Borsod - Miskolci Értesítő, 1876 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-13 / 2. szám

kély számmal jelentek meg, az egylet elnöke Farkas Károly nyitotta meg, s miután meleg elismerését fejezte ki az egylet működő tagjai­nak , a város tűzbiztonságánál veszélyt nem is­merő áldozatkész magatartásáért, s annak hosz­­­szú időn át tartó felvirágozást kivánt, előadta a gyűlés napirendjét, mely Soltész Kálmánnak, az egylet felvirágozása és létrehozásánál kitűnő érdemeket szerzett alelnökének évi jelentésével vette kezdetét. Nem dicsekedhetvén azzal, hogy gyors­írók állanak rendelkezésünkre, ideje korán igye­keztünk a jelentést elkérni s azt ezennel, mint legkimerítőbb tükrét az egylet életének, egész terjedelmében közöljük. Tisztelt közgyűlés! A megtisztelő állás , melyet elfoglalni sze­rencsém van, harmadízben teszi kötelességem­mé jelentést adni arról, hogy a miskolczi önk. tűzoltó egylet mit cselekedett a múltban, hogy áll a jelenben. Én e kötelességnek mindig külö­nös készséggel teszek eleget, nem csak azért, mert azt teljesítve, egy általam szeretett egylet múltját a jövőnek örökbe adhatom , hanem mert ápoltam én is az eszmét, s ha az elmúlt év tör­ténete a 1. közgyűlés megelégedését nyerné meg, az nekem is jutalmam lenne. Igyekszem nyílt és őszinte lenni, a képnek mindkét lapját megmu­tatni , szóval igyekszem egyletünk múlt évi tör­ténetét előadni. Kinek ez tiszte, részrehajló nem lehet, kötelessége megemlékezni a jeles csele­kedetekről , a fényes napokról, és kötelessége nem követni el azon veszedelmes tényt, mely a hibák agyon­hallgatásából, a hiányok mellőzé­séből, előbb utóbb, de okvetlen lesújtó követ­kezményt szülne. Mindenek előtt ez alkalommal is meg kell jegyeznem , hogy míg az alapszabályok szerint az egylet feletti közvetlen felügyelet a választ­mány jogköre , a végrehajtás és igazgatás a pa­rancsnokság kötelessége.­­ Habár a választ­mány jogkörébe a dolgok sokasága sorozódik, mégis tényleg kevés az s azok nagy része a pa­rancsnokság végrehajtó működését illethetik. Nézetem szerint a gyakorlat már most is feles­legesnek, rövid időn megszüntetendőnek fogja a választmányt bizonyítani.­­ Kell, hogy a fe­lelőség, mely most megosztva van , csakis a pa­rancsnokság vállain legyen, jogkörének kissé terjesztése meg fogja szüntetni a felelőség átpár-­­­tolását, eloszlatja azon visszáságot, hogy a szük-­­ séges hatalmat csak háromlásképen gyakorolhas-­­­sa, egyszerűsíteni, gyorsabbá s így hatékonyab­bá fogja tenni az igazgatást. Míg az alkotás nehézségeivel kellett küzd­ő­denünk, mennél több érdeket segítségül hívni, feladatunk volt, most már megerősödve gondos­­­­kodnunk kell a gyakorlat által kívánt javításokról. E megjegyzésem mindazon­által ne legyen­­ ok a rögtönös változtatásra, a helyzet feltünteté­sére s indokul hoztam fel, ha netalán a t. köz­gyűlés a választmány működéséről, jelentésemet teljesnek nem találná. Minden nem eszményi, de tényleg létező dolog csak a fentartására szükséges eszközök se­gedelmével működhetik. Egyletünk sem nélkü­lözheti tehát az éltető tápforrásokat. Nincs is ok még az irányban panaszra. Kinek baja csak az tudja, mily fokozott tevékenység, figyelem kell azok beszerzésére, s kell, hogy az ajánlat terhes áldozattá ne váljék. — A választmány helyes intézkedése, pénztárnok úr buzgalma s mindenek felett a n. é. közönség áldozatkészsége lehetővé tették , hogy számításunkban nem csa­lódva, terhet fizettünk, vagyonunkat gyarapítot­tuk s pénztárunk maradványt mutathat fel. — A város által ajánlott segély egész összegében befolyt, az előirányzott 1400 ft. pártoló díjból bejött 1186 ft. 50 kr, vegyes bevételek czimén bevettünk 917 ft. 60 kr, összesen múlt évi be­vételünk tett 4305 ft. 64 kr, kiadásunk 3723 ft. 94 kr.­­Ez évre általhozatott pénztárunk javára 275 ft. 56 kr készpénz és 306 ft. 14 kr követelés. Több önk. tűzoltó, még az alakulás nap­jaiban magát mint pártoló tag is beíratta. A vá­lasztmány a kettős áldozatot méltányosnak nem találva, a működő tagokat a pártoló díjak fize­tése alól felmentette. Foglalkoztatta a választmányt az avasi tesz­­érség czélszerűbb elhelyezése. Eldődeinknek nem gondos előre látását igazolja intézkedések, de menthető, azonban azt továbbra is ott látni nagy kárt okozható késedelmezés lenne. A választ­mány a változtatás nehézségeit tudva, aggodal­mai nyilvánításán túl nem ment, a t. közgyűlés vegye ezt tudomásul, s a kedvezőbb időt, a kí­nálkozó alkalmat ragadja meg. A nem indokolt szolgálati mulasztások mi­att a választmány 8 tűzoltóra kénytelen volt a ki­záratást elhatározni. A kizárottak közzü­l négy a júl. 18-ik napján tartott közgyűléshez benyúj­tott fellebbezésben adott ígéret folytán a működő testület kebelébe újra felvétetett, három végér­vényesen kizáratott. Egynek fellebbezése most lesz tárgyalás alatt. Az önk. tűzoltó egylet parancsnokság te­vékenységének az igazgatás, a végrehajtás körén kívül, még azon irányban is működni kell, mely az egylet fenállását biztosítsa, jövőre megerősítve a kedvező véleményt meg ne ingassa. A parancs­nokság ezen czélokat soha nem tévesztette, kö­vethető példával ment elől, a lankadókat kitar­tásra serkentette, szigort használt mikor kellett, az egylet jó hírnevét megőrizte. Sajnos, hogy jóakaratú működése minden irányban ezért nem érhetett. Voltak többen, kik kötelességekről megfeledkezni látszottak. A parancsnokságnak fáj leginkább, hogy sorai közzül többeket kizár­va lát, annak fáj tapasztalni, hogy az erős fiatal­ság között, mily sokaknál van gyenge akarat, annak fáj, hogy annyiszor kellett legdrágább kincsünkre a becsületre hivatkozni. — Az fo­­gyatkozott-e meg ? a becsület szó ereje gyengült­­e­ meg? Bármelyik legyen az ok, az ítélet le­gyen szigorú s kérlelhetlenül sújtsa az arra érdemest. Ha az mit mondottam, árny volna egyle­tünkön , én annak állandóságában nem hiszek sőt remény­em, hogy a kezdő év derűje az árnyat eloszlatja, s a becsületbeli fogadalom régi erejét visszanyeri. A működő tűzoltó testület múlt évi összes létszáma 95 volt. Eltávozott közölünk 4 , kizára­tott 5, meghalt 2, szaporodtunk 4 új taggal, jelenleg tehát 88-an vagyunk. Az elmúlt év 26 alkalommal szólíított ben­nünket kötelességünk teljesítésére. Csekély szám a m. 1874. évhez arányban, legyen ez évben még csekélyebb, s ne adja Isten, hogy a mi dicsőségünket, polgártársaink szerencsétlensége növelje. A veszedelemnél nem hiányzott tagtársa­im szorgalma, kitartó ügyszeretetnek láttam je­leit , egyesek elismerést érdemlő buzgósággal igyekeztek elsők és utolsók lenni. Városunk t. képv. testülete, a múlt évi el­ső gyűlésében az 1874. év folytán tett közszolgá­latunkért elismerését jegyzőkönyvileg nyilvání­totta. Az elismerés a mi legbecsesebb jutás- T­Á­R­C­Z A. Hópelyhek. (Farsangi életkép.) (k...) Ugyancsak esőstől kijutott nekünk a hóból jégből. Úri módunk van a szánkózásban jégaszalásban korcsolyázásban. Egy kis éjszak­sarki expeditio kedvéért a határból sem kell ki­mennünk , a könnyűszerrel Payerek képesek lehetünk. A korcsolya egylet reuniója a múlt szom­baton igen fényesen sikerült. Díszes közönség hullámozott a teremben , s a táncrestély érdekét nevelte ünnepelt művésznőnk Felekyné M. Fló­ra jelenléte. Álarczosok szórványosan jelentkeztek. Kö­rülkorcsolyázva a termet hírmondónak bukkan­tunk egy néhányra, s egy egy maszknak úgy megörültünk, mint a pataki diák megörült bab-­­ lelvesében egy egy egy eltévedt szem babnak. Külömben a maszkok sok ügyességet fejtettek ki, nem egy könnyen árulták el magukat, s a pezsgő szellemet sikerült a véka (tessék az új mértékre átszámítani) alá rejteniük. Legérdekesebb alak volt a „Hófehérke“ a­­ burána a „szél menyasszonya“ a Néva mellől­­ Oroszországból. Sikerült alakok voltak a hólap­­j­­a, a szép korcsolyázónő, Katalin czárnő szá­­j­non röpítve 4 dámszarvas által. Legfurfango­sabb volt az a honvéd veres nadrágba s frakkba ojtott nemzeti svalizsér, a ki fogytig a szép is­meretlen maradt. Még­is hunczut a.......! Zára­dékul gyönyör­ködtető látvány volt a jégpálya tündéri világításban a korcsolyások tarka seregé­vel. Mindez egy szép álom volt. Ha Stella ki­rályleány a „Szerelem iskolájában“ mindent megálmodhatott, — miért ne álmodhatnánk mi is, — semmibe sem kerül. Igen élvezetes volt a jég a fagylaltban , s a hó az indián fánkban. Szünóra után sok szív­e kiengedt, sőt olvadásnak indult. Maradt néhány megátalkodott sziklaszív is gerjedelmével a fagy­ponton alul. Ezeknek hiába a szép szemek, az édes szó. Javíthatlanak , hej pedig megbánják ! A mulatság éjjelezés után a „katezenjam­­mert“ kiheverni igen jó egy kis kirándulás. Ko­csin, szánon, vagy az „apostolok lovain ,“ kitől hogy telik. Érdekes közvadászat volt a múlt hé­ten F.­Zsolczán. Igen kedves tátrai zephir len­gedezett s csókolta pirosra az arczokat. De a va­dász nem riad vissza holmi zimankós időtől: „a ki a babáját igazán szereti, csákányeső esik még­is felkeresi.“ A vadászat kedvező sükerrel folyt le, — 28 vadászra (volt vagy 10 Sonntagsláger is a ki nem szárait) 25 nyúl esett. Legérdekesebb lövés volt a K. A. úré, a ki a Kr. sz. 222-ből való s a nemzeti múze­um régiségtárából kölcsön nyert puskából 185 és '/’ lépésre lőtt meg maustodt egy aszkóros nyulat. Az a hires „kovás“ puska (Römer sze­rint: pisztoly korában Timurlenk kutyafejü ta­tárvezéré volt) valóságos Vehatius ágyú zseb­kiadásban. A vadászatot igen kedélyes lakoma koro­názta meg, fűszerezve pattogó toasztokkal. Itt is K. A. urat illeti az oroszlánrész,­­ a­kinek talpraesett életrevaló pohárköszöntésére (mi tuta teni) a vendégszerető háziúr , szokásos magyaros szívélyességgel két lakodalomra hívta meg az egész társaságot. Följegyzésre méltó a régi va­dász-virtusnak azon elszomorító hanyatlása, hogy az ebéd alatt pohár mellett, egyetlen egy­­ vadász kaland sem regéltetett, egy vadász sem­­ hajította el a sulykot. Valóban „mesés“ !!! Hajdan és most (Folytatás.) 6. A lakodalmi vendégség akkép rendez­­tessék, hogy az ebéd az előkelőknél három fo­gásra legfeljebb 18 tál ételből álljon, a közép­­osztályuaknál legfeljebb 12 s a szegényeknél 6 tálból, 18, 12 és illetőleg 6 írt büntetés súlya alatt. Tortákat és pástétomokat, mik egyébiránt az étkek számába betudandók , azt az előkelők­nél szabad felhordani, a másodosztályúaknál va­lamivel kisebb mértékben , a szegényeknél pe­dig egyátalában nem. A sültek szintén ne ve­gyesen egy tálon, hanem elkülönözve adassa­nak föl A drága czukros készítmények szintén megszüntetnek, ellenben közönséges édes süte­mények és gyümölcs­csemegék mérsékelt felhor­dása megengedtetik. 7. A lakodalmi vendégeskedés, a további gyülekezés és lakmározás teljes meg­szüntetése mellett, az előkelőknél legfeljebb két s a többieknél csupán egy napig tarthat; az ez ellen cselekvők 24, 12 és illetve 6 főnyi bírság­gal fognak büntettetni. 8. Mi a zenészeket illeti, ezek az előkelők lakodalmánál tett szolgálataikért legfel­jebb tíz s a középszerűeknél hat forintnyi díjjal elégedjenek meg; ellenben a szegények szaba­don alkudhatják ki a díjazást. Ezúttal minden­nemű pénzgyűjtés, akár a zenészek, akár a szakácsnők részére vagy más czélra megszün­­tettetik, úgyszintén a nem régóta szokássá vált, Úgynevezett „hajnal“ és „körzenélés“, melylyel a lakodalom után a nővendégeket szok­ták megtisztelni, jövőre végkép megtiltatnak. 9. A keresztelői és keresztelési költségeket illetőleg, a hatheti betegágyasnak meg ne engedtessék, hogy perectet és cseme­gét a komaasszonyok közt egyszerre osztogas-

Next