Nedeczky Gáspár: Dömös története és ujabb leirása (Esztergom, 1880)
Előszó
— e gyének létokai, melyek másoktól elkülönítették és fentartják, mitől feltételeztetik azután, hogyan lett felépülve alkotó elemeiből, mikép egyesült, vagy vált el ? — vagy pedig belássuk, hogy képtelen-e oly mérvű önállásra, milyet a törvény biztosított a községek számára ? Néha a községek oly elemeket rejtenek magukban, melyek ismerete nélkül nem lehet bizonyos bajokon segíteni. Dömösön meg van háborítva a családi élet, de ezt nem a puha romlottság okozta , hanem a kenyérkereset, mely szétszelleszti a családokat; tehát igen czélszerűtlen lenne az elpuhultságot ostromolni, de a betegséget a maga forrásában fel nem keresni. Továbbá, hogyan lehet a szorgalom felett ítéletet hozni, a kis gazdálkodást javítani, vagy helyteleníteni, ha egyenként minden ágazatában számokkal ki nem jelöljük erejének elégségét, vagy elégtelenségét? A nemzetiség fentartására is igen határozó, valljon régi időtől fogva mi védte s tartotta fenn ? — így Dömösön a magyarságot az védte meg, hogy osztatlan egy birtok volt. Mindezek felett hasznosak a statisticai számok, melyek kis községekben jobban bizonyítanak, mint milliók között, hol az okokat nem lehet oly alaposan nyomozni, mint egy községben, hol számos évek alatt szemeink előtt folytak le az események, és ezek adják kezeinkbe a tagadhatlan számok felett a magyarázat kulcsát, melylyel megnyílnak előttünk a község házának, a templomnak, a családoknak, a földmivelésnek, iparnak s más tényezőknek rejtekei. Végtére kérdem: mitől feltételeztetnek egy községnek erkölcsei ? Bizonyára semmitől annyira mint hogy ismerje saját erkölcsi és fizikai erejét, mit ismét akkor