Beszélő, 1991. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1991-05-04 / 18. szám

2 1991. május 4. VisszaBeszélő Zuhanórepülés Átmeneti időszakot élünk, amely rendre fe­lemás helyzeteket teremt. A régi bérházak an­nak idején állami tulajdonba kerültek, fenntar­tásukra és a tulajdonosi jogok érvényesítésére létrehozták a fővárosban az ingatlankezelő szervezeteket, vidéken a városgazdálkodási vállalatokat. A budapesti ingatlankezelő válla­latok képtelenek voltak megbirkózni a rájuk háruló feladattal, mert ingatlanállományuk ro­hamos lepusztulási folyamatának lassítására sem volt elegendő pénzük Mindenféle bű­­vésztrükkel próbálkoztak a tömbház-felügye­­lői rendszer kialakításától a takarítóbrigádo­kig, a létesítmény-karbantartó üzemek létreho­zásától a Fővárosi Tanács-szintű tömbrehabili­tációig. Ezeknek mind megvolt az értelme, de a szükséges anyagi fedezete korántsem. Las­­san-lassan „kivonult" az IKV a lakásokból, az épületbelsőkből, gyakorlatilag csak a látvá­nyos és egyben látszateredményeket produká­ló kampányokra futotta, a mind sűrűbbé váló életveszély-elhárításokon kívül. Ki nem ismerné a körúti és Rákóczi úti sor­tatarozott homlokzatok mögötti fenyőerdőket, aminek szálfái a bérházak függőfolyosóit tá­masztják alá? Ezek csak az erdő felét jelentik, a másik fele a lakásokon belül a födémeket tart­ja, amelyek, mint gépen a bombák, zuhanni vágynak. A megváltó ötletek sorában felvető­dött egy addig szentségtörőnek számító is: el kell adni a lakásokat a bennük lakóknak. Aki meg akarja - és meg tudja - venni a tanács kegyelméből az állam tulajdonát képező és IKV által kezelt bérlakását, tegye azt. Tartsa karban ő mint tulajdonos. A közös helyiségek és épületrészek felújítását, fenntartását pedig tulajdoni hányada arányában fedezze, így so­kasodtak meg a fővárosban a vegyes tulajdo­nú, de DCV-kezelésű ingatlanok Általában. Egészen pontosan akkor, ha az állami tulajdo­ni hányad nem kevesebb, mint 50 százalék Egyebek mellett ezt tudtam meg a fővárosi arányokat tekintve is sok bérlakást eladó Fővá­rosi XIV. és XVI. kerületi Ingatlankezelő Válla­lat Elidegenítési Osztály vezetőjétől, dr. Szabó Lászlótól. A vállalat első számú vezetőinek tá­vollétében (és már ez is jelent valamit!) ő vál­lalta a tájékoztatást. Elmondta, hogy a két ke­rület közül a XIV. kerületben, ott is 1985-től gyorsult fel az elidegenítés tempója. Nagyon ritka az az eset, amikor az értékesítés 100 szá­zalékos, ilyen esetben ugyanis az ingatlannal nincs több gondjuk Az esetek zömében, akár egy lakás eladásakor is, vegyes tulajdon jön létre. Ez speciális jogi, műszaki és pénzügyi problémákat jelent, amire a hagyományos pro­filú ingatlankezelési gyakorlat nem alkalmas, változtatásra van tehát szükség. Megint más a helyzet abban az esetben, ha a magántulajdon­ba került ingatlanrész meghaladja az 50 száza­lékot. Ebben az esetben a közgyűlés dönt a kö­zös képviselő kilétéről, aki vagy ami lehet ter­mészetes vagy jogi személy. Az IKV ekkor csak a megmaradt állami tulajdonrész vonat­kozásában látja el a képviseletet, társasház-ke­­zelőségén keresztül. A helyi önkormányzat egyébként a józan keretek között jelenleg is szorgalmazza az állami ingatlanok eladását. Arra a kérdésre válaszolva, miképpen oszlik meg a kétféle tulajdonos között a közös helyi­ségek hasznosításából származó bevétel, el­mondta: ezt a kérdést az 1977. évi 11. számú törvényerejű rendelet szabályozza. E rendelet szerint csak az tekinthető közös helyiségnek, ami az ilyenkor előfeltételként kötelező alapító okiratban önálló tulajdonként nincs feltüntet­ve. Az önállóan hasznosítható közös helyisé­gek NEM kerülnek közös tulajdonba. Ezek el­adhatóságáról mindenkor - ma már! - az ön­­kormányzat helyiséggazdálkodási szakhatósá­ga dönt. Zuglóban ezeket általában nem adják el. A rendelet egyébként minden olyan állami tulajdonú lakóépületre vonatkozik, amelyben (összesen) hatnál több lakószoba található. Ál­lami cég ilyeneket nem vehet meg, mert értel­metlen volna állami tulajdont állami tulajdo­nosnak eladni. Az elidegenített ingatlanrészek mindegyike önálló telekkönyvi albetétbe ke­rül, így válik külön-külön eladhatóvá. Végre. A maradék meg a miénk! A tulajdonosi érdekeltség tudata akkor fejti ki jótékony hatását, ha mindenki tisztában van azzal, ami az övé. Fürj Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Beszélő tekintélyének aligha használ, ha egy cikkének egyetlen mondatában két állítás közül egyik sem felel meg a valóságnak A lap 1991. április 27-i számában a 28. oldalon „Nemzeti borotva - 14 millió 999 ezer 999" cí­mű cikkében Upor Péter személyemmel kap­csolatban ezt a hibát követte el. Ami kommunista múltamat illeti, bármily hangzatos a vád, a bökkenő az, hogy szemen­­szedett valótlanság. Soha, semmilyen pártnak nem voltam tagja, s ma sem vagyok egyetlen pártnak sem tagja. A másik vád: a szerző szerint „Antall József párizsi útján" szövögettem „a barátság eltép­­hetetlen szálait a nyugodt erővel". Nos, ez is tetszetős érv, a valóság azonban más. A mi­niszterelnök párizsi sajtókíséretének ugyanis nem voltam tagja. Akkori munkahelyem, a Pesti Hírlap szerkesztősége ugyan tudósító­ként akkreditált, de utazásom az utolsó pilla­natban meghiúsult. Mindezek figyelembe vételével kérem T. Fő­­szerkesztő Urat a személyemmel kapcsolatban megjelent valótlangások korrigálására. Gyapay Dénes * Pályázat Az Európai Magyarországért Alapítvány és a Politikai Tanulmányok Intézete pályázatot hirdet jelenleg tanulmányaikat folytató és 1991-ben végző egyetemi hallgatók számára. Pályázati témák: szociológiai, jogi, közgazdasági, politológiai, társadalom-lélektani és történettudományi tanulmányok, dolgozatok. Elvárások: Saját kutatáson alapuló, önálló tudományos értékű elemzések. Terjedelem: minimum 20, maximum 60 gépelt oldal. Beküldési határidő: 1991. június 30. Pályadíjak: - 3 első díj egyenként 30 000 Ft - 3 második díj egyenként 15 000 Ft - a harmadik díj egyenként 7000 Ft Cím: Országgyűlés Képviselői Irodaháza, Politikai Tanulmányok Intézete, 1358 Bp., Széchenyi rkp. 19. A pályázat jeligés, a személyi adatokat zárt borítékban kérjük mellékelni. Felvilágosítást nyújt: Gönczi Ágnes és Gyekiczki András a tll-1400/1773-as telefonszámon. A beküldött dolgozatokat a pályázati felhívás közzétevői neves szakemberek bevonásával 1991. szeptember 30-ig elbírálják és rangsorolják. A pályázat eredményéről a pályázókat értesítjük. Európai Magyarországért Alapítvány Politikai Tanulmányok Intézete -í°ie4 T. Főszerkesztő Úr! A tárgyi tévedésekért elnézését kérjük Tisztelettel: a Beszélő szerkesztői A Beszélő szerkesztőségének A Beszélő 1991. április 18-i számában a Szi­mat kutya rovatban rövid hír jelent meg arról, hogy Göncz Árpád elnök urat Dél-Koreából hazatérve nem üdvözölte a repülőtéren a Ma­gyar Köztársaság párizsi nagykövete. Csupán a tény, de a pontosság kedvéért jegyezzük meg és közöljük, hogy dr. Szávai János nagykövet kinn volt a párizsi repülőtéren Göncz elnök úr köszöntésére, és fogadta az el­nök urat átutazása idején. Egyébként az Önök közlése annyiban megfelel a valóságnak, hogy Göncz elnök úr köszöntésén valóban ott volt a nagykövetség egyik munkatársa is a nagykö­vet kíséretében. A Magyar Köztársaság párizsi nagykövetsége * A Pető Ivánnal készült interjúban (április 27.) tévesen írtuk bonni nagykövetségünk munka­társának a nevét. A segítőkész tisztségviselő: Er­­dődy Gábor.

Next