Bőripari Dolgozó, 1958 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
NYÍLT LEVÉL egy ifjú szaktárshoz Kedves ifjú barátom! Hozzád és néhány társadhoz írom levelemet. Termikor a szakszervezetről van szó, gyakran kérded, mire jó, mit ad neked a szakszervezet. Te kérded ezt, aki dolgod végeztével a gyári fürdőbe mész, majd az öltözőben magadra veszed elegáns ruhádat, azután a gyári étteremben letelepszel az ízlésesen megterített asztal mellé és jóízűen elköltöd a 2—3 fogásos olcsó ebédet. Nagyon örülök, hogy sorsod nem olyan, mint az enyém volt. Nem szívesen emlegetem a ■múltamat, csak éppen okulásként. Reggel 7-től este 6-ig robotoltam s közben állandóan lestek a gyáros emberei, a mester, a mérnök, az igazgató. Öltöző, fürdő, ebédlő? Ezeket én nem ismertem a régi gyárban. Errenem volt pénzem a tőkésnek. Jó, ha a műhely sarkában a szegre akaszthattam foltos gúnyámat s munka után többedmagammal megmosdhattam egy vödörben, aminek vizét a kovácsműhelyben tüzes vassal melegítettük fel. Ha volt mit ennem, azt a műhelyben, nyáron az udvaron egy farakáson ülve fogyasztottam el. A szakszervezetnek is köszönhető, hogy az a rút világ már csak emlékeinkben él. Összefogtunk szaktársainkkal, jobbá akartuk tenni a sorsunkat. Tagdíjat is fizettünk, pedig akkor minden fillér a kenyérre kellett volna. Bíztunk erőnkben, győzelmünkben, s ezért nélkülöztünk és a jobb holnap reményében bíztunk. Hidd el, nagyon keservesen vártam ki a felszabadulást. Sok üldözésben volt részem csak azért, mert jobb életet akartam magamnak és munkatársaimnak. Ma már könnyebben él a munkásember s efelett a szakszervezet is őrködik: nem engedi, hogy a régi tőkés világ mégegyszer visszajöjjön, sőt azon van, hogy a munkás minél jobban éljen, minél kényelmesebben és biztonságosabban dolgozzon. Ezért természetesen sokat kell küzdeni, de ez már könnyebb és hálásabb feladat, mint a nyomor elleni harc volt. Az kell hozzá, hogy mind több és több ember törődjék a közügyekkel, vegyen részt a szakszervezet tevékenységében. A munkások csak erős szakszervezettel érhetik el vágyaikat, s a szakszervezet akkor erős, ha sok dolgozó kér részt a munkájából Kedves fiatal szaktársam! Gyere te is közénk, állj be a szocializmusért küzdők nagy táborába. Rád is nagy szükség van! Meglátod, nincs szebb dolog, mint harcolni a dolgozók közös ügyéért! Szeretettel várlak: Feri bácsi (Újpesti Bőrgyár) JÓL TAKARÉKOSKODTAK a Duna Cipőgyárban és az Újpesti Bőrgyárban: 132 dolgozó 76 000 forintot, illetve 60 dolgozó 40 000 forintot gyűjtött össze a múlt évben. Az idén sok új tag lépett be a KST-be. A nyugdíjasok életéből A múlt év elején nyugdíjba ment gyárunk, a Szombathelyi Cipőgyár 28 dolgozója. A búcsúztatáson megköszöntük odaadó, lelkiismeretes munkájukat. Ők csak azt kérték, hogy továbbra is bejárhassanak az üzembe, és hogy szakszervezeti tagok maradhassanak. Kérésüket teljesítettük. Márciusban velük együtt megalakítottuk a nyugdíjasok baráti körét. A szabályzatot ők maguk készítették. Ez tartalmazza a tagok szükség szerinti megsegítését abból az alapból, amelyet a tagság havonta fizet be, személyenként 5 forintot. Háromtagú vezetőséget választottak, amely intézi a tagdíjak beszedését és a segélyezést a tagság véleménye alapján. Segélykeretük gyarapításához a vállalat igazgatója 1000, az kb. 500 forintot adott. Jelenleg 2300 forintja van a baráti körnek. Legutóbb 200 forint segélyt fizettek ki egyik társuk halála alkalmával. Időközönként az üb. is folyósít szakszervezeti segélyt 12 nyugdíjasnak. Havasi András például 400 forintot kapott, mert a felesége beteg. Az öregek közül néhányan úgy segítenek magukon, hogy minden hónapban a törvényben engedélyezett munkaidőt ledolgozzák a gyárban. A baráti kör tagjai minden hónap első szerdáján találkoznak a gyár klubhelyiségében. Beszélgetnek, intézik közös ügyeiket. h. i. A jó munka erkölcsi és anyagi megbecsülése A Minisztertanács és a SZOT elnökségének közös határozata szerint 1957. II. félévétől kezdve a kiváló termelési eredményeket elérő dolgozókat, brigádokat és üzemeket megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni. A határozat értelmében azokat a dolgozókat, akik dec. 31-vel bezárólag az utóbbi 6 hónap alatt az előre meghatározott általános vagy a személyekre megszabott célkitűzéseket legjobban teljesítették, az 1958 januári termelési tanácskozásokon résztvevők jóváhagyása után ki kell tüntetni a »Kiváló Dolgozót oklevéllel és legalább 1 heti átlagkeresetének megfelelő összeggel kell jutalmazni. Az értékelést a műszaki vezetőknek kell elvégezniük. A fentiekből látható, hogy kormányunk azokat a dolgozókat, akik a termelésben élenjárnak a nyereségrészesedésen felül külön megbecsülésben részesíti. Ezért különös gondossággal kell elvégezni az értékelést, hogy valóban az üzemek legjobbjai részesüljenek a kitüntetésekben és a javaslatok találkozzanak a dolgozók egyetértésével. Ez csak úgy érhető el, hogy a javaslat megtétele előtt az üzemrészek gazdasági és mozgalmi vezetői alapos körültekintéssel mérlegelik , s erről a dolgozók véleményét is kikérik — kik azok, akik a meghatározott célkitűzések teljesítésében átlagon felüli eredményeket értek el. Üzemeink többségében — általában helyesen — az üzemrészek közti versenyt szervezik, s keveset törődtek az egyéni versennyel. Igaz, a dolgozókkal ismertették a versenyre vonatkozó határozatot és a kitüntetés elnyerésének feltételeit, azonban menet közben nem fordítanak kellő gondot, figyelmet az elért eredmények értékelésére. Ez is parancsolólag írja elő, hogy az értékelésnél figyelembe kell venni az üzemrész dolgozóinak véleményét, akik jól ismerik munkatársaik értékét, szorgalmát A »Kiváló Dolgozó* versenyhez hasonlóan az »Élüzem* versennyel sem sokat törődtek az üzemek vezetői. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a jó munkáért nemcsak erkölyi, hanem anyagi elismerés is járul. Minden lehető módon mozgósították dolgozóikat, hogy legyen nyereségvisszatérítés, de helyes emellett az „Élüzem” feltételekről is beszélni a dolgozókkal, hiszen ők büszkék üzemük eredményeire, erkölcsi megbecsülésére is. S. F. Erkölcsi bizonyítvány kell egyes munkakörök betöltéséhez Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a fontos és bizalmas munkakörök betöltéséről A rendelet kimondja, hogy 1958. január 1 után fontos, illetőleg bizalmas munkakörbe vagy tisztségbe csak büntetlen előéletű és feddhetetlen személyeket lehet kinevezni, megválasztani, előléptetni, áthelyezni vagy alkalmazni. A büntetlen előéletet erkölcsi bizonyítvánnyal kell igazolni. A törvényerejű rendelet azokra is vonatkozik, akik 1956. október 1 után kerültek fontosnak, illetőleg bizalmasnak minősülő munkakörbe. Ezektől a személyektől az erkölcsi bizonyítványt 1958. június 30-ig be kell kérni. A kapitalista országokban is hasonló intézkedéssel biztosítják az illető államok vezető szervei és tőkései, hogy az ő szempontjukból gazdaságilag vagy politikailag károsnak minősített személyek ne kerülhessenek fontos vagy bizalmas beosztásba. Emlékezetes, hogy a felszabadulás előtt Magyarországon nemcsak az államigazgatásban, hanem a gazdasági élet területén is meghatározott állások megpályázásához erkölcsi bizonyítványt követeltek, sőt volt olyan időszak, amikor még munkakönyvet sem állítottak ki erkölcsi bizonyítvány nélkül. A felszabadulás után néhány iváéi hatályát vesztette az a rendelkezés, amely meghatározott állások betöltését erkölcsi bizonyítvány benyújtásához kötötte. Kihasználták ezt a lehetőséget olyanok, akiket politikai, gazdasági vagy más jellegű bűncselekmények miatt elítéltek. Az ellenforradalom időszakának számos tapasztalata bizonyítja ezt. Az utóbbi időben is nem egy esetben megállapították, hogy a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények tettesei többszörösen büntetett előéletű személyek. Gyakran előfordult, hogy valakit anyagi jellegű visszaélés (sikkasztás, lopás, csalás, leltárhiány stb.) miatt munkahelyéről eltávolítottak, a bíróság elítélte, s büntetésének letöltése után az ország más részében újból olyan munkakörbe helyezkedett el, ahol lehetősége nyitt a nép megkárosítására. Elsőrendű közérdek tehát, hogy a Magyar Népköztársaságban fontos vagy bizalmas munkaköröket, illetve tisztségeket csak büntetlen, feddhetetlen előéletű személyek tölthessenek be. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete kimondja, hogy az erkölcsi bizonyítványban csak jogerős bírói ítélet tüntethető fel. Az esetleges téves megállapítások helyesbítését a bizonyítvány kiállításától számított 15 napon belül lehet kérni, az elutasító döntés ellen a kérelmező panasszal fordulhat a legfőbb ügyészhez. Erkölcsi bizonyítványt csak annak kell kérnie, aki vállalatától, intézményétől, hivatalától erre felszólítást kap. Jutoszláv vendégek látogatták meg szakszervezetünket Szakszervezetünk központi vezetősége és a Divat Cipőgyár üzemi bizottsága meghívására háromtagú jugoszláv szakszervezeti delegáció járt hazánkban. A szabadkai „Első 5 éves tervű cipőgyár dolgozóit Hegedűs Margit vb-elnök, Gömöri Nándor párttitkár, Pavelicek Aloj igazgatóhelyettes képviselték. A kedves vendégek beszélgetést folytattak a szakszervezeti és a vállalati vezetőkkel és a dolgozókkal a Divat Cipőgyárban, a Tisza Cipőgyárban és a Duna Cipőgyárban. Megelégedetten állapították meg: mindhárom üzemben tiszták, korszerűek a bölcsődék és a napközi otthonok és messzemenően kielégítik az igényeket. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az üzemi bizottságok és az igazgatók a jövőben is jelentős eredményeket érnek el a dolgozókról való gondoskodásban. A delegáció tagjai meglátogatták Budapest nevezetességeit. Jártak a szakszervezeti központunkban is, ahol Csákó Mihály elnök elvtárssal és a központ munkatársaival kicserélték tapasztalataikat. Ismertették a jugoszláviai munkástanácsok munkáját. Látogatásuk nagy örömet jelentett számunkra, mert ezzel nemcsak a szakma munkásai, hanem — úgy érezzük — a jugoszláv és a magyar dolgozók is közelebb kerültek egymáshoz. L. : Mindenkit Érdekel... 1958. januártól és segélyezési rendszer lépett életbe A SZOT elnöksége 1957. október hó 26-án határozatot hozott a tagdíj munka fogyatékosságainak kiküszöböléséről és a tagság köréből felmerül, kívánságok szerint állapította meg az új tagdíj beosztásokat. Az osztályok számát 8-ról 12-re emelte fel. Ez igazságosabbá teszi a tagdíjfizetések rendszerét, a tagdíj mértéke jobban igazodik a tényleges keresetekhez. Az osztályos tagdíjrendszer tehát bizonyos változásokkal továbbra is érvényben marad.. Fenntartását indokolja, hogy a gyakorlatban jól bevált. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az osztályos tagdíjrendszer mellett az adminisztráció rendkívül leegyszerűsíthető, a viszszaélések s más veszteségforrások a minimumra csökkennek, a kezelése a szakszervezeti aktivistákat, bizalmiakat nem köti le túlságosan. A havi tagdíj összegének megállapítása céljából a szakszervezeti tagokat 1958 január hónapban az 1957 januártól decemberig elért átlagkerestüknek megfelelő tagdíjfizetési osztályba kell sorolni. A tagdíjosztályba sorolásnál a teljes bruttó keresetet (alapfizetés, rendszeresen végzett munkák, rendszeres prémium és pótlék, mellékfoglalkozásként vagy második állásként rendszeresen végzett munkák díjazása) kell alapul venni. A SZOT elnöksége a tagdíjrendszer hiányosságainak kiküszöbölésével együtt intézkedett a segélyek felemeléséről is. 1958. január 1-től a szakszervezet magasabb összegű segélyeket folyósít. Ezzel az új határozattal a szakszervezeti tagdíjnak mintegy 25 százaléka segély formájában kerül vissza a tagsághoz. Segélyre csak az a szakszervezeti tag jogosult, aki legalább egy éve tagja a szakszervezetnek, tagsági díját a besorolásnak megfelelően rendszeresen fizette s nincs semminemű tagdíjhátraléka. A szakszervezeti tag tagsági ideje és a tagdíjátlag megállapítása mindenkor a tagsági "könyvben szereplő adatok alapján történik. A határozat szerint a családtag halála esetén folyósított temetési segély a 15 éves folyamatos tagsággal rendelkező szakszervezeti tagoknál az eddigi 50 százalék helyett 75 százalék, a 25 éves folyamatos tagsággal rendelkezőknél pedig az eddigi 50 százalékról 100 százalékra emelkedik. Ha a tag halálát üzemi baleset okozta, akkor temetkezési segélyként a táblázatban feltüntetett teljes összeg kétszerese folyósítható. Az alábbiakban az 1958. sa Tagútj osztály Fizető. Válasz tíz dolgozónak A Duna Cipőgyár 245/b műszak tíz dolgozója panaszt tett a szerkesztőségben, hogy az átállás, az új modellek bevezetése — jelentős technológiai változások esetén — a dolgozók fizetésében gyakran okoz csökkenést. Abból a célból, hogy az átállásoknál a dolgozók fizetése ne csökkenjen, lépcsős normát kell alkalmazni. Ha például egy kör napi terve 800 pár cipő, a lépcsős normát úgy is meg lehet szabni, hogy az első 10 nap alatt napi 100 pár, a második 10 nap alatt napi 600 pár, a harmadik 10 nap alatt napi 800 pár cipő elkészítése legyen a követelmény s ezért a dolgozóknak egyaránt a 800 párért járó bért kell kifizetni. Ha az előírt pár számot a kör nem készíti el, a kereset arányosan csökken. A lépcsős norma ideje alatt is érvényben vannak az állásidőre vonatkozó rendelkezések. A lépcsős norma végső határa három hónap lehet. A normát az igazgató csak az üzemi bizottság hozzájárulásával állapíthatja meg. Ez a módszer igazságos, mert éppen azért alkalmazzák, hogy az átállásoknál a dolgozók keresete ne csökkenjen. nyár 1-én életbe lépett tagdíj- és segélyezési táblázatot ismertetjük. Folyamatos*« K. J. munkaviszonya K. J. 1955. január 2-tól 1956. január 14-ig magánmunkáltatónál (kisiparosnál) dolgozott. 1950. január 18-án állami vállalathoz került, ahonnan 1957. augusztus 16-án áthelyezték a Duna Cipőgyárba. K. J. azt kérdezi a Bőripari Dolgozó szerkesztőségétől, mivel magánmunkáltatónál is dolgozott, s 1956 januárjában 3 napos kiesése volt, folyamatos-e a munkaviszonya? A Munka Törvénykönyve 5. §-a kimondja, hogy a Mt. kötelező minden munkáltatóra és minden munkaviszonyban álló dolgozóra. Ebből következik, hogy mind az állami vállalatoknál, mind a magánmunkáltatónál alkalmazott dolgozó munkaviszonyának folyamatosságát nem szakítja meg a munkaviszony 1953. szeptember 1-e utáni, 30 napnál kevesebb ideig tartó szüneteltetése. K. J. szaktárs 1953. január 2-től 1956. január 14-ig egyházamban dolgozott. Ezután 3 nap szünet következett újabb elhelyezkedéséig (újabb munkaviszonyáig), de ez nem haladta meg a Munka Törvénykönyvében megengedett 30 napot, tehát munkaviszonya 1953. január 2-tól folyamatos. A szülési és temetkezési segélyeket 1958. január 1-től az alábbi táblázatok szerint kell folyósítani: 1. SCO 5.— Ft VII. 1901—2. 30.— Ft II. 601— 900 7.— Ft VIIi. 2201—2600 25.— Ft III. 901—1200 10.— Ft IX. 2801—3000 23.— Ft IV. 1201—1400 I0.— Ft X. 8001—3600 35.— Ft V. 1401—1600 35.— Ft XI. 3601—4000 38.— Ft VI. 1601—1900 17.— Ft XII. 4001— 50.— Ft »J* jogfenntartó bélyeg 3 Ft »T« tanulóbélyeg 2 Ft SZÜLÉSI SEGÉLYEK ra«iUJo»ztél: 1— óév 6—10 év 11—20 év 21 év felett 1—II. 150 170 190 220 III. 160 180 200 530 IV. 170 190 210 250 V. 180 200 220 370 VL 200 220 240 290 VII. 220 240 260 320 VIII. 240 260 280 250 IX. 260 280 300 290 X. 280 300 320 410 XL 300 320 340 440 XII. 320 340 360 470 TEMETKEZÉSI SEGÉLYEK i'agdijeszkly l—6év 11 —10 év 11—20 év 21 —30 év .11 év felett I—II. 250 300 350 450 550 vi. 260 310 360 460 560 iv. 270 320 370 470 370 V. 280 330 380 480 580 VL 290 340 390 490 390 VII. 300 350 400 500 fOO vili. 310 360 410 510 Í10 IX. 320 370 420 520 6J0 X. 330 380 430 530 630 XI. 340 390 440 540 640 XII. 350 400 450 550 650 Németországi jegyzetek Külföldre utazni mindig nagy élményt jelent, hát még baráti országba! Ennek a nagyszerű érzésnek lettem részese, amikor szakszervezetünk elnöksége megbízásából egy három tagú delegáció tagjaként az NDK-ba látogattam. A küldöttség feladata a német szakszervezeti munka tanulmányozása, a magyar és a német szakszervezetek közötti barátság elmélyítése, és a tapasztalatok kicserélése volt. A Német Demokratikus Köztársaság a második világháború után úgyszólván porig lerombolt, iparral, bányászattal alig rendelkező szegény ország volt. És milyen ma? Fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező, virágzó népi állam! Ez hatalmas erőfeszítés, óriási építőmunka eredménye, szüntelen harcban született, amelyet az NDK munkásosztálya vívott és vív jelenleg is sikeresen, az imperializmus közvetlen árnyékában. Egy példát erről: A berliniGoldpunkt" cipőgyár nyugat Berlinben lakó volt tulajdonosnője nemrég levelet intézett a gyár vezetőségéhez, melyben visszakéri a gyárat. A levélre a dolgozók kollektíváj a válaszolt, számokkal és képekkel dokumentálva a fejlődést, amely végbement a gyárban. Ez az az erő, amely képes volt 12 év alatt ilyen eredményt elérni. Szakszevezet életük erős és ereséges. A dolgozók 96 százaléka szervezett. Olyan gyárban is voltunk (a zeitzi bőrkonfekcióban), ahol 100 százalékos a szervezettség. Minden gyárban nagyon sok régi szervezett dolgozóval találkoztunk, beszélgettünk, akik nagyon érdeklődtek a magyar szervezett dolgozók életéről, egységéről. Mindenhol megkérdezték: az októberi ellenforradalom után nincs-e bántódásuk a szervezett dolgozóknak; a magyar munkásosztály kiheverte-e már az ellenforradalom által okozott károkat. Ott tartózkodásunk alatt éreztük és tapasztaltuk azt a szeretetet, megbecsülést, amelyet a német munkások tanúsítanak a magyar munkások iránt. Érdekli őket a magyar nép munkája, küzdelme, a szocializmus építésében elért eredményei. A textil-, ruha-, bőrés cipőipari szakszervezet csaknem 400 ezer tagot számlál. Felépítése, kisebb-nagyobb eltérésekkel azonos a mi szakszervezetünk felépítésével. Tekintélye igen nagy, akár az egyes gyárak üzemi bizottságai, akár a felsőbb szerveket veszem. Ami legjobban megragadott bennünket, az a dolgozók szociális, kulturális igényeinek legmesszebbmenő kielégítése volt. Minden gyárban, ahol voltunk, korszerűen felszerelt, különböző besugárzó készülékekkel ellátott tökéletes orvosi rendelőt találtunk, és külön mindenhol fogorvosi rendelőt. Bölcsődék, óvodák, iskolai napközik vannak a nagyobb gyárakban (weissenfelsi cipőgyár, Neustadt Glewe bőrgyár). Mindenhol nagyon jól felszerelt konyhát és ragyogó tiszta, szép éttermet láttunk. A német munkások nagyon megbecsülik ezeket a létesítményeket, sehol sem láttunk összefirkált falakat, asztalokat, vagy megfaragott székeket. Ugyanezeket mondhatom el kulturális létesítményeikről is. Modern felszerelésű klub szobák, könyvtárak, olvasó szobák vannak mindenhol. Az ifjúság ezekben a klubokban minden kulturális igényeit kielégítheti. Rendelkezésére áll a rádió, a magnetofon, a televízió stb. Láttunk tengerparti üdülőket, betegség megelőző gyógyszanatóriumot. Minden egyes üzemben, ahol jártunk, azt tapasztaltuk, hogy az üzemi szakszervezeti bizottság, a pártvezetőség, az ifjúsági vezetőség, és a gazdasági vezetők között nagyon jó az együttműködés, és ami lényeges, kölcsönösen megbecsülik egymást, így eredményesen tudják megoldani a különböző feladatokat, problémákat. Nagy gondot fordítanak az ipari tanulók szakmai oktatására, és ezzel biztosítani tudják a szakmunkás utánpótlást. Az NDK-ban tett látogatás hasznos volt. Szeretettel várjuk a januárban hozzánk érkező német delegációt s úgy hiszszük, látogatásával tovább erősödik a német és a magyar dolgozók barátsága. Fekete János