Baross János: Idegenek birtokszerzése (Budapest, 1900)
Az «idegen kéz» - I. Bevezetés
Az „Idegen kéz“ «Szeretem a földet, — a gyökereim fűznek hozzá!» Maupassant. ■ I. Bevezetés. Ha végig lapozunk a világtörténelem lapjain egy állandó hullámzást vehetünk abban észre : eszmék születnek, mikért ideális lelkek áldozatul hoznak minden földi boldogságot, mártírok vérüket ontják értük, de melyek — miután elérték zenitjüket — kezdenek kivonülni a kor megváltozott viszonyaiból, fogyatkozásaikra a mindennapi élet prózája mind élesebben mutat rá, egy szóval hanyatlanak, hogy korszerűbb utódoknak adjanak helyet. Bármilyen néven nevezték is koronkint ezen változó világeszméket, két egymás ellen törő hatalmas erőt mindig feltalálunk bennük, ezek : 1. az egyén, 2. a köz—érdeke. Természetes is. Az egyes ember lelkében is, midőn cselekvésre határozza el magát, két indulat küzdelmétől függ elhatározása : egyéni érdekeitől — és a mások érdekeit is tekintetbe vevő altruistikus felebaráti érzelmektől. ·— A kis emberek érzelmeit és törekvéseit magában foglaló hatalmas emberiség életében ebből a két érzelemből származik azután az a két főirány, amit a politikában liberalismusnak és konservativismusnak nevezünk. A konservatív elvet jellemzi, hogy «az emberi élet egészéből, annak rendjéből indul ki, azt állítva, hogy az emberi eszme (valamiféle) «köz» nélkül, az egyéni erők (valamiféle) rendezett kapcsolata nélkül meg nem valósítható», és ebből következik, hogy a talán kevésbé megfelelő rend is jobb az egyéni törekvések hacsánál *). A liberalismus ellenben az egyes embernek az individuumnak a «közzel» szemben való minél nagyobb érvényesülésére törekszik, lévén az Individualismus a liberalismussal homogén fogalom. *) Concha. Politika. Ili).