Király István: Apácai Cseri János müvelődéstörténeti jelentősége (Marosvásárhely, 1910)
Nemzeti művelődésünk történetének halhatatlan érdemű alakja Apácai Cseri János, ki a magyar nemzeti műveltség és tudományosság emeléséért és terjesztéséért lánglelkének egész hevével küzdött, ki eszméivel kortársai fölött magasan állva, kitűzte a célt, mely felé a magyarnak, ha a művelt nemzetek sorában helyet akar foglalni, törekednie kell és kijelölte a módokat és eszközöket, melyekkel a kitűzött célt el lehet érni. Apácai Cseri Jánosról Bethlen Miklós Önéletírásától kezdve legújabban Stromp Lászlóig sokan és sokat írtak. Az egyik, mint bölcsészről, a másik, mint paedagógusról, a harmadik, mint a tudományok terjesztőjéről értekezik. Ennek a tanulmánynak az lesz a feladata, hogy összeszedje mindazt, amit Apácairól itt-ott megírtak és a középúton megtalálja azt a helyes nézőpontot, ahonnan meg kell ítélni Apácai működésének nagy művelődéstörténeti jelentőségét, mert nem értheti meg Apácait senki, aki működésének csupán egyik másik adatát nézi anélkül, hogy ezt az adatot a fejlődés menetében ne igyekeznék megítélni. Ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy Apácainak legfőbb célja a nemzeti műveltség terjesztése volt és céljának elérésére eszköznek az iskolát tekintette, szükségesnek tartom a hazai iskoláknak az Apácai előtti állapotát áttekinteni.