Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1880-09-16 / 38. szám
selete mindinkább kezd megdöbbentően érdekes lenni. Egyleteink pártolásában eddig sem mutatott követésre méltó példát , de a vasárnapi eset, midőn két, együtt karöltve működő s neki anyi kellemes órát szerző egyletet, oly, nevetséges helyzetbe hoz, az több mint elég. És miért ? Rosz idő volt talán ? Mint az édes tej, olyan szelíd volt az est. Egyéb ok nem lehet. De visszatekintve a múltba s a tapasztaltakból következtetést vonva, az ezen és hasonló bajoknak az oka nálunk, mélyebben rejlik. — Sivár, önző és mindenek felett hálátlan nép vagyunk. Lelkünk nem óhajtja a szépet és nemest, azt nem keresi önmagáért, hanem ha igen, akkor hiúságból vagy haszonlesésből. Hálátlanok vagyunk, mert íme a lövészegylet, melynek szép kertjét, kellemes levegőjét oly régen élveztük ingyen, most midőn egy pár krajczárral járulhatnánk jövedelméhez, szívtelenül visszahúzódunk. Bizonyosan azért mert ilyenkor nem tartják az ottani tartózkodást sem olyan kellemesnek. — Hol vannak irányadó férfiaink, a tekintélyes családok, kik példával és buzdítással mennének elől? Maga a lövölde elöljárósága hol volt ez estén? Szomorú. És azt ne vesse senki ellen, hogy hát a már meglevő egyleteket ki tartja? Tartja egynéhány lelkes — és többnyire a szegényebb osztályból való ember, de nem a nagy közönség. Ez pedig rosz, mert, elégtelen táplálás és rosszét táplálni pedig annyi, — mint megölni. A közönség minden egyes tagjának sok, és soha meg nem szűnő kötelezettségei vannak azon cultur czélokkal szemben, melyek mai napság minden társadalom életfeltételei. — Nálunk magyaroknál e kötelezettség kétszeres, mert az állami segély zsilipjei hasonló czélokra régen — és talán még sokáéi lesznek zárva. — Amely közönség ez elvek ellen tesz, hivatását meg nem érti, az egy különben jó törekvésű nemzettest dicsőségére nem válik. II. (Köz- és egyleti élet. A miskolczi királyi törvényszék bűnügyi osztályának az alábbi napokon tartandó nyilvános ülésében végtárgyalás alá vétetik: Szeptember 22. Szászvai Mihály s társai s.-ecsegis e. s. t. s. Szoják János s társai, boldvai 1. e. s. t. s. * A multra nézve ezt épen nem lehet mondani) sajnosan látjuk be mi is, hogy ez már jelenleg nem igy van, mely körülmény bizonynyal megbosszulandja magát s árát saját társadalmi életünk fogja legelőbb megfizetni :szerk . T Á R CZ A. §.-füredi emlékeim. (Vége.) Hazamentem. Sokáig nem tudtam aludni, mindig Elvirára gondoltam, s mégsem akartam elhinni magamnak, hogy ő nekem tetszik, pedig tetszett Kedves arcza szűnten előttem lebegett . . . egyszer csak zenehangok üték meg füleimet, — olyan szépen hangzott az éj csöndjében : Csak egy szép lány van a világon! mindig ezt húzták, csak ezt. Úgy elgondolkoztam rajta. Lassan, lassan elhallgatott a zene ... ablakom alatt lépteket hallok. Aladár felkiált hozzám : Álmodjál róla szépüket! A nap első sugarai áttörtek már ablakomon, midőn elaludtam, s 8 óra rég elmúlt, mikor felébredtem, álmodtam róla szépeket . . . Siettem a sétatérre s nem csekély csodálkozásomra Déket és Kellemfyéket együtt találtam. — Hogy aludott a táncz után ? — kérdem Elvirától. — Nagyon jól. Sajnos, hogy olyan rövid ideig tartott a mulatság. — Szabad lesz a jövő mulatságra újból kérnem az első csárdást — Ha lesz, szívesen. — Lenni lesz, nekünk semmi sem lehetetlen. — Talán mégis van valami, mi legalább egyiköknek lehetetlen. — Szabad tudnom mi az? — Gondolkozzék s talán eltalálja. — S ha eltalálom ? — Akkor . . . akkor talán megmondom mi az. Sokáig társalogtam vele. Azután mindennap legalább pár órát töltök körükben. Naprólnapra jobban tetszett nekem, s ő mindig hidegebb lett hozzám. Elhatároztam, hogy néhány napra távozom Füredről, s összejárom a vidéket. Aladárral tudattam szándékomat. — Ha elmegy én is felhagyok az udvarlással, mert csak akkor vagyok köteles udvarolni Pipikének, ha te udvarolsz Elvirának. — Akkor már rég felhagyhattál volna vele. De most gyere a színházba, beszélni illetve búcsút venni akarok Déktől. A színházban találkoztam Dékkel. — Búcsúzni jöttem — szóltam Elvirához. — Hogyan, hát hova megy? — Először megnézem a vidéket, s azután haza. — Hisz erről még reggel mit sem szólt. — Csak most határoztam el magam. — Maga nem mehet — Miért nem ? — Mert velem egy csárdásra foglalkozva van. — Az igaz, de ezt eltánczoljuk ma este. — Akkor mehet, de azt a csárdást el nem engedem, sem mással nem tánczolom. Hát aztán mikor megy? — A legközelebbi hajóval. — S nem jön vissza? — Lehet, hogy igen, de nem ígérhetem. Ha volna valaki, ki érdekelne visszajönnék. — Tehát nem érdekli senki ? — Nem. Tatán Aladár is utánam jön. Rá szokott a vadgalamb a kalászra Szerelmes vagyok én nagyon magába. Gyenge kalász meghajlik a szelídnek. Nem bánom én akármit is beszélnek. Innen H. orvosné szőlőjébe mentünk, hol uzsonna várt ránk, s honnét derült hangulatban ,tértünk vissza Füredre. Elvira még Tihanyban egy szegfűt tűzött hajába. Sokat évődtem vele, hogy az neki nem jól áll. Este újból együtt sétáltunk a sétatéren. A szegfű még mindig hajában volt . Vegye ki kérem hajából azt a szegfűt, higyye el nem áll jól magának. — Nem tehetem. — De ha szépen, nagyon szépen kérem. Szappanos Juliánná rozsnyói 1. e., lopás. Barna Zsigmond m.csáthi 1. e. lopás. Pásztor Mihály finkei 1. e. életbiztonság elleni kihágás. Sept. 23. Arnoth János s társai d.-győri 1. e. lopás. Ináncs István s társai szentistváni 1. e. lopás és orgazdaság. Fakó János s társai, ároktői 1. e., vallásháboritás. Pócs József s társai, varbói 1. e. s. t. s. Váradi Ábrahám s társai szendrőládi lakosok ellen, súlyos testi sértés miatt indított bűnügy. Köszönet. Nagytiszt. Fekete Károly ónodi ref. lelkész és egyházmegyei tanácsbiró úr, a miskolczi ref. liceum tápintézete részére tett évenkénti ajánlatát, az 1878., 1879. és 1880-dik évekre összesen 18 frtot, szives volt kifizetni. Nagy tiszteletű Futó Sámuel bécsi ref. lelk. és egyházmegyei tanácsbiró úr pedig szinte a miskolczi ref. lyceum tápintézete részére tett évenkénti ajánlatát, az 1879. és 1880-ik évekre összesen 13 frtot, volt szives a tápintézeti pénztárba beszolgáltatni. Fogadják a kegyes adakozók a miskolczi ref. liczeumi elöljáróság hálás köszönetét. Miskolczon, 1880 sept/12. Peres János tápintézeti felügyelő. Értesítés. Tisztelendő Tóth Dániel megválasztott lelkészünk állását immár elfoglalta, s beköszöntő szent beszédét 1880. sept. 19-én vasárnap de 9 órákkor az avasi nagy templomban tarja meg. Midőn ezt hitsorsosaim s a nagy közönség tudomására hozom, lelkészünk iránt tiszteletünk kifejezésének adjuk tanúbizonyságát mennél számosabb megjelenésünkkel. Miskolcz, 1880. sept. 14. Soltész Nagy Albert, s. fö gondnok. Felhívás. A függetlenségi párt Mezző-Keresztesen f. évi szeptember hó 26-án délután 3 órakor értekezletet tart, mely alkalommal Duka Ferencz országgyűlési képviselőnk beszámoló beszédét megtartja, miről a kerület 1. választóit értesíteni van szerencsém Kelt -Nyaradon, 1880. sept. 5-én. Majthényi Ádám, pártelnök (Helybeli és vegyes hírek. * a császári és apostoli királyi Felsége vasárnap délután 5 óra 16 perczkor fog a miskolczi tiszavidéki vaspálya indóházába beérkezni. Koronás királyunk csak mintegy 6 perczig fog tartózkodni közöttünk s azonnal tovább folytatja útját. — A megye és város nevében, megyénk főispánja fog intézni üdvözlő szózatot ő felségéhez s ezzel alattvalói hódolatunkat bemutatni. — A tiszavidéki vaspálya indóháza ez alkalommal az igazgatóság által zöld gályák és zászlókkal ünnepélyesen fel lesz diszitve. Eddigelé számos társulat és egylet jelentette be a polgármester úrnak , miszerint az ünnepélyes fogadtatáson szintén képviseltetni óhajtják magukat; Miskolcz város képviselő testülete pedig hétfőn tartott gyűlésében — a polgármester úrnak ez ügyben tett jelentésére — egyhangúlag jelentette ki, hogy az ünnepélyességen nem küldöttségileg, de tömegesen óhajt részt venni hódolatát fejezendő ki azon nemes keblű uralkodónak, ki midőn városunknak viz által történt elpusztulásáról értesült -- első volt a segélynyújtásban s tulajdon személye körüli szárnysegédét küldte le, azért hogy szerencsétlenségünkben vigasztalónk legyen, hogy további királyi kegyeiről biztosítson. — Emelni fogja az ünnepélyességet, polgármesterünk azon intézkedése, hogy a rom. kath. és protestáns fűleánynöveldék igazgatóságaitól 12—12 leánykát kért ki, kik fehérbe öltözve, virággal közökben fogják a koronás fejedelmet üdvözölni. Szóval megyénk és városunk közönsége mindent elkövetene , hogy királyunk itt tartózkodásának perczei alatt, honfiúi érzelmeit kellőleg fejezze ki. — úgy tudjuk, hogy rend és tájékozás szempontjából a hatóság egy értesitvényt fog kibocsájtani és igy a nagy közönség s a küldöttségek abból fognak értesülést nyerni az iránt, hogy hol és mely helyeket foglalhatják el és kik fogják a kellő rendet fenntartani. * A borsodmegyei női ipartanműhely javára folyó év September hó 26-án tomboló játékkal összekötött táncrestély fog rendeztetni. A tombola tárgyak egy szép részét az ipar tanműhely növendékeinek érdekeiknél érdekes kézi munkái fogják képezni; de ez magában még kevés volna, ha hogy ahhoz közönségünk áldozatkészséggel nem járulna. — Ez áldozatkészségben Stögermayr vendéglős jár elől, miután az estélyre a termet és világítást díj nélkül ajánlotta fel. * A Wittenberg Ferencz által Egerből hozott s fuxinnal festett borokra nézve a vegyészi Egy érdekes színpadi jelenet vetett véget e beszélgetésnek. Másnap a reggeli hajóval elutaztam. Alig öt nap múlva levelet kaptam Aladártól. Tudósit, hogy egy kirándulást rendeznek Tihanyba, melyben Dék s Kellemfyék is részt vesznek; a kirándulást követő nap ténczmulatság lesz a czigányok javára. Pipikének csupa luxból nagyban udvarol, s hogy Elvira még mindig a régi. A vett levél következtében visszamentem Füredre. Másnap ea vot tervezve a kirándulás. Három kocsival mentünk. Az elsőn Dók és én, a másodikon Kellemiyék s Aladár s a harmadikon H. orvosné leányával. Megnéztük Tihany nevezetességeit, a templomot, remetelakokat, könyvtárt s régiségtárt, s aztán mentünk a csodás viszhangot meghallgatni, s mintegy 25 — 30 paraszt gyermekkart képezett egy a templomtól délre eső dombon s valami sajátságos dalt énekeltek, melynek minden sora viszhangzott tisztán szabatosan. Majd Aladár énekelte el csengő hangon e kedves népdalt: