Csillag Gyula: A régi magyar alkotmány és az 1848-ki és 1867-iki évek közjogi alkotásai (Budapest, 1871)
Bevezetés
Sajnos tévedésben vannak azok, kik azt hiszik, hogy a nemzetek alkotmányos fejlődését, állami átalakulásaik folyamát pillanatnyi, rohamosan és véletlenül jövő esélyek hatása, és nem az okok és okozatoknak kapcsában rejlő, a múltat a jelenhez kötő folytonosságnak vaskövetkezetességű, ugrást nem tűrő logicája vezérli. . A politikai történet lapjait forgatva, nem egy mélyreható közjogi átalakítással, rázkódással, a múltak nagy részét romba döntő forradalommal találkozunk, de nem ismerünk oly rázkódást, mely a múltnak intézményeit oly gyökeresen kiforgatta volna százados töveikből, hogy a forradalmat megelőző kornak összes alkotmányos és állami institutiói helyébe egyszerre „üres lapot“ tett vagy tehetett volna. Még az oly roppant mérvű átalakulás is, mint az 1789-iki franczia forradalom volt, bár meglepő jelenségeket tüntet fel, eredményeire nézve ugrásnak nem mondható. Tocqueville, ki a forradalmat a régi királysági állapotokkal összehasonlító, azon eredményre jut, hogy a forradalom eszméi, a kizárólag neki tulajdonított intézmények még a régi királyság korszakában esiráztak, a forradalom csak teljes kifejlődésre hozta és nagy fájdalmak közt megszülte a magzatokat. CSILLAG: A RÉGI MAGYAR ALKOTMÁNY. 1