Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig - Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadványai 14. (Budapest, 1901)
Harmadik rész. A pesti hitközség története. I-VIII. fejezet
legnagyobb része nemcsak a városnak okoz igen nagy, pótolhatatlan károkat, hanem mint az ifjúság és az erkölcs megrontója botránykövet képez. A polgárok nem bánják, ha az elszaporodó zsidók a Ferencz- és Józsefvárosban is megtüretnének, de megkívánják, hogy a Bel- és Lipótvárosból minden esetre zárassanak ki. Ez igazságtalan sértésért és az erőszakos faggatásokért később maga a város szolgáltatott a zsidóknak fényes elégtételt. 1815 április 4-én megkéri a helytartóságot, vegye le az ügyet a napirendről, mert a zsidók iparkodása, a város körül szerzett érdemei következtében a polgárság elállott attól, hogy kizárja és egy meghatározott helyre szorítsa őket.'*' A város kedvező hangulatát a zsidók nem siettek kiaknázni. Ha felhasználják az alkalmat, úgy a gyermekek tüzelését is ki tudták volna eszközölni, de amikor ezért lépéseket tettek, a város már kifogyott zsidószeretetéből. Csak 1828-ban határozza el magát a pesti zsidó gyülekezet — a hitközség név használata még ekkor is tilos volt — hogy folyamodványban kérje meg a királyt, változtatná meg a helytartóság 1808 aug. 9-iki rendeletét, engedné meg, hogy ne csak egy fiutódra szálljon a türelmi és üzleti jog, hanem többre és a nők is Pesten maradhassanak. Gyermekeink iránti szeretetből — írja a gyülekezet — azzal a megnyugtató tudattal akarunk sírba szállani, hogy ha nem is vagyont, de legalább állandó lakhelyet, becsületes keresetforrást * II. i.