Látomása a nemzetközi kapcsolatok esetében a legvilágosabb és legkörültekintőbb a Szovjetunióban tulajdonképpen a nemzetközi szférára alkalmazzák általában az „új gondolkodás” terminust. Egyben ez az a terület, ahol a legavatottabb szakmai támogatásra számíthat. Elsődleges célja, hogy felszámolja a Szovjetunió elszigeteltségét, s visszaterelje a nemzetek közösségébe. Indokai kézenfekvőek. Felismerte, hogy a Szovjetunió elszigetelten nem tud fennmaradni. Anyagilag és szellemileg oly mértékig kimerült az ország, hogy képtelen elviselni a nagyhatalmi helyzettel járó terheket. A másik indok a nukleáris katasztrófától való őszinte félelem. Személyes benyomásom szerint a felelős posztokon lévő oroszok mélyebben átérzik ezt a félelmet, mint nyugati kollégáik, és jó okkal: közvetlen ismereteik vannak a Szovjetuniót jellemző merev és tehetetlen irányító struktúrákról, s nem osztják a Nyugaton uralkodó vakhitet a technológiában. Gorbacsov messze leg- 805