Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-12 / 37. szám

tárolunk orvosai, különösen tiszti orvosaihoz , és egyszersmind kérelem, a hivalóojtás meg­kezdése, egész éven folytatása, sőt az ismételt ojtás*) ügyében. Megvallom és őszintén vallom meg, hogy kezem nehézkesnek mutatkozott e tárgyban tollat fogni. Először: mert nem szeretek más szerepébe tolakodni. Másod­szor: mert enyimnél ruganyosabb erőre van­­ szükség az ily tárgyat mozgatni, ki már több­­ évvel ezelőtt a „Vasárnapi újságban“ orvosi téren és önálló munkában is, melegen és lel­­kiismeretesen ajánlottam a hazai egészség­ügynek ez egy legfontosabb ágát. De minthogy több városi polgártár­sunknak igen korszerű felszólalása ekkoráig viszhangra nem talált, nehogy a késedél-­­ mezés netovábbját ily égető kérdésnél, ki­csinylésnek, vagy nem — méltányolásnak ve­gyék, én az ily tárgyban hallgatni bűnnek tartván, megkezdem az igen fontos ügy fe­letti nézetemet előadni, melegen és őszintén kérvén orvostársaimat, hogy annak nagy horderejét, különösen pedig helyi érdekeink jövőjét szem előtt tartva, saját nézeteiket szinte adják elő, s „győzzön a mi jobb.“ A műveit világ legnagyobb része tisz­tában van immár magával az iránt, hogy a védhimlő-beajtás jelen századunk felmutat­ható vívmányai között, legnagyobb áldás az emberiségre nézve. Vannak oly kába és agya­fúrt tudósok, kik Herostratusként akarva maguknak hírnevet szerezni, az ellenkezőt állítják, és másokat is tévútra igyekeznek vezetni. Ezeknek megszégyenítésére s elné­­mítására nincs leverőbb bizonyíték , mint azon érvelés hogy „a hólyagos himlőnél nincs roncsolóbb, mondhatni undokabb még orvos előtt is utálatosabb betegség.“ Mert az egész test csupa fekély, és nincs annyi tér, hogy az orvos a beteg üterét megtapinthatná. Igaz ugyan, miszerint egyszeri beojtás nem óv meg senkit egész életre. A beojtottaknál előjöhet az úgynevezett bárány­himlő, mely szelid lefolyású, de nem fenyegeti az életet­ : nem hagy hátra bénaságot, süketséget, gyön­ge szeműséget vagy épen vakságot. Avagy nem jótékony intézmény-e magában véve már csak az is, ha valamely roncsoló beteg­ségnek pusztító ereje el van véve, s más baj nem szegődvén hozzá, a beteg biztosan meg­menthető ? Oh igen. Ez már magában nagy áldása a gondviselésnek. Van-e betegség, melyből kigyógyulván, örökre mentve volna tőle az ember? Nincs, így vagyunk a himlővel is. Egyszeri beajtás, ha sikerült is, nem ment meg egész életre.­­ Szükséges tehát, hogy legalább még egyszer 20—24 éves korig mindenki ájtassa be magát. De hogy kézzel fogható adatokkal le­gyen bebizonyítva, a védhimlő beójtás szűk-­­­sége, úgyszintén az ismételt beójtás czélsze- í­rűsége , statistikai adatokat idézek, fájdalom ; nem hazánk történelmének lapjairól, mert nálunk a himlő ójtás ügye még nem az állam ügye, hanem csak a sorsé. Beújtatja ki akarja, beójtatja a nagyobb városokban. Falukon, kiket az ajtó orvos otthon talál. De hogy hánynál lett az ójtás sükeres ? hányat nem lehetett beójtani betegség vagy csak rosszul­lét miatt is, az már nincs evidentiában,­­ mert az ajtó orvosnak azt lelkiismeretesen eszközölni, sem napi díjjá, sem előfogata, sem kellő segítség és őrködés arra, hogy az anyák gyermekeiket előmutassák. Hanem idézek föl adatokat azon prac­­ticus nép történelméből, melyet bár anya­­i­ainak szoktak nevezni, — mert intézményei pénzbehajtók, — de a tudományt is fölhasz­nálni a közéletre s ennek társadalmi s családi szükségeire legjobban tudja. Értem az angol nemzetet. Londonban külön kórház van a himlő­­s betegek részére. Ezen kórháznak csak egy­­ évi p. o. 1870-iki betegforgalmát véve föl:­­ összesen volt 1316 beteg. Ezek közül valódi­­ hólyagos himlőben 1285 szenvedett. Ezek­­ között 962 beójtva, 322 ájtatlan volt , már meghimlősödött. A 962 beojtottból elhalt 76. 322 ájtatlanból 124, tehát majd fele. A kedvező nagy különbséget ejtottak részéről­­ mindenki beláthatja. Nem fordult elő egyetlen egy eset sem,­­ mely az orvosoknak a beójtáshoz való bizal­mát legkisebbé is csökkenthette volna, mert a­mi föltétlenül szükséges a sükerhez, mind az öb­onczok megválasztásánál, mind az ajtó­­­anyag kezelésénél lelkiismeretesen jártak el.­­ Bármenynyit lamentálnak, rimám­kod­­nak a természet és józan ész barátai, hogy iskoláink nem felelnek meg czéljuknak, mert mialatt szellemi képzettséget nyernek, testük elhanyagoltatik, elbénul. — Gymnasiumnak nevezni iskoláinkat valóban nevetséges, hol­­ görbévé ülik, sápadttá tanulják magukat a gyermekek, míg a test elnyomorog. Sötét,­­ egészségtelen helyiségekben, nem ritkán ned­­­­ves lyukakban ülnek, világosság és levegő­­ nélkül,­­ tanulnak mindent inkább , mint a gymnasiumnak megfelelő és testi kifejlődé­sükhöz szükséges gym­nastikát. Az elemi, közép- és néptanodákról, azoknak szellemi belső életéről kimerítőleg szól a nevezett jelentés s hogy itt a gyer­mekek testi kifejlődéséről említés nem léte­zik, arra mutat, hogy jelentő­sr is azon álta­lános hibában szenved, mely szerint a test gyarapodását nem tartja a szellemi kifejlődés „sine qua non“-jának. Igaz ugyan, hogy a Spártaiak rendszere, m­­ely a szellemi nevelés rovására a testet és csakis a test systematicus erősítését és edzését tűzte ki czélul, és oly téves, mint a görögöké, mely művészeket, tu­­­­dósokat szült ugyan, de a nemzetet ellágyitá. A mi jelenlegi iskolai rendszerünk sem az egyik, sem a másik, mert míg a gyerme­kek testileg elhanyagoltatnak, szellemük mi kevés kiművelődésben részesül. Tutto si pria spiegat, tutto dir lice Ma besogna veder come si dice.**) Hónapok óta üléseznek, tanácskoznak­­­ a tanító egyletek és tanügyi bizottságok, s minden variatióban küzdenek iskola­ügyünk rák menete ellen, rosszalják, hogy az állam.­­ A művelt világból felmutatható adatok szerint, épen oly fontos meglett emberekre nézve az ismétt beójtás, mint gyermekeknél az első. (Folytatása következik.) A borsodmegyei gazdasági egyesület a nmélt. m­. kir. földm. ipar-, s kereskedelmi rainisterium által előlegezett öszegen bevásá­rolt 32 drb kan és 32 drb kocza tenyész ser­téseket a múlt hó 26-iki miskolczi Sámuel vásáron nyilvánosan elárverelvén, az árvere­­lők illetőleg legtöbbet ígérők névsorát közzé tenni kötelességemnek tartom : Tisza Kálmán féle 12 drb kanból: Farkas János alsó-zsolczai biró 1 db. 45 ft. Pista Miklós 1 db. 57 ft. Farkas János 1 db. 42 ft. Stern Miksa 1 db. 40 ft. Törös Pál 1 db. 41 ft Stern Miksa 1 db. 50 ft. Ugyanaz 1 db. 41 ft. Ugyanaz 1 db. 41 ft. Ugyanaz 3 db. 100 ft. Ugyanaz 1 db. 41 ft. Tisza Kálmá­n-f­é­l­e 6 d­b. k o c z á b ó 1 Gencsy Géza 2 db. 82 ft. Farkas János 2 db. 84 ft. Gencsy Géza 2 db. 82 ft. Lovassy Ferencz-féle 8 db. kanból: Szentimrey József 1 db. 56 ft. Stern Miksa 4 db. 160 ft. Bárczay Miklós 1 db. 42 ft. Szathmáry K. Pál 1 db. 48 ft. Pilla Mik­lós 1 db. 55 ft. Lovassy Ferenc-féle 8 db. koczából: Szathmáry K. Pál 2 db. 125 ft. Ugyan­az 2 db. 108 ft. Ugyanaz 2 db. 103 ft. Ugyan­az 2 db. 101 ft. Schvarcz Jakab oltáni-fele 6 db. kanból: Sturman György 1 db. 66 ft. Gencsy Géza 1 db. 82 ft. Szathmáry K Pál 1 db. 115 ft. Pankovics István püspök 1 db. 101 ft. Gencsy Géza 1 db. 55 ft. Stern Miksa 1 db. 52 forint. Schvarcz Jakab oktáni-féle 12 db. kocából. Szalay Elek 4 db. 203 ft. Gencsy Géza 2 db. Ill ft. Szalay Elek 2 db. 110 ft. Gencsy Géza 2 db. 115 ft. Szalay Elek 2 db. Ill ft. Szúnyog­­i Albert esztári-féle 6 kanból: Berger M. Venczel 1 db. 52 ft. Stern Miksa 3 db. 137 ft. Berzeviczy írnok 2 db. 84 forint. a község, a népnevelés ügyét mostoha gyer­meknek tekinti, de positiv, életrevaló, a je­len korszaknak megfelelő tanrendszerrel fel­lépni ? az ismét más gyűlések tárgya, mely­nek eredménye, mint az e héten tartott szi­­pitészeti bizottságé, azt határozzuk, hogy a jövő ülésben határozunk. Az elévült, időszerűtlen tanrendszer mellett, a nem eléggé biztosított anyagi állá­sa a tanítóknak az, mi a népnevelés terén a haladást, a kielégítő eredményt gátolja, fő­kép az elemi és néptanítók még mindig el­mondhatják „Has Jupiter edit, quos fecit paedagogos.“*) Szegény páriák, kikre bíz­zuk ugyan legkedvesebb birtokunk, gyerme­keink őrzését és nevelését, de nem gondos­kodunk állásuk, életük anyagi biztosításáról úgy, hogy a nevelés az élet fentartás gondja által, ne hiányosíta­sék. Ha végig nézünk városunk iskoláin, meggyőződhetünk, hogy a mondottak, többé kevésbé, nem csak felületes theóriák, hanem élethű képek. Ott hol a tanítók anyagi állása megengedné, hogy összes gondjukat, töreke­­désüket a nevelésre fordítsák, a tanrendszer a Syssyphusi hegy, mely a munkát eredmény­telenné teszi, mint p. o. a gymnasiumokban. Ott pedig, hol a nem a külömbféle nyelvek gramatikája, katechismus, vocabulus és vers­ben foglalt közmondásra fektetvék a fősuly, ott a mostoha anyagi állás, a Rubikon, me­lyet a legjobb akarat, a tiszta szándék átlép­ni nem tud. — Jelen soraimmal iskola és tan-ügyünk csak általánosságban pendit­­vék, — legközelebb részletesebben szándé­kozom csekély véleményemet „iskola-ügyünk *) Ojtani himlőt és fákat, eloltani a tüzet, be- f oltani a meszet. Czikkiró. Levelek Miskolczról Miskolczért. Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapja múlt számában kiválólag a tan- és iskola­­ügygyel foglalkozott, mint foglalkozik min­dig és tárgyal mindent, mire égető szüksé­günk van. Engedje meg tehát, hogy én is szóljak a tárgyhoz, annál inkább, mert ha­zánk minden részében épen ez ügy van jelen­leg leginkább szőnyegen,­­­ épen e tárgyban tartatnak mindenfelé tanácskozások és egy­leti ülések. Valóban nem hinné senki sem, mennyire hátra vagyunk mi a népnevelés s rendezett iskola­ügy körül teljesítendő szent kötelességben, s ha valaki kételkednék állí­tásomban, olvassa figyelemmel Polányi Ist­ván tanfelügyelő úrnak a „Borsod“ múlt szá­mában közölt jelentését. Az egész jelentés, a legéletrevalóbb, legmagasztosabb, legszen­tebb ügy valódi necrologja, és ha kérdezzük: Miért és honnan ered e szomorú kép ? a je­lentésből ugyan nem nyerjük meg a feleletet, de ki a sorok közt olvasni tud, az okot, a szellemi isolatioban, melynél fogva „nolli me tangeres”-ként őrizzük, elévült iskolai rend­szerünket, azon ellenszenvben, találja, melyet minden kívülről jövő üdvis intézményi haladást ignorálunk és csak azt tartjuk jónak, czélsz­erűnek, mit korlátolt fölfogásunk sze­rint olyannak hiszünk pedig inspicere tamquam in speculum in vitas omnium iubeo, atque ex aliis summers exemplum sibi.*) *) Tanácsolom minden nép életébe, mint tü- s körbe tekintsetek, s okulva a példán magatoknak úgy építsetek. *) Szabad mindent magyarázni, mondani, meg-­­ torolni, de teli a javítás módjáról is gondoskodni.­­ *) Gyűlöli Jupiter azokat, kiket tanítóknak teremtett.

Next