Simon Péter: Király és korona. Pillantás a múltra és jelenre 2. (Budapest, 1892)
I. Ferencz József mint Magyarország koronás apostoli királyának első negyedszázados uralkodása
lösleges mondanom, hogy a király iránti hűségben és ragaszkodásban a függetlenségi pártot sem szárnyalja túl egyik más párt sem. Az oly soká nélkülözött alkotmány helyreállítása után hozzáfogott a nemzet a berendezkedéshez, támogatva atyailag a koronás király által. A közjogi viták az országgyűlésen is kezdettek lassanként ritkulni, a kormányon a többségből kikerült oly magyar férfiak állanak, kik egyenlően bírván a király és a nemzet bizalmát, egyenlően iparkodnak érvényre juttatni mind a korona, mind a nemzet jogait. A közös kül-, had- és pénzügyi miniszterek sáfárkodását ellenőrzi a magyar és osztrák delegáció, mely tudvalevőleg üléseit felváltva Budapesten és Bécsben tartja. A delegáció tagjai a képviselőház tagjai közül választatván, Magyarország ezek által is, kormánya által is, döntő befolyást gyakorol a közös ügyekre s így különösen a külügyekre is. Mióta hazánk a Habsburgok jogara alá került, soha sem játszott oly fontos szerepet földrészünk politikájában, mint a kiegyezés után egyesülve és vállvetve Ausztriával. Nincs többé osztrák nagyhatalom, de van az osztrák-magyar monarchia nagyhatalma. A közös pénzügyekről nem szólva, melyek csekély fontosságúak, van közös hadügyünk, közös hadseregünk, de csalhatatlan tünetek mutatják, hogy a dualizmus elve ezt sem hagyta egészen érintetlenül. De ezen kívül van ám nekünk tisztán nemzeti hadseregünk is a magyar honvédségben, és különben is teljesen függetlenek vagyunk közjogilag Ausztriától, a közös ügyekben pedig kölcsönösen függünk egymástól mint egyenlő jogú faktorok, és e függés mennyiségét meghatározza közös érdekünk, az osztrák-magyar monarchia érdeke. Magyarország és