Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504-1560 (Pest, 1861)
XIV BEVEZETÉS nagyban legyőzetvén, a magyar nyelv használata a levelezésekben oly általánosságön, miszerint ezen levelek tanúsítása szerint nem csak a magyarok maguk közt, de más nemzetbeliek is, sőt még a törökök is, hazánkbani levelezéseikben a magyar nyelvet használták. Az itt közlött levelek nyomtatásban most jelennek meg először az olvasó közönség előtt, kivéve csupán a XXXVI-ik szám alattit, melyet több év előtt a Tudományos Gyűjteményben kiadtam volt, s a melyet most azért nem akartam kihagyni, mert a gyűjteményemben lévő valamennyi magyar levelet 1560-ig egyben és együtt kívántam közre bocsátani. A CXLV-ik szám alatti levél ugyan azon egy tartalmú a mindjárt rá következő CXLVI-ik számával; mindkettejét csupán csak különböző írásmódjok miatt közlöttem. Minden egyes levélnél megemlítem a papiros nagyságát, melyre a levél írva van, úgy azt is ha pecsét van-e rajta, és milyen; ha a pecsét vörös, azt is mindenkor különösen megjegyzem, miután akkor időben közönségesen csak előkelő személyek, nevezetesen érrenden lévők vagyis mágnások (nagyságosok, magnifici) éltek vörös színű pecséttel, a többiek zöld, vagy barna, vagy sárgásfehér pecsétet használván; egyébiránt ezen a levelek pecsétlésénél nagy következetességgel megtartott szokás némelykor mégis kivételt szenvedett, amint ezt a CCXIX, CCCXLVII. és CCCLII. sz. alatti levelek tanúsítják. A levelek híven, és úgy mint írva vannak, közöltétnek, s az érdekesebbek közöl kilencz hasonmásban is; egyedül csak az interpunctiók pótoltattak ott hol elmaradtak, a feleslegesek pedig elhagyattak; úgy szintén a nagy betűk, ha helytelenül használtattak.