Borászati Lapok – 53. évfolyam – 1921.
1921-10-27 / 43. sz.
Lm. évfolyam. 43. szám. Budapest, 1921. október Előfizetési dijait Magyarországon: Félévre ... 150— K. Negyedévre 75'— „ Egy hóra 25 — . Előfizetési dijak külföldön: egynegyedévre: S. H. K.-ban 25 dinár Cseh-Szlovákiában ... 40 aokol Romániában 40 lei Német-Ausztriában 200 o. K. Egyes lappéldány ára 6*— K. A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesitő és szeszfőzőszövetkezetek Dr. BAROSS ENDRE. Dr. DRUCKER JENŐ. LAPOK Telefonszám: József 99—28. központja mint szövetkezetnek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Laptulajdonos és szerkesztő-társ: Szerkesztésért és kiadásért felelős: Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Üllői út 25. (Köztelek) Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást Központi Szeszfőzdék kongresszusa. Budapest, okt. 27. (D. J.) Ha valamely ágazatában a szövetkezeti tevékenységnek szükség mutatkozik arra, hogy annak művelői összejöjjenek és ügyes-bajos dolgaikat megbeszéljék, sérelmeiket előtárják, jogos kívánságaikat hangoztassák, úgy az bizonyára a központi szeszfőzdék körében fennforog. Soha szövetkezeti eszme oly nehezen utat magának taposni nem tudott, mint a gyümölcsértékesítő és szeszfőző szövetkezeteké. Legtöbbet kívánnak tőle adófizetés és termelés szempontjából és maga a minisztérium, melynek varázsütésére ezek a pálinkafőző vállalatok életrekeltek, a politikai presszió nyomása alatt, egyre jobban kénytelen megnyirbálni annak jogait és több teret engedni a régi kisüstös garázdálkodásnak, olcsóbb adójával, visszaélésekre csábító rendszerével. Rendkívül nehéz viszonyok közt születtek meg ezek a szövetkezeti és községi szeszfőzdék, mostohagyermekei voltak sok helyen magának a pénzügyi adminisztráció és a közigazgatás közegeinek, néhol rágalmakkal, gyanúsításokkal szennyezték be nevét a politikai törtetők, csakhogy a maguk népszerűségét alapozzák meg és kihasználni igyekezték gazdasági tevékenységüket a vidéki pénzintézetek, melyek tudták, hogy ezek a vállalatok megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkeznek. Immár ötödik esztendeje tart ez a küzdelem és alig-alig egynegyede vagy harmada az összes vállalatoknak volt eddig képes fennmaradásának alapjait biztos talapzatra fektetni, míg a többi, még egyre kénytelen küzdeni egyrészről a kisebb termelők közönye, a régi kisüstösök telhetetlensége, egyes pénzügyi közegek határozott rosszindulata és a hitelintézetek bizalmatlansága ellen. Ezzel szemben megelégedéssel emelhetjük ki, hogy a földbirtokos osztály, valamint a falusi lakosság intelligens elemei: lelkészek, tanítók, sok helyen a jegyzők is helyes közgazdasági érzékkel az ügy szolgálatába szegődtek, aminthogy vannak már egész körzetek, ahol a kisgazdák nagy többsége is teljesen meghódolt a központi szeszfőzdék intézményének és azt mindjobban kiépíteni, belterjesebbé tenni törekszik. A magyar nép józan, okos faj, ha izgatással, önző érdekek felkeltésével világos látását meg nem zavarják, minden haladásnak szívesen szolgálatába áll s igy remélhetjük, hogy idővel a központi szeszfőző szövetkezetek eszméje is teljes sikerrel fogja megtehetni hódító körútját. A „Fructus" kötelékéhez tartozó központi szeszfőzdék kiküldöttei szép számmal jelentek meg a kongresszuson, mely f. hó 19-én folyt le Budapesten az Orsz. Magyar Gazd. Egyesület székházában. Az elnöki széket dr. Horváth János, a M. Szövetkezetek Szövetségének igazgatója, foglalta el, míg a pénzügyminisztert dr. Pollermann Pál és Lukács Pál min. tanácsosok, a földmivelésügyi minisztert dr. Gotthárd Kálmán miniszteri és dr. Tarnay Kálmán osztálytanácsos képviselték. A kongresszus társelnökükül Bedegi Gábor és Kulinyi Imre kiküldötteket választotta meg. Elnök a kongresszust a következő beszéddel nyitotta meg: „Egy teljes esztendő múlt el azóta, hogy utoljára alkalmuk volt a »Fructus" kötelékébe tartozó központi szeszfőzdék képviselőinek e helyen összejönniök és kívánságaikat, sérelmeiket feltárniok. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a sérelmeket csak kis részben orvosolták és a kívánságok sem mentek oly mértékben teljesedésbe, mint ahogy azt joggal remélhettük. Ezzel szemben újra számos oldalról oly vehemens támadásoknak volt a központi szeszfőzdei intézmény általánosságban tárgya, de veszélyeztették egyes szeszfőzdéinket helyi mozzanatok is, úgy hogy igazán csodálatos, hogy mindennek daczára köteléki szeszfőzdéink túlnyomó többsége és maga központi intézetünk is, meg nem ingott. Annak előrebocsátása mellett, hogy maga a pénzügyi kormány, mely a központi szeszfőzdék ügyeit intézi, változatlan jóindulatot tanúsított a lefolyt campagneban is központi szeszfőzdéink iránt és ezek működését és térhódítását tőle telhetőleg könnyíteni kívánta, viszont sajnálattal kell konstatálnom, hogy politikai oldalról nemcsak állandóan presszionálták a kormányt oly irányban, hogy az úgynevezett kisüstön való főzést átalányadó fizetése mellett minél korlátlanabbul engedje gyakorolni, hanem egyenesen a központi szeszfőzdék intézményének, mint a gazdákra nézve károsnak, megszüntetését is követelték. Ezzel szemben örömmel kell kiemelnem, hogy a legtöbb vidéken, ahol a központi szeszfőzdék szövetkezetek üzemében vannak, azok vezetői minden támadás, minden gyanúsítás, minden gáncsoskodás daczára hiven kitartottak az eszme mellett, melynek szolgálatába szegődtek és sikerült is nekik sok helyen a vádakat tényekkel megczáfolva, a szeszfőzdék alapját megszilárditaniok. Kétségtelenül még nehezebb a községi szesz- főzdék vezetőinek helyzete. Ezek háta mögött nem áll a termelők kisebb-nagyobb tömege, minthogy ezeknél a nyersanyagot beszolgáltató gazdák semmiféle különös kedvezményben nem részesülnek a központi szeszfőzde részéről, a községi pótlékok kulcsának csökkenésében pedig a kis- és nagybirtokosok semmi előnyt sem élveznek egyéb osztályok felett, amelyeknek a szőlőhöz vagy gyümölcsöshöz semmi közük sincs. Máskülönben pedig a kisüstöskérdés azokon a helyeken, ahol a központi szeszfőzde a község kezében van, még erősebb hullámokat ver és majdnem mindenütt kötelezte a képviselőtestület a községi elöljáróságot, hogy községi üstöket is állítson fel a központi szeszfőzde mellett, vagy ennek üzemen kívül való helyezésével. Annál szívesebben emlékezem meg arról, hogy egyes községek, többnyire városok, a központi szeszfőzdéket nemcsak üzemben tudták tartani, hanem arányosan fejlesztették is. " Mindent egybevetve, azért örömmel konstatál-