Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
A* FUTTATÁSHOZ V. ELKÉSZÍTÉSE. 100 hajlandó: a* legkisebb belső Elvétés, a3 legveszedelmesebb tüdő, máj , vagy velő gyuladását hozza maga után , mellynek következései annál nagyobbak és szaporábbak, mennél közelebb van a3 ló az erő, és egészség azon tökélletessége pontjához, mellyre azt emelni, a3 készítőnek legohajtottabb szándéka, és minden törekedése — a3 legcsekélyebb külső ütés pedig szörnyű dagadásokat okoz egy olly testben, mellynek ha már közel van a3 pálya napja a3 személyesített ‘Stheniának, kellene lenni. Már illy környülállásokban nem jó és nem czélarányos ez egy kis Hüsítőszer — tán egy kis Érvágás is? A mi csikónk tehát már egy két hosis Tágítót bevett, mellyet minden körülnézéssel kelletett neki adnunk, mert a, mint feltettük, nagyon kényes. Most vágtatásait már jobban, számosabban és sebesebben kezdi végbe vinni , és az ügyes Lovas gyerek csendes móddal őtet lassan vágtatásaiba a legegyenlőbb arány súlyba hozza, nehogy jobbra és balra düledezzen , és az állal vágását rövidítse. Lábai most tán dagadnak, gyomra nem igen emészt, tán kifárasztották. Itt szükséges az eloszlató az erősítőszer és egy kis nyugvás. Most már csikónk naponként erősödik, csak vágtatásaiban nem igen halad, lélekzete nem engedi. Azért most izzasztanunk kell. Ami pedig az izzasztást illeti, magam is megvallom, hogy csudálkoztam, midőn legelőször 2—3