Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
XXIII. első napokban kerülte a Vadászkürt szállót. A legelhagyatottabb városrészekben barangolt s a lázas fővárosi élet közepette remete módjára élt. Ez eleinte öntudatlanul nyilatkozott nála, később azonban tudatára ébredt. Tehát itt van a létért való küzdelem színhelyén s ime gyáván elmenekül, még látni sem akarva embert. Mi ez? Gyáva volna? Nem, soha sem volt. Sokkal inkább ismeri az embereket, sem hogy félne tőlük. Csak az ismeretlen ellenség félelmes. De hát akkor miért keresi a magánosságot ? Egy esti sétája alkalmával jutott eszébe e kérdés. A magyar államvasút indóházán túl, a városerdő mellett levő munkásházaknál volt. A szomszéd, az ismert Andrássy-út lármája ide hallatszott. A másik oldalon gőzgépek robogtak az ismeretlen felé. Előtte a liget fai.