Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
e már azért testvéred, feleségével, mivel erre való vastag tehetségeid vannak?! korántsem. Más valamit megtehetni, és más, azt szabadon is, úgy, hogy azt soha az okosság szemedre ne vethesse, megtehetni. Az örök Igazságnak, és Bölcseségnek rettenthetetlen szószólója szemedbe mondja: „non licet“ „Nem szabad.“ — Vágasd bár nyakát, hogy elhallgasson, hogy megnémúljon, hogy ne lásson; néma nyelve is, behunyt szeme is, mint annyi igaz tanúji fertelmességednek mintegy megszólalván mondják: „Non licet.“ —„Nem szabad, — nem .“ Előbb megnémúlhatnak t. i. a* legbeszédesebb, a’ legékesebben szóló nyelvek is, mint sem hogy a* józan ész az okos emberben elhallgasson. Ez szüntelen parancsoló hangon szólal meg benne, ez azt, a’ mi nem tisztességes, állhatatosan megtilja nékie, soha ez etet arra, bár melly kedves légyen is, fel nem szabadítja. És ugyan ennek, a'józan észnek t. i. éles, de egyszersmind szent szava hangzott már bölcs Seneka’ füleiben is, a’ ki azt nem csak jól megértette, de mint okos Filozófus meg is szerette annyira, hogy azok ellen való boszonkodását semmiképen nem titkolhatta, a' kik nem az ész' javallatit dicsérték, és nem ezeknek követésében, hanem az érzékenység' örömeiben az ember' boldogságát helyeztették. „Quid mihi, u. m. nagy bátran, voluptatem nominas? — Hominis bonum quaero, non ventris, qui pecudibus ac belluis laxior est. Igitur beatum dicamus hominem, cui nullum bonum , malumque sit, nisi malus, bonusque animus , honesti cultor, virtute contentus, quem nec extollasit fortuita, nec frangant Seneca de vita beata Cap. 4. et 9. 18. Ime melly egyenesen mondatja ki a’ józan ész az igazat a' Bölcsek által ! Nem hízelkedhetnek ezek, ha józanul gondolkoznak, az oktalanságnak, azt ami nem tisztességes, soha nem javalhatják, nem dicsérhetik soha okosan. Sem Seneka ugyan, sem valamelly más Etoikus Filozófus erővel többé senkire sem kötheti hajdani zordon Etikáját; az valódi felvilágosodás után bizonyos, hogy a' tiszta gyönyörűségek, az ártatlan örömek ellen nincs a’ józan esznek valamelly kárhoztató kifogása; — mind azon által minden józanul gondolkozó Bölcselkedőknek, még azoknak is, a kik nem Stoikusok, megegyező ítéletek szerint nagyobb igazsága vagyon a Stoikus Senekának mint a'gyönyörködtető Epikurusnak, abban, hogy nem jó helyen keresi ott az ember a'maga boldogságát, a' hol a tisztességest a' gyönyörűsége-