Borászati Lapok – 36. évfolyam – 1904. 27-52. sz.
1904-07-03 / 27. sz
27. SZÁM. 36-IK ÉVFOLYAM. Az utolsó évben, melyről a jelentés szól, a szénkénegezés alá telepített, hazai ültetésű új szőlők 11,229 kat. holddal, körülbelül Ve részszel szaporodtak, míg a szénkénegfogyasztás csak nyolczezer mmázsával (tehát t részszel) fokozódott. Mi lehet ennek az oka? Igaz, hogy az újonnan telepített szőlőket is az első két esztendőben nem szokták (aminthogy rendesen felesleges is) szénkénegezni. Csakhogy már a harmadik évtől kezdve feltétlenül ajánlatos az általános gyérítésre áttérni, akár mutatkozik a filloxéra, akár nem. Tehát körülbelül évről-évre a régebbi telepítésekből annyi kerül ezen kulturális kezelés alá, mint amennyi az új telepítés, főleg ha hozzáveszük, hogy a régi szőlők közül is mind többnél és többnél kezdik ezen eljárást alkalmazni. Hogy tehát a szénkénegfogyasztás növekedése megsem áll arányban az új hazai ültetésű, gyérítésre berendezett szőlők szaporodásával, ennek két oka van. Az egyik, hogy szőlőbirtokosaink közül még mindig vannak sokan, akik attól a szabályból, hogy minden ily szőlő okvetlenül évenkint szénkénegezendő, szeretnek eltérni és kísérleteket tesznek abban az irányban, vájjon nem volna lehetséges minden második-harmadik esztendőben a szabálytól eltérni. A másik ok pedig az, hogy sok oly természetű talajba ültettek hazai vesszőt és sok oly régi szőlőt próbáltak szénkéneggel megmenteni, melyek gyérítésre nem alkalmasak, s így évenkint sok száz holdnál kénytelenek ettől ezen költséges és mégis meddő eljárástól elállani. (De az is igaz, hogy sokszor az alkalmatlan időben vagy helytelenül alkalmazott gyérítésnek tudható be a balsiker.) Egyébként tagadhatlan, hogy sok birtokos azért látta jónak a szénkénegezéssel felhagyni, mert a szükséges anyag beszerzése nehézkes vagy költséges. Az összes hazai szénkénegraktárak száma ma sem több 57-nél. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy egyes vármegyékben több ily raktár van (pl. Pestmegyében, Fejérben, Zalában stb.), evidens, hogy elég nagy számmal vannak oly megyék, százával oly járások, ahol vannak ugyan gyérítendő szőlők, de szénkénegraktár nincs. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szénkéneghozatal és kezelés egyébként is sok mindenféle körülmény folytán (előzetes félévi bejelentés, hordóbiztosíték, szállítási és elhelyezési nehézségek stb.) úgyis körülményes, nem lehet csodálkozni, hogy bizony sokan nem tartják be a gyérítési utasításokat. A szénkénegraktárak szaporítása azért véleményünk szerint elkerülhetetlenül szükséges. Mindenképen könnyen hozzáférhetővé kell tenni a közönség számára a szénkéneget, nem pedig szinte leküzdhetlen akadályokat felállítani. Hány esetet tudunk, hogy az idejében megrendelt szénkénegért is hiába küldött a szőlőbirtokos a raktárba, mert olyan hordó nem volt készletben, amilyenre az illetőnek szüksége volt. Többet senki sem vesz szívesen, mert a szénkéneg illó portéka s igy nehezen tartható el, de a hordó-biztosítékot sem kockáztathatja a termelő, azért, mert otthon nincs mibe a maradékot átönteni. Hány olyan eset van, hogy a birtokos vagy roszszul számította ki szükségletét, vagy bármely oknál fogva a vásárolt szénkéneg nem bizonyult elegendőnek s akkor hiába küld néha két napi járásra kocsit még egy kis szénkénegért, a fuvaros üresen mehet vissza, mert ez a szükséglet „nem volt előre bejelentve". Nagyon jól tudjuk, a szénkéneg robbanékony és illékony természete kizárja, hogy minden szatócs tarthassa azt raktáron és mérhesse azt ki liter vagy kilószámra, de mindenesetre azon kellene lenni, hogy minden oly községben, ahol a szükséglet legalább 40—50 mmázsát tesz ki, vagy a község elöljárósága, vagy a hegyközség, gazdakör elnöksége, vagy egy arra hajlandónak mutatkozó nagyobb birtokos kellő kautelák mellett tarthasson szükség szerinti szénkénegraktárt. Ajánlatosnak tetszik e mellett a bizományi raktárakat szigorúbb ellenőrzésnek alávetni, mint eddig. A tél folyamán pl. Budafokon jöttek az eladásnál, elszámolásnál rendetlenségek nyomára, de állandó a panasz az iránt is, hogy a szénkéneg nem mindig hamisílatlan állapotban kerül forgalomba és sokaknak bizalma ezért is rendült meg a gyérítés hasznos volta iránt. Feltűnő adat a földmivelésügyre vonatkozó jelentésből az is, hogy a kincstári erdőkben előállított karók egy nagy része (több mint egyharmada) nem talált vevőre. Annál különösebb ez, mert a termelőközönség viszont léptennyomon panaszkodik, hogy nem lesz elegendő és megfelelő minőségű karót beszerezni. Lapunk szerkesztőségéhez hetenkint fordulnak kérdéssel aziránt, hol lehetne — nem túl drágán — karót vásárolni. Mikor a földmivelésügyi miniszter a karóhiányon (és egyéb beszerzési mizériákon) segítendő, kijelentette, hogy ezentúl az állami erdőkben majd készíttet karókat, azt a szőlőtermelő közönség osztatlan örömmel fogadta. Ha tehát mégsem fogy a kincstári karó, ennek nemcsak az az oka, hogy ezek az erdők, ahol a karókat előállítják, többnyire igen távol esnek azoktól a községektől, ahol viszont a karókra szükség van, s így a szállítás még leszállított tarifa mellett is sokba kerül, hanem az is, hogy az állami karók épen nem olcsók. A hasított tölgyfakaró erre 56 és 90 K.-ba kerül a szerint, hogy ez 1'60—1*80—2'00 vagy 2*25 m. hosszú (a 111 koronás 21/2 m. hosszúságú karókról nem beszélve) teljes árban. Igaz hogy a kedvezményes ára a karónak 40%-kal olcsóbb, de hát nagyon sok ember nem tudja útját-módját, miképen lehet a kedvezményt kieszközölni, kérvényezni, utánajárni reszel, vagy pedig erre már kifogyott a szükséges időből, a rendes ár pedig valóban nem olyan, hogy emellett érdemes volna nagy távolból a karót meghozatni. Mi azt hisszük, nem ütköznék az valami nagy nehézségbe, ha a fontosabb borvidéki góczpontokon az állam karóraktárokat állítana fel, nem hisszük, hogy akkor nem hogy egy millió, de csak ezer karója is megmaradna. Az állam amellett a maga vasutain mindenesetre olcsóbban tudná a karók szállítását eszközölni, mint amennyit a termelőknek nyújtott szállítási kedvezmények kitesznek s igy a gazdaközönség feltétlenül szivesebben keresné az állami karót, mint eddig. Elképzeljük, hogy a fakereskedők ezen eszméért épen nem lelkesülnének, de hát ebben meg lehetne nyugodni. Ha a szőlősgazdák közül igen sokan : vesszőnél, ojtványnál, bornál kénytelenek az állam konkurrenciáját elszenvedni, legyen legalább általánosságban előnyük a karónál, tekintet nélkül arra, hogy néhány fakereskedő ezáltal hátrányositva lesz-e, vagy sem. * * * A szőlő virágzása az egész országban lefolyt s igy a termelők az idei terméskilátásra nézve már némileg tájékoztatva vannak. Az időjárás, csekély kivétellel, a virágzás lefolyásának kedvezett, úgy, hogy a chance-ok ezen a réven egyelőre nem változtak. Milyen lesz hát a szüret? Persze feltéve, ha az abnormis szárazság véget ér és koronkint jótékony meleg eső áztatja az eltikkadt földet, ha peronospora, lisztharmat, szőlőmoly stb. elkerüli a tőkéket, ha jégverés nem lesz, ha szeptemberi esőzés a tőkén nem rothasztja a fürtöket, ha korai jég nem teszi utolsó percben tönkre a gazda reménységét. És még egy csomó „ha* . . . Mindezt egyelőre figyelmen kívül hagyva, milyenek a szüreti kilátások? A múlt hetekben közölt hivatalos és félhivatalos tudósítások szerint az idei évhez fűzött vérmes reménységek nem váltak be igen sok helyen. Ahol mesés fürthozam mutatkozott április végén, ott ma már csak jó közepes termésre van kilátás, ahol az első biztató jelek gazdag szüretet sejtettek, ott ma már csak tűrhető termésről beszélnek, ahol az előjelek se voltak valami híresek, ott máris tele vannak a gazdák panaszszal. Semmi esetre és sehol sem esik ma már szó arról a gyönyörűséges fürthozamról, melyet az első tavaszi hírek világgá bocsájtottak. Ennek oka egyrészt a rendellenes időjárás, az esőnélküli április, május és június, minőre 20— 25 év óta nem volt példa, másrészt pedig az ennek folyományaként jelentkezett egyéb bajok. Sok helyen maradt el a tavaszi szér kénegezés, aminek máris nyoma van, másutt a kendermagbogár és szőlőmoly tizedelte meg a fürtöket, ismét másutt a lisztharmat kezdi vészthozó munkáját. A peronosporáról az idén még nem sok szó esett nálunk. Egy bizonyítékkal több, hogy ezen gomba tenyészfeltételeit nem a forró időben találja meg, mint bortermelőink közül még ma is sokan hirdetik, hanem a hideg, esős időszakban. No, az utolsó éjjelek dermesztő hidege bizonyára ennek is megszaporítja a csiráit. És pedig annál is inkább lehet ettől most tartani, mert gazdáink közül igen sokan, épen tekintettel az állandó száraz időre, (azután a vízhiányra), a második permetezéssel még mindig késlekednek. Márpedig az első permetezésnek bizony semmi nyoma sincs a tőkében. Azóta a lombozat megnégyszereződött, az akkor még apró levelek tányérnagyságuakká fejlődtek, mi legyen meg hát abból a perméből, melyet a munkások legtöbbje csak úgy Isten kegyelméből juttatott a tőkéknek. Azért is jó lesz sürgősen hozzálátni a második fecskendezéshez, még pedig azonnal. 540 1004. június hóz Turul-permetező, i Diadal-permetező, i Elsőrendű Raffia-háncs A jelenkor legtökéletesebb pere- I A legjobbak egyikének bizonyult. friss, nem állott áru. nospora permetezője. darab ára? erős vörösréz-Egy darab ára 14 frt * puttonynyal._ 10*50 frt # Eredeti bála Tételénél 100 kiló... 43 frt Mauthner Ödön Budapest. Nagyobb szükséglet esetén kedvezményes ajánlattal szolgálok. Árjegyzékek Ingyen és bérmentve küldetnek.