Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Nyóltzadik könyv a görög épületekről
56 Nyóltzadik Könyv. Már most még nyomdokát se talályuk fel. Megjövendöli eztet Propercius verse e’ képen keseregvén : Mindenek eltünnek, ’s az halál torkába merülnek , Mansel Sírjának más temetője kerül. * De azonban Artemisia Asszonynak Urához holtig, ’s holta után is híven megtartott szeretetét soha a világon élő embereknek emlékezetéből le nem fogja törleni a’ forgandó időnek veszendő változása, sőt mindenkor magasztalni fogja az házas társakhoz illendő erkölcsnek szép ritka példáját. Mert ha az épület egyéb ékességéről többet nem szóllok is, hogy hogy halgathatom elszeretetének dicsőségesebb egy jelét? Meg nem elégedett azzal Artemisia, hogy ily roppant koporsóval tisztelte lírának hírét, nevét, emlékezetét, hanem öszve hivatván az egész Görögországból az ékeiben szóllókat, bőven osztogatott ajándékokkal, szép szóval, és könyvező szemmel arra kéré, ’s a’ mennyire lehetet, kinszeríté őkét, hogy megholt Urának ditsőséges nevét szüntelen, és mind addig álda * Propert. L. J. Nec Manibiei dives fortuna sepulcri Mortis ab extrema conditione vacat.