Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. A* Pályázó, vagy Maglovakat nevelő bizonyosan drága bekerítéseket fog készítetni ; tökélletes Gyógyítót, ügyes és számos Cselédséget tartani ; jó *s tágos istálókban ’s katroczokban csikarnak legjobb *s legbőségesebb eledelt nyújtani. Nem fog ó azon törekedni, hogy egy lova ollyan legyen mint a* másik, hanem hogy mindegyik , maga individualitásához képest olly tökéletessé váljék, a* mint csak lehet. Már illy készülményekkel Igáslovakat, Rimondákat ne* vélni , bizony nem volna jutalmas. Azoknak jutalmas kiállítására csak az Alföldi Puszta való , ha húsz harmincz ezer hold van egy tagban is azt a’ népesedés, de kivált az ahoz való Tőkepénz díja miatt elrendelni é s instruálni nem lehet, oda való a' nagy számú Ménes. Ellenben ha ott drága Ménesmesterek, katroczok 's a’t. vannak, sok zab elkél, akkor fogadok, hogy veszteség sül ki a’ Számadásokbul. Már illy ménesekben hasznos, a* csikók legnagyobb egyformaságára és hasonlóságára törekedni , mint nem külömben arra ügyelni, hogy micsoda lovak vannak legnagyobb keletben. Azon Gazda, ki Ménesében olly Lovakat nevel, mellyek a* Vásáron érzékenyen megkívántatnak , és mellyekben egyforma testállás, mozgás, szőr, és egy typus látszik, jutalmasabb nyereséget várhat természetesen, mint,azon Tenyésztő, kimar szokásból kiküszöbölt lovakat állít ki, és kinek Ménese tarka barka.