Borászati Lapok – 7. évfolyam – 1880.
1880-01-10 / 1. sz
Budapest, 1880. január 10. szám. VII. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK. Megjelennek minden hó 10-én és 25-én. sek, ezek dijai és a reclamatiók intézendők. hirdetési dij 1—1| 1—3 | 1— 6 fi—1211—18| 1—a*szeri hirdetéskor frt krf frt jkr 36 181— 701— 36 17|60 8176 4140 frt jkr|frt jkr|frt |kr 120—1 60 30 16 7 Minden, hirdetésért 30 kr. bélyegdij. */« lap "/« ,, Vtt ,, '/16 „ Előfizetési dij: Egész évre 3 frt, mely egyszerre fizetendő. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Szerkesztő: Molnár István , a budai vinczellérképezde igazgatója, Budapest, vizitárott kihez a kéziratok, tudósítások , s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdeté s phylloxera Pancsován. Pancsova szőllői merőben síkon feküsznek" Az egyik dülő, mintegy 200 cat. hold, közvetetlen a Temes, egy másik a Topola mellett, de ennek nyáron csak kevés vize van. A városi telekkönyv szerint 1200 hold a szőllő, de az régebben készült, és kivált 1866 óta sok új szőllő lett ültetve. Ezen évben ugyanis egész Magyarországon elvonta a fagy a szőllőtermést, csak Pancsován nem. Mindenünnen, Bécsből is jövének a borvevők, és öt forintot is adának a kójáért. Azt hivék, igy lesz majd mindig. Az összes szőllő-terület lesz tehát mintegy 1400 cat. hold. Az uralkodó faj a „Magyarka" amit Péterváradon Szlankamenkának neveznek; legalább ezen név alatt lett küldve Nagyváradra. Fürtje nagy, tömött, fölötte termékeny, de nagyon későn érik. Kevesebb a „Szemendria", melynek nagyobb a szeme is fürtje is. Mustjok az idén csak 12 fokot mutatott a klosterneuburgi mustmérőn. Úgy hiszem, soha sem mutat többet. Mert elég óvatosan az e vidéken termett bort nem is nevezik bornak, hanem rámpásnak, ahogy illik is. Van továbbá kék kadarka is, részint külön táblákban, részint elszórva. Azt hiszik, hogy megérik. Csak siller-bor válik belőle. Csak egy szőllőben van néhány tábla Olaszriesling és kék Oporto. Amannak a bora nagyon jó. A talaj között fekete agyag, 20 — 40 cm.; ezen alul sárga agyag (lősz.) . . . Az ültetés sorban van; a müvelés a leggyarlóbb. Trágyázást sem mezőn, sem szőllőben nem ismernek — 4 vagy 5 kivétellel. Igaz, tavai megtermett egy-egy holdon 100 akó is, mindamellett, hogy a város mellett való szőllők igazi gyümölcsösök, nagy és sok gyümölcsfákkal A hordókra nézve itt a kádárok és pincedilettánsok azt tartják, hogy miután az új hordót kiforrázták, ecetet, de igazi borecetet kell beletölteni, hogy savanya kerüljön. Midőn megmagyaráztam nekik, miért és minélfogva fögedelmes ezen eljárás, azt adák értésemre,J^^Bár ők ezt jobban értik. Sajtót^Bi^^használnak, csak nagyon kevesen , és ezek sem sajtolják ki szárazra a törkölyt, hanem még jó levesen teszik kádba, pálinkaégetésre. A szerb és oláh ember „pálinkára valót" és nem borravalót kér. Ezen szőllők mind csak olyan búza- és tengeri termőföld, mint a többi mező. A bor sem értékes; ezeknek elpusztulása tehát nem járna a birtokosra nézve annyi veszedelemmel, mint a hegyes vidéken, hol a szőllő helyébe nem termeszthetni búzát. De az a baj, hogy ezen sík szőllőkből származhatik el a pusztulás oda, hol ezer meg ezer most megélő vagy jómódú embernek mindene, életadó földjének haszonvehetősége egészen vagy legnagyobb részben veszendőbe megyen. E vidéken nincs ösztön, mindig jobb és jobb után törekedni, sem a föld-, sem a szőllőmivelésben. Nem is ten senki sem kísérletet, a helyhez illő fajtákat keresni, azon egyen kívül, aki pár ezer olaszrieslinget és sportot ültetett volt. A bajt nem ez hozá, hanem egy más vagyonos polgár, aki csemegefajokat kapott valahonnan. De akiről mondják, hogy ő hozta, azt véli, a szomszédja már előbb vágatott ki egy kiaszott szőllőtáblát. Nem lehet biztosan mon-