Sréter János: Visszaemlékezések (Buda, 1842)
Előszó
Midőn felejthetlen áldott fiamnak munkáját vég nélkül vérző atyai szívvel magam kénytelenítetem kiadni, keserves állapotom’ némileg enyhülve érzem, ha ehhez eltűnt kedvesem némelly főbb jellemző életvonásainak rajzát csatolhatom, hogy a’ jövendő kor is láthassa, minő volt, és hogy talán példája jóra termett ifjakat, a’ kik szabadelvűséggel párosult honfi szeretetet rejtenek kebleikben , követésre vonzhasson. Átadom tehát itt azon rövid ’s egyszerű biographiai jegyzéseket, mellyeket boldogult fiamnak barátai a’ gyászbeszédek kinyomása alkalmával közre bocsátottak, némelly kivált nevelési intézkedéseimet illető hozzáadásokkal. Hogy ne legyen hízelgő szózavar , se pusztán magasztaló szószatócsság, de komoly az eredetihez lehető tökéletességgel járuló képe annak, a’ ki egész életében semmit jobban nem gyűlölt, mint a’ hiú fényt, és hogy annak még áldott pora