Beszélő, 2010. július-december (3. folyam, 15. évfolyam, 7-12. szám)

2010. július-augusztus / 7-8. szám - VERS - Halmai Tamás: Cseresznyevirágok; Japán kert

2 Halmai Tamás Cseresznyevirágok Japán kert Gyalogszerrel érkezz meg Kiotóba. Mint egy fametszeten: A sebes dolgok hiábavalók, kő kövön, és a kő félezer éve jöttek, és azóta alatt törékenyen nem mozdulnak a portugál hajók. vizek szelleme nő. Az eget nézd. És az utat az égbe. A vízben békalencse, Szemed sarkában sintoista szentély, alatta hal, felette Itt kezdet bujkál mindenben, elvégre a rizspapír se rosszabb a selyemnél, a kalligráfus se a szamurájnál. Olcsó az ecset, de örök a kandzsi: boldog az írnok, ha boldog a császár. A kapun ki-bejárnak Az Edo-korszak elmúlt. Ez a Fleiszer. Most csak az tudhat életben maradni, akit a metró elnyel. Ez ösvény, az terasz. Vonulj bár zen buddhista kolostorba. Fent tél van, lent tavasz, hadurak kezében a holtak sorsa. Közben sárga szél szeli át a nyüzsgő várost. Delikát Szárnyas fák, lombos gésák jelenés. Derűt és fegyelmet kérges, szép kimonóban­ mutat az élők maszkja. Míg a nap lemenőben, Mennyi fametszet, szertartásosan őrzik mennyi eleven manga! Félve fordul Jézus nyomába egy gésa, drágakővé babonázva. A közelben kolostor. Föl se fogja még, árva lány, Gyertyán a kolostornál, hogy általment a tű fokán. Hírnök az aranykorból, Vigyázz, ne juss túl a napkelte világosságán, a világot megváltó fények hajnalán, Egy madár az égboltba zárva Gendzsin és Akutagaván, engedelmesen csapkod, büszke sógunok leigázott Színes, színházi dráma, hadamn. Volt, ki nem vigyázott, s észre se vette, hogy a mennyekből cseresznyevirágok szirma pereg le. kis híd nagy partokig. És a híd is folyik. istennek rémlő árnyak, tea fő. Kitart őszig. Csak a nap visel maszkot, az idő maradékát. nagyra nőtt bonszáj. Csésze és hamutál. Faház, bambusztetős, benne valami hős, költő vagy szamuráj.

Next