Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Tenyésztés némelly Fővonásai
132 A' TENYÉSZTÉS nyésztő , azon czéloknak mellyeket ő elérni akar, tökélletesebben megfelelő származatokat nevelhet, mint sem azokat a természet puszta keze nyújtja. így p. o. egy gyenge, kisded Elisebbah ménje , mely csupa lélek , és egy izmos erős Normandi hidegvérű kancza csikaja, egy vasas katona használására sokkal, de igen sokkal többet érhet, mint atyja és anyja. De már a vére kicsapott az egyenes lineából, és tenyésztésre, ámbár derekabb lenne is atyjánál, annyit mint az, még sem ér. A’ Continensen sokszor hallottam tellyesvérü ménlovakat, mellyek gyengék és vékonyak, Js talán nem tökélletes testállásuak voltak, kevéssé becsülni ; Js viszont félvérűi paripákat igen nagyra emelni, és az Angoloknak szemre hányni, hogy azokat ménlovaknak nem hagyták. Az elsőkben pedig meg volt azon nemzőerő, ahol alkalmatos kanczákkal, talán olly termékeket nemzeni, mellyeket mi annyira emeltünk, minekutánna a, félvérnek , magoknál, minden tulajdonságra és tekintetre nézve bizonyosan alábbvaló származatokat rajzottak volna. Az Angol illy kores lovakat, bár melly jók és tökélletesek legyenek is, ha csak az első nemzésben csaptak volna is ki az egyenes lineából, általjában ménlovaknak használni már nem szokott. És miért nem használja őket? mert Századok lefolytta alatt majdnem minden ember tapasztalta, aki csak lóval vesződött, hogy az