Fiáth Ferencz: Életem és élményeim 2. (Budapest, 1878)

irt alá, mint utolsó „a mennyi ezenfelül szük­séges.“ Cziráky János és Zichy Aladár voltak fő­kortes vezéreink. (1843.) Május elején megtartottuk a tisztujítást és követválasztást együtt és egyszerre. Ez­­en legnagyobb mérveket öltött választás az egész országban, mintha itt akarna mérkőzni a két országos párt. A rend fenntartására gróf Cziráky főispán katonaságot requirált. Mi vagy ezer vokssal többségben lehet­tünk, de a másik párt is azt állítá. A gyűlést a megyeház nagy udvarán kellett tartani. Az ellenzék élénkebb, tevékenyebb, s vállalkozóbb lévén : elfoglalta az asztal környékét, úgy hogy a főispán és a tisztikar alig tudott az asztalhoz tola­kodni. El lehet gondolni mily zaj volt ezen az udva­ron, ahol közel kilencz­ezer ember tolakodott, a­hol vagy tiz banda czigány zenélt. A csen­det a vezérek sem voltak képesek eszközölni, hisz a nemesség már reggelizett volt ! Gróf Cziráky főispán ezen zűrben meg­nyitotta az ülést. Én habár csak egy ölnyire ültem tőle, egy szót sem értettem beszédjéből. Ezután fölkelt Sárközy a tisztikar nevében le­köszönt, és átadta a megye pecsétjét, s a

Next