Divald Kornél: Szepesvármegye művészeti emlékei 3. Iparművészeti emlékek (Budapest, 1907)
I. A Szepesség iparművészetéről általában
I. (A Szepesség iparművészetéről általában. Az érczöntés. Gaal Konrád mester, Nagy Lajos harangöntője. Középkori harangok. Bronzöntés keresztelő-medenczék. Wagner János iglói érczöntő mester. Az érczöntés hanyatlása a Szepességen. A rézöntés és vasművesség emlékei. Ónedények.Az iparművészet merőben új szó. Korunk gyári iparának egyazon mintára tömegesen készülő munkáival szemben iparművészeti alkotásoknak azokat a közhasználatra szánt tárgyakat tartjuk, amelyek gyakorlati rendeltetésüknek megfelelve, egyben tetszetős és többé-kevésbbé egyéni formájukkal vagy díszítésükkel is lebilincselnek. A művészet fejlődése mindenkor a kézművességből indult ki. Fejlődése haladottabb fokán viszont a képzőművészet szabja meg a kézművesség művészi irányát. Ahol igazi művészi élet van, ott a mesterember kora képzőművészetének vívmányait és formáit lesi el, ennek szellemében törekszik arra, hogy gyakorlati czélokra szánt munkája művészi hatást keltsen. Idegenből meghívott mesterek segítségével ideig-óráig tartó művészi virágzást oly helyeken is lehet teremteni, ahol az egészséges művészi életnek semmiféle feltétele sincs meg. A kézművesség legkülönfélébb nemeit magában foglaló iparművészet azonban csak ott fejlődik, ahol a képzőművészet alkotásait és ezek szellemét a társadalom legszélesebb rétegeiben is meg tudják érteni. Az iparművészet ilyformán egy-egy népfaj, ország avagy vidék művészi szellemének nem kevésbbé jelentős fokmérője, mint a képzőművészet. Tanulságai az utóbbiénál szintén nem kevésbbé fontosak. A Szepesség ránk maradt iparművészeti emlékei szintén megerősítik azokat a tanulságokat, amelyeket a vármegye egykori művészeti virágzására vonatkozólag e munka első két részének áttekintése közben szereztünk. A XIII. századtól kezdve, amikor a Szepességen a városi élet fejlődni kezd, mindaddig, amíg a gyáripar a kézművességet a magáéhoz hasonló alantas színvonalra le nem szorítja, mesterembereink szakadatlanul kivették részüket koruk művészeti mozgalmaiból. A középkorban az építészet, szobrászat, festészet, s a kézművesség egyazon művészi szellemét tükrözteti vissza. A protestáns korban, amikor a művészet egyházi téren nagyobbszabású feladatokhoz nem jut, a művészi szellem apostolai csaknem kizárólag a kézművesek soraiból kerülnek ki. S amikor a