Szilágyi Sándor (szerk.): Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez (Budapest, 1883)

ELŐSZÓ. A­ jelen kötet tartalmát csaknem kizárólag magyar diplomaták követjelentései teszik. E jelen­tések zöme az országos levéltárban őriztetik, hova a gyulafehérvári káptalan irományaival került. Egy másik részét a Nemzeti Múzeum igazgatósága vásá­rolta meg a Halm-féle gyűjteményből. Egy pár az Erdélyi Múzeum levéltárából vétetett. A »Török-Magyarkori Állam okmány­tár« II. és III. kötetében, valamint a Dr. Ötvös Ágoston által kiadott »Rejtelmes Levelekben« hasonlóan van egy csomó diplomácziai irat közzétéve, melyekre a jelen kötet­ben elégnek tartottam egyszerűen utalni. Csak egy oklevélre nézve maradt el az utalás. A Török-Magyar­kori Államokmánytár III. k. 407—411. ít. olvasható ketet nélküli levelet Ötvös Ágoston 1646-ra tette s Bethlen Ferencznek adott utasításnak hitte. A kötet szerkesztésénél meghatározását elfogadtam — de tévedtünk. Ez a levél Rákóczy utasítása Szentpálinak, melyet 1634. april havában adott neki, midőn őt Lengyel- és Kozákországba küldte. Ezen oklevél a 244.1. közlött utasítás elé tartozik. " . ■ . I . "* E gyűjteményt a »Történelmi Tár «-ban kezdtem kiadni s a folyó évi ΙΠ. és IV-ik füzetben megjelent két közlemény a hét első ivet foglalja el. Azonban belát­ván, hogy ily módon legfennebb 5—6 év alatt jelen-

Next