Badics László: Itáliai képek (Budapest, 1943)

N­J­­­­agy örömmel és élvezettel olvastam végig d­r. B­a­dic­s László Rómában magyar szolgálatot telje­sítő, kitűnő társam itáliai képeit, melyek eredetileg német nyelven, a Pester Lloyd hasábjain szereztek gyönyörködést az olvasónak. Az az érzésem, hogy a magyarul olvasó közönségnek is hozzáférhetővé kell tenni ezeket a tényekből tömören konstruált s a­írai emlékezésekkel oly szerencsésen át­­meg átszőtt mondatokat. Mi magyarok is büszkén dédel­getjük itáliai emlékeinket s ha vérünk százszor is idegen az olasz vértől, elégtétellel hivatkozhatunk arra, hogy a művelt olasz ember vérmérsékletben és humorban, humá­nus magatartásban és életfilozófiában a magyart érzi leg­közelebb magához valamennyi idegen nép közül. Olasz­országot járó szellemóriásaink, mint Montaigne, Goethe vagy Stendhal volt, nincsenek, de hódolattal gondolunk Riedl Frigyes Magyarok Rómában című tanulmányá­nak vakító világosságú soraira, melyek az Örök Várost ünnepük, vagy arra, hogy magyar volt az a hajszolt sorsú P­é­t­e­r­f­y Jenő, ki halála előtt néhány héttel le merte írni Pesten e megrázóan nosztalgikus sorokat: „Volnék bár inkább pinia-toboz a Pinc­on, mint itt reáliskolai tanár.” 3

Next