Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-22 / 16. szám

módon való megóvásáról van szó, úgy hogy több száz katasztr. holdnyi terület egyidejű füstölését eszközöljük, ilyenkor a legtöbb esetben elégséges leend katasztr. holdanként 5 , sőt 4 csésze. A költség tehát még sokkal csekélyebb leend, mint fentebbi számításunk alapján. Ezen elővigyázati rendszabály kivitele a gyakorlatban nem mindenkor eléggé pontos , miért is újabban egy franczia bortermelő következő utasítást adott ki. (Vége köv.) Miskolcz, 1875. ápril hó 18. Borsodvármegye Deák pártja, valamint a balközép párt, mai napon megszűnt létezni, s a rokon érzelmű elemekkel „szabadelvű“ párttá alakult át. A gyűlést, mely a korona vendéglő teremében tartatott meg s melyre mintegy 200 hive, leginkább vidékiek — jelent meg az alakulandó szabadelvű pártnak, Melczer Gyula a volt Deák- párt elnöke hívta egybe s nyitotta meg. Megnyitó beszédének első részét a Deákpárt híveihez intézte, megemlékezve a párt múltjáról, örök időkre szóló, a kiegyezés nagy művére vonatkozó tetteiről, mely által az uralkodó és Lajthán túli népek közötti, századokon át tartó viszály, lett békésen, a méltányosság alapján megoldva, s mely által a magyar nemzet visszaadatván önuralmának, fejlődésének — ha azt kellő higgadt megfontolással, észszerűséggel, utópiák s cultur állami képek utáni nem kapkodással akarja létesíteni — többé semmi nem állja útját. De midőn a lap fényes oldalát bemutatta, mely felett egykor a történelem lesz hivatva a higgadt bírálatot megírni — bemutatta annak sötét oldalát is, melyre legnagyobb árnyat a nemzet testvéreinek 7 éves elvi harcra vetett; mert hogy a törvényhozás többsége nagyszerű alkotását megmentse, a lankadatlanul, sokszor a szenvedély fegyverével küzdő ellenharczosok lerombolásától, gyakran ragadtatta magát oly állatagazdászatilag nem menthető lépésekre, melyeknek szomorú következéseit jobb és baloldal egy-aránt érezte s a nemzetet már-már elsüllyedési veszélyével fenyegette. De ha érdem az, hogy alkotni tudunk, nem kevésbé érdem az is, ha a veszélyt, mely felé ragadtatunk, felismerni tudjuk, ha férre téve, elfelejtve az elvi harczban érzett keserű emlékeket , közös édesanyánk a haza megmentésére egyesült erővel sorakozunk. Körülbelül ezek valának szavai az elnök úrnak s ezzel a baloldal rokonérzelmű férfiaihoz fordult — nekik tulajdonítván e nem csekély érdemet , s megköszönte azt, hogy meghívására szívesek voltak megjelenni. — S miután kijelentette , hogy a zászlót, melyet 7 éven át a Deákpárt megbízásából lobogtatott — szenvtelenül teszi le ismét a párt kezébe — éltetve hazánk nagy és önzetlen bölcs fiát Deák Ferenczet, elnökségéről lemondott és kérte a közgyűlést egy korelnök választására. Elnök beszéde osztatlan tetszésben része- sült s nem egyszer lett viharos éljenektől félbe- szakítva, úgy hogy az ideiglenes elnökség kér-désénél, a megtiszteltetés ismét csak irányában nyilvánult. -~ Miután az elnök ideiglenes székét elfog- llalta, felhivta a megjelenteket, akarnak-és mi is alapon szabadelvű párttá átalakulni. — A szójnokok sorát Miklós Gyula nyitotta meg régi elv- , hű harczosa a volt balközépnek; s meleg szavakban adott kifejezést érzelmeinek, melyek e . perezben keblét ellepik, látva azt: miként sorakoznak az erők országszerte a haza megmentésére kitűzött zászló alá, miként igyekeznek el- feledni a múltban küzdött társadalmi életünk felforgatásával járt, a barátság s rokon érzelmek kötelékeit széttépő — barczban nyert sebek súlyos fájdalmát elfeledni, csak egy szót a vésze- ! delemben forgó haza jajszavát megérteni. — Örömmel ragadja meg tehát ő is az alkalmat, az egyesülés üdvösét ígérő eszméjét s ezzel a szabadelvű párt alakítására czélzó törekvést el- fogadja. Miklós Gyula után Prónay József emelt szót, s néma csönd jön a teremben, — meg , kell itt jegyeznünk, hogy Prónay József, mintegy látnoki erővel — már ezelőtt 3 évvel tette figyelmessé az országot a bekövetkező veszélyre, s első volt, ki nem tekintve népszerűséget , nem azt, hogy a pártok épen akkor vívták egymás ellen a szenvedélyig fokozott harczot, sőt éppen azért — elég erkölcsi bátorságot tanúsított írásban és szóval ama megmérhetlen meredélyre mutatni, mely felé a törvényhozás, s ezzel a nemzet ragadtatott és a közjogi pártharcz megszüntetését indítványozta. Nemes keble, forró honszeretet sugalla magasztos eszméje akkor elhangzott, mint tenger viharában elhangzik a mentésre siető sajkából, a sülyedők felé hangoztatott intő szó, s a jövő titkát sejtő, a helyes politicai érzékkel biró bátor férfiú, a parliamentben — melynek kiváló tagja volt, épen nem s itthon csak kiskörben értetett meg — magában maradt s visszavonult. Ennek előre bocsátásával tartoztunk Prónaynak, hogy igazságot szolgáltassunk neki, hogy rámutassunk, mint oly férfiúra, kinek az idő minden tekintetben igazat adott, s ki éppen ezért, de tágkörű politikai ismeretei, rendíthetlen, szerény, önzést nem ismerő hazafisága folytán, vezérszerepre van hivatva. Prónay csak röviden szóllott, s utalva már korábban elfoglalt pártállására, az egyesülés ügyében kifejtett nézeteire, kijelentésével annak, hogy az elvetett mag ma már termőföldre esett, mi a nemzet érdeme; előadja, miszerint ő is egyedül az egyesüléstől várja faszánk pénzügyi javulását, csaknem elvesztett erkölcsi súlyának helyreállítását, az idegen nemzetiségi agitátorok s a haza térre vezetett népe által már-már tekintélyt vesztett hazai kormány erősbödését, szóval mindazon factorokat, melyek összeműködése szükséges arra, hogy a haza nem felvirágoztathassák , s hogy feltevései alaposak a változott viszonyok folytán, elsősorban azon javulásra mutat, melyet a képviselőházban a törvényjavaslatok gyors, szenvedélyességtől ment tárgyalásánál tapasztalunk, s azon magasztos együttérzésre, melynek csak legközelebb volt tanúja a haza, midőn a kormány egyik tagja, bizva a képviselőház erélyes támogatásában, oly feleletet adott egy nemzetiségi agitátornak, ki hazánk nemzeti lételét akarta kétségbe vonni, hogy az, az egész hazát örömmel töltötte el. Az egyesülést szivéből üdvözli. Prónay után, Édes Albert szólalt fel, csatlakozását jelentvén ki a szabadelvű párthoz. Beszéde sok érdekes részt tartalmazott s kiterjeszkedett arra is, hogy mit vár és mit óhajt a szabadelvű párt kormányától. Majd dr. Popper József emelt a szót s miután határozottan kijelentette, hogy a mily eres TARCZA. Az Üldötztett leány. Beszély. XVI. Már késő estve volt, midőn Éva kocsija az i . . . . i vendéglő előtt megállapodott. A lépcsőn Milnes állt, és kisegité őt a kocsiból. — Uram, ön kiállhatlan, — kiálta Éva, mikor hagy fel már e kinos üldözéssel ? — Mikor azt fogja mondani kegyed, hogy szeret. — — Ön borzasztón hajthatatlan. — De miért ne szerethetne kegyed engem? kérdi Milnes, miközben Évát a lépcsőkön lekíséré. — Mert ön nem tetszik nekem. — De hisz én csinos, és mint mondják, kellemes nezkó vagyok, viszonzó Milnes tréfás mosolylyal. — Lehet, de az én szemeim előtt nem az ön. — Midőn másnap reggel Éva a gőzhajóra ment, mely őt Stockholmba volt szállítandó, kicsoda állt a lépcsőn s nyujtá felé kezét tiszteletteljes főhajtással? — Nem más, mint angolunk. — Nos, miss, a kegyed másik lovagja nincs kíséretében? kérdé Milnes néhány percz után, miközben egy zöld pamlagon Éva mellett helyet foglalt. — Valóban, nem tudom, de reményem, hogy itt lesz. — Úgy hasztalan remél — biztosítá Milnes mosolyogva. — Honnan tudja azt ön ? — Onnan, mert a kegyed kísérője nyugton alszik párnáin, azt hive, hogy a gőzös hét órakor, tehát még csak két óra múlva indul. — Ki amitált el ? — Én. — Ön? — Igen, Miss Éva, én. Közös szobaleányunkat jól megfizettem azért, hogy öt óra helyett hetet mondjon neki. — De ez csúnya rászedés! — Háborúban minden csel meg van engedve , mi pedig Hjorth úr és én ellenségek vagyunk, kik egy s ugyanazon kincsnek birtokára törekszünk. — Kedvem volna visszatérni, s nem utazni e hajóval, — mondá Éva üléséről felkelve. — Késő; a sárhid be van vonva, s most, miss Éva, két napig fogunk e hajón együtt viaskodni., — Én bezárom magam kajuteömbe, hogy öntől menekülhessek. — Csak pár pillanatig maradjon s tekintse. meg a Wettern tavát. Nemde szép? A tréfás párbeszédet költői merengés váltá is fel, melyben Milnes az előttük kifejlő gyönyörű J s tájképet élénken ecsetelé. S valóban pompás szemléletet nyujta, midőn a hajó a révet elhagyva, tova úszott a nyugodt hullámokon, s a vidék mindig szebb s szebb képet tárt fel előttük. E szemlélet s társalgás közben mindketten elfeledek küzdésüket; s két óra hosszáig tartó beszéllgetés alatt vetélkedtek, hogy szeretetreméltó-' , ságban egymást felülmúlják, s még tovább is folytatják a nemes versenyt, ha egy meglehe- tősen kellemetlen hang által félbe nem szakaszltatnak, mely azon kérdéssel fordult feléjök: ha váljon parancsolnak-e kávét? — Bizonyára, mond Milnes, csak hogy a közbeszólót lerázza nyakukról. — Ah ! Milnes úr, annyira elmerültünk a természet szépségei feletti beszédben, hogy ellenséges viszonyunkat s én a kajutbe visszavonulást egészen elfeledtem. — Miss Éva, egy ajánlatot teszek kegyednek. — S mi az? — Mig utazunk, kössünk fegyverszünetet, s s a harcz helyett iparkodjunk egymás iránt kitelhetőleg szeretetreméltó útitársak lenni. — Nem bánom, én mit se koczkáztatok vele, s legalább nem kell a kajutbe zárkóznom. Tehát annyi mint tény, az egész után nem fogunk beszélni az . . . — Én szerelmemről, akarja kegyed mondani. — — Uram az ön balga ábrándjáról, ez annak az igazi neve. — Miss Éva! kiáltá Milnes sértett hangón. — Milnes úr, — viszonzá Éva hasonló kifejezéssel. — No jó; tehát egy szót sem szólok róla többé, míg a hajón leszünk. — Jól van; akkor megígérem önnek — hogy oly barátságos leszek iránta, mint . . . — Akkor volt kegyed, mielőtt elsőben nyilatkoztam. — Mint bármely józan ember iránt, akartam mondani. — Tehát kegyed bolondnak tart engem ? — Olyasfélének ... no de ne szóljunk többé erről. — Csak egy szót még: ha bolond vagyok, úgy akkor lettem azzá, mikor kegyedbe szerettem. — Az ön szerelme tehát bolondság ? — Száműzve van ajkimról, mig e hajón vagyok. A kávé megérkezett, s a társalgás általános irányt von. (Folyt. köv.)