Mihalovics Ede: A katholikus predikáczió története Magyarországon 1. (Budapest, 1900)
Előszó
ELŐSZÓ. Nem először adott a budapesti kir. tud. egyetem hittani kara alkalmat a hivatottaknak az egyházi szónoklat történetével való foglalkozásra. Már 1874-ben is kitűzött a Horváth-féle alapból pályadíjat a predikáczió történetének megírására s egy pályamunka be is érkezett, de úgy látszik, hogy meg nem felelt a kívánalmaknak, mert a díj ki nem adatott. Újabban pedig a hitszónoklat jelenlegi állásának ismertetését tette lehetővé, szintén pályadíj kitűzése által, melyet Kudora János nyert meg. Gondolom, hogy a hittudományi kart ezen pályakérdések kitűzésénél az a szándék vezette, hogy a magyar egyházi élet belső fejlődéséről adjon fölvilágosítást, miután a külsőnek fokozatai már eléggé ismeretesek. A természetes sorrend is úgy kívánja, hogy annak a tényezőnek, mely a kereszténységet a hazában megalapította s föntartotta, fejlődését kell ismernünk, mielőtt az egyház belső életének egyéb nyilvánulásairól képet alkothatnánk magunknak; minthogy azonban az első helyen említett pályázat meddő maradt, más, a beléletre vonatkozó kérdések megoldása megelőzte az alapkérdést. Babik megírta a magyar egyházi ének történetét (1891-ben), Mihályfi a papnevelés történetét s csak most kerülne a magyar predikáczió történetére a sor, hogy azután a szertartások, magyar egyházi jog és erkölcsök története következzék, a mi által a magyar kath. egyház belélete kimerítő megvilágítást nyerne. Midőn szerény tehetségemet az 1898-ban kitűzött pályakérdésnek megoldására fordítottam, hogy a magyar prédikáczió történetét megírjam, tudatában voltam azon nehézségeknek, melyek vállalkozásom sikerét kétessé teszik, de mégis hozzáfogtam, mert gondoltam, hogy magamnak is csak hasznára lehet, ha tanulmányaimat papíron megrögzítem, hiszen az eredményt ilyen módon elmémben megerősítem. Dr. Mihalovics : Predikáczió története.1