Beszélő, 1996. július-december (3. folyam, 1. évfolyam, 5-9. szám)
1996. december / 9. szám - BIBÓ - Bibó István: Napóleon legendája (kézirat)
magukat a várható royalista reakció támadásával szemben, ezáltal pedig egy szörnyű ingoványos talajra léptek, mert népuralmat nem lehet a nép gúzsbakötésével és erőszakkal létrehozni: a bajonettekre alapított demokrácia önellentmondás. Nézzük mármost, hogy ennek a szempontnak a jegyében milyennek mutatkozik a napóleoni hősköltemény kezdete. A HADJÁRAT A hivatalos történetírás egy évszázad óta a következőképpen írta le a nagy napóleoni kaland kezdetét: Bonaparte, akit 1796. március 2-án neveztek ki az olasz hadsereg parancsnokának, 26-án érkezik a hadsereghez, amelyet éhezve és kedvetlenül talál. Pár nap alatt fellelkesíti őket, és április 12- én páratlan haditénnyel kezdi. Montenotte mellett betör az ellenség centrumába, a szövetségeseket kettészakítja, az osztrákokat Milánó felé, a piemontiakat Turin felé üldözi. A következő napokon sikert sikerre halmoz, és zseniális módon nem engedelmeskedik a direktóriumnak, hátat fordít az osztrákoknak, ráveti magát a piemontiakra, kiűzi, megveri, torkon ragadja őket, és április 28-án a piemontiak kegyelmet kérnek, és aláírják a derascói fegyverszünetet. Ezután az osztrákok ellen fordul, átkel a Pón, megszállja Lombardiát, és május 15-én bevonul Milánóba, a lombard fővárosba. Egy hónap alatt elfoglalta Olaszországot. TÉRKÉP így szól a napóleoni legenda. „Nézzük meg a térképet”, így szól Ferrero. Ha igaz az, hogy Bonaparte április 11-én és 12- én Montenotténál kettészakította a két szövetséges hadsereget, akkor az osztrákoknak nyilvánvalóan Milánó felé kellett volna visszavonulniuk. Az osztrákok azonban április 28-án nem Milánó felé, nem északkelet felé, hanem nyugat felé, Nizza-Montferraton keresztül Cherasco felé vonultak, és április 28-án, amikor a piemontiak aláírták a fegyverszünetet, onnan csak kétnapi járóföldre voltak. Montenotténál nem történt más, mint az osztrákok és a franciák szélső szárnyának egy másodrendű csatája, ahol Bonaparte ott sem volt. Annyi történt, hogy az osztrákok támadni próbáltak, Bonaparte gyorsan odaküldte Laharpe és Masséna tábornokokat, ami által a franciák azon a ponton számbeli fölénybe kerültek, mire az osztrákok visszavonultak. A következő napokon a franciák igen váltakozó harcokban valamivel előbbre nyomulnak, és ennek