Bolond Istók, 1882. (5. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-08 / 41. szám
iJHLHUn ililll FI 111.11. I llllli IllilljLlJ BOLOND ISTÓK. OKTOBER 8. D IODOL-ÉNEK. (Zengi természetesen R. Szakhar Schlome barátunk.) Nem sokára öt az óra, S flary bíró bökik apra, S bökjön is! És rágjuk majd a hadaszfene A gójt egyen meg a fhene, Mert hamis! Nem ijed meg a mi népünk, .Jól shorog még a mi gépünk, Van olaj! Még az Universzitáson is véd minket jó portkásom : Hős Gyolajt Oh a’hajam Godi mes rajta Nem fog ki a Bary-fajta, Ezt ne hidd. Ne féljél hát Michi, s te kántor, Khísztünk van Horánszki Nándor, Majd segít. Und die Gojim werden brummen . . . Ám mi nevetőnk: Meszminnen' Van nekhönk! Leffle minden Míihl, minden khántor! Ismer jiíl Fontáki Sándor A zsebhönk’! S ha minden kimtől szakadna, S még a Muszk is elapadna (??!)— Nüh, wie haiszt ? Nincs mi nálonk még az Ötvös ? llogy ügyünknek o mily üdvös: — Llayd, du weisst! Oh, ti Károly, Sándor, Nándor! Mindkig áldja három-vándor Nevetek’. Drolgha Károly, Nándor, Sándor, így szól minden Mihl és kántor : Éljhelek! !! ! 1 Hirdetni fogjuk = ahnchaszfene. — -E gescheider Kopf! is der, der die Beschneiding hei die Juden maciit. — 4 Geld. - recht viel! — -Kourage. — “Annyi mint Meszummen, 1. 4. - = Mühl Haft- ich IBODALOM. PETŐFI PHILOSEMITA! — He! he! hep! — Jeles fiatal kritikusunk Fiolás Gyál nem ok nélkül praelegálja ex cathedra, hogy Petőfi Sándor (talán Sári Pinklinek ?) nagy zsidóbarát volt, — hiszen nem is lehet más, aki oly melegséggel írja, hogy «zsidó lakik és piszkos nyávogó porontyai henteregnek ott», a hol azelőtt egy-egy jeles hazánkfia lakott. Már pedig, lám, Petőfi «Széphalmon* amű költeményében Így nyilatkozik : «Ez volt tehát A múzsák egykori tanyája, Hol most haszonbérlő zsidó lakik ? Azon szobában, Melyben Kazinczy Ferencz Fit s kilehelte tiszta lelkét, Most piszkos nyávogó porontyok 11 entergenek» Hátha még élne Petőfi, s látná, miként juttatja a magyar népet testileg, lelkileg s vagyonilag a zsidók vitriolos pálinkája, és luxinos bora és pióczaként szívó csalása, uzsorája az anyagi s erkölcsi jólét legmagasb fokára! Ha látná, hogy a nép, melynek fölszabadításán ő maga annyit fáradozott műveivel, mily boldog, hogy most a zsidónak robotolhat és lehet rabszolgája! Ma látná, hogy mily hazafiassággal igyekszik a zsidóság a jövő magyarsága, gentryje, nemessége lenni az által, hogy koldusbotra juttatván a régi magyar családokat, ezek romjain épiti a maga palotáit! Ha látná, hogy mily kegyelettel szerzik meg a magyarnak utolsó holmiját potom áron, a folytonos árverések semitikus hyénái! S ha látná, hogy mig a magyar nép kibujdosni kénytelen ezrivel, a zsidó már annyira assimilálódott velünk, oly otthon érzi magát az országban, hogy a keresztények elleni (századokig magába fojtogatott) gyűlöletének félreteresztve egy-egy sikerült sakteri műtétben is töltheti kedvét büntetlenül, — akkor pendítené meg lantját Petőfi oly semtofil «Talpra zsidó!»-ra, hogy hallatára azonnal fölszednék sátorfátokat, hogy ideje korán épkézláb juthassanak az ígéret földére. HARCZTERI TUDÓSÍTÁS. (A Wiener Alig. Lügen Zeitungba bele.) Presshorg. Hosszú nap. Megmozhatonk, hodj mi vadjonk edj báthor, edj vithéz, edj nadszere Volk ! A nyelbhorból lete oroszkinbhor. Pressborgban Unsere Leut harczulta maglóit, wie die Makkabäer ! Minden izraelitro este hundert goj. Hundert procent ! Goj bhartata khezibe poskha. Izraelita tsakh edj paloskha, aber ii gewaltige .’ Goj gyithe ágyéval, mitrailleussel nekhi. Izraeli to tharthata elibe mindössze edj revelver. Megverthönk kheresztin tsezselékh ! Anjira megverthönk, hodj muszáj vukh nekhi kitérni khatmosdg ! A Geiualt ! Pedigh a Wahrmann Mojsele, der Rieht arg v. Löwy und Herczfeld, war nicht dabei! Nem is valtha ot. A poskapor szagh olan nadj voltha Judenviertelbe bele, hodj a ledjek mindhelájolthákh maghokat. Pedhig edjetlen poskha el nem sölthe maghát ! Ihn a kholtorvolk, ha edyszer döhbe jövi. Zittere, barbar Land! Hadi khárpótlás fejtbe felemelönkh khamatláb auf kilndertthausend o/0. Mig leszen Madyarországh bhtil edj nadj : O! Hasen!auf Klio bi.