Csávolszky Lajos: Az árulás története (Budapest, 1908)

"Ásó és kapa"

„Ásó és kapa.“ Hosszú időre lehetetlenné tenni a függetlenségi eszmék megvalósításáért folyó komoly harcot. A függetlenségi pártot letörni az országban. Erre felhasználni a Kossuth nevet. Ez volt a koalíció kiindulási pontja. A függetlenségi eszmék elárulása, a függetlenségi pártnak fegyverlerakáshoz való előkészítése nem akkor történt, mikor Kossuth Ferenc a 67-es közös alapon kormányzásra vállalkozott. Sokkal előbb kezdődött az. Tervszerűen volt az előkészítve. Az árulást Kossuth Ferenc egymaga nem tudta volna megcsinálni. Kellett hozzá Apponyi Albert és Andrássy Gyula segítsége. A cél tiszta és világos volt előttük: a függetlenségi párt terjeszkedése rohamosan nőtt az országban, az állami önállásra való törekvés mindig mélyebb és mélyebb gyökeret vert. Hova vezet ez? Mi lesz ennek a vége? Andrássy Gyula, akinek az a meggyőződése, hogy a «67-es mű nélkül a magyar nemzet élete veszélyeztetve van», aki el van határozva «szilárdan ragaszkodni ahoz a politikához, melyet apja Deák Ferenccel együtt épített», aggódó, szemmel nézte a függetlenségi politika térhódítását. Nemkülönben Apponyi Albert, aki egész életében konzervatív, aulikus és klerikális volt, bár nemzeti színben járt, hazafias frázisokkal dolgozott, de sohasem felejthette el, amit a képviselőházban, élete egyik őszinte pillanatában így fejezett ki: " Az én politikai becsületem a 67-iki alaphoz van kötve.·» Ezek nem kívánták a függetlenségi párt programmjának megvalósítását. A közösügyes rendszer bukásától Apponyi Albert épp úgy félt, mint Andrássy Gyula. Ez nyíltan, amaz titokban. Mi tévők legyenek tehát, hogy ezt megakadályozzák? Meg­venni pénzen az egyes képviselőket? Próbálta Khuen-Héderváry Károly. Nem ment. Szembeszállni az áramlattal, erőszakot hasz­nálni ellene a házszabályokban ? Próbálta Tisza István. Nem ment. Közéjük kell menni. Báránybőrt ölteni. Együtt bégetni velük az üres frázisokat, míg a függetlenségi birkák bizalmát meg­nyerik.

Next