Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1991-01-26 / 4. szám - OKTATÁS - Török Mónika: Oktass, hogy megőrizzem a törvényedet!

Difes^^i|.dS — Oktatás ________________________________21 1991. január 26. Négy csoportban tanítjuk a gyermekeket. Az óvodásokkal játék, mese formájában is­mertetjük meg a bibliai történeteket, a cso­port vezetője óvónő, egy középiskolás kis­lány segít neki. A kisiskoláscsoport vezetője két pedagógus, itt már tematikusan tanu­lunk. A nagyobb iskolásokat és a tinédzsere­ket magam tanítom. Mint pedagógus, pszi­chológus és filozófus arra törekszem, hogy ne pusztán ismereteket közöljek, hanem egy-egy eseményt a történelem hátterével együtt filo­zófiai, pszichológiai szinten is megvitassunk. Megismerkedünk az Isten, Jézus Krisztus és az ember fogalmával. Ehhez keresünk a Bibliá­ban alátámasztó tényeket, és nem fordítva. Ez a sorrend nagyon fontos. Nálunk nincs és nem is lehet olyan, hogy valaki divatból csatlakozik hozzánk. Ez a hi­tünk lényegéből fakad. Hitben élni nem jelent a hétköznapi életben, a munkában előnyt. Az előnyt az ember magában éli meg, hogy biz­tos önmagában, hogy szeretetben, nyíltság­ban él. Dr. P. Tóth Béla református lelkész: Az idei tanévben kétszer annyian iratkoz­tak be hozzánk hittanra, mint tavaly. Most egy egészen új generáció jelenik meg a szí­nen, egy olyan korosztály, akikben a tiszta gyermeki érdeklődés, a tájékozódni vágyás romlatlanul van meg. A hitoktatással egy csoport kivételével megmaradtunk a gyüle­kezeti teremben, 190 körül van a hittano­­saink száma. A szervezeti keret tehát nem változott, továbbra sem órarendi tárgyként tanítunk. Nem is lett volna célszerű, hiszen csak nulladik vagy utolsó óraként lehetett volna beszorítani a hittant, ez pedig szerin­tem csak elrémisztené a gyermekeket. Ér­demben tehát nem változott semmi, a hittan nem került be az órarendbe, a hitoktató nem tagja a tantestületnek, ennek következ­tében a dolog továbbra is szakkör jellegű. Nem tudom, hogy ez feltétlenül árt-e. Akik beiratkoztak, szívesen járnak, jóban va­gyunk, sokat beszélgetünk. Ami viszont változott, az az, hogy a mun­kánk megkétszereződött. A gyülekezetben szerencsére vannak élő hitű pedagógusok, akik segítenek. A vasárnapi istentiszteleten, amikor a felnőtteknek szóló igehirdetés megkezdő­dik, a gyermekek kijönnek a templomból, és az életkoruknak megfelelő játékkal, énekkel színesített bibliai történeteket hall­gatnak meg. A hittanra járó gyermekeket és családju­kat sorra látogatom, ez elsősorban nem pe­dagógusi, inkább lelkészi feladat. Meg kell ismernem a hátterüket, a környezetüket, a kapcsolataikat. Már Pestalozzi is megmond­ta: csak azt tudjuk megváltoztatni, akit előbb szeretünk. Hát a felkészültség... A keresztyén ember alapállása, hogy mindig készen kell lennie. De azért elkelne most két-három segédlel­kész vagy hitoktató, akinek pedagógusi képzettsége van. Hogy divat-e hittanra járni? A mi vallá­sunk kifejezetten polgári, „liberális" vallás, a hívők maguk döntik el, jönnek-e vagy sem. Mi nem mondjuk meg, mi a jó, hanem azt tartjuk, mindenkinek fel kell nőnie ah­hoz, hogy Isten előtt megállva saját lelkiis­­merete szerint tiszta lehessen. A szüleik pedig legtöbbször úgy állnak a kérdéshez, hogy ha már nekik nem ada­tott meg, legalább a gyermekeiknek le­gyen választása, legyen ismerete a döntés­hez. „És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben." Török Mónika LINGVÁRIUM a Deák téren és a Lajos utcában angol német Heti 2x2 vagy 2x3 óra délelőtt vagy délután vagy 4 óra szombat délelőtt, minden fokon. Beiratkozás mindkét helyre a Lajos utca 1 - ben FEBRUÁR 4-8 4 és 7 óra között. A 60 órás félév 4200 Ft.

Next