Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
MAGYAR ORSZÁGBAN. 37 czélokhoz lenne alkalmaztatva, mellyekre a’ lovak respective neveltetnek, mert azoknak becse és jósága a' mi kívánságunk és használásunkhoz képest igen nagyon külömböző. Mit ér p. o. egy vékony, keskeny versfutó ló, bár GOO élet egy minuta alatt ki tudna futni, egy Stájer Társzekeresnek, és viszont mit érne egy magában becses nehéz terhhuzó Stájer ló a’ gyepen ,a’ mi csikós huj társainknak. Ennél fogva, a’ versfutó lovak köztt a’ legsebesebb és tartósabb , a’ katona lovak köztt a’ legerősebb, a’legkantárosabb, a’legnagyobb tehert hurczoló , az idő sanyaruságait könnyen kiállható, rossz és kevés eledellel kielégíthető, nyerné el a’ Pálya-díjt ; a’ gazdaságra használtatok köztt pedig az, a’ mellyik a’ több munkáknak végbe vitelén kívül még legtöbb ’s leghelyesebb csikókat nevelne ; úgymint a’ kereskedésre nézve az, a’ melly legtöbb bonni termékeket vinne ki külföldre , vagy az , a’ mellyet legdrágábban adtak volna el ; az utazásra való lovakköztt az, melly az útját legnagyobb sebességgel vitte végbe, soha el nem ragadta a’ kocsit, helyből mindég jól indult 's a’ t. Paripák között pedig az volna a’ nyertes, mellyik mindég tüzes és tánczoló , ha az Urának jó kedve van, és a' városi sétáló helyen a’ Szépek között tölti idejét, csendes pedig, és igazi jó lépő, ha az Urának valami baja van , vagy magánosan a külföldi gazdasági ál eszmélkedik a' Pusztán 's a’.