Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-27. szám)

1903-07-02 / 1. szám

§-ban említett „bíróságok, vagy hatóságok“ közé nem sorolhatók, hanem csak az iparos és munkás­­osztály autonóm közegeinek tekintendők, vagyis hogy a békéltető bizottságok előtti eljárásból az ügyvédi képviselet kizárható, anélkül, hogy ez által az idézett törvényszakasz rendelkezései meg­sértetnének. Sőt az ipartörvény 131. §-ánál megalkot­­hatónak vélte hivatali elődöm az ipartestületi békéltető bizottságok alapszabályainak fentebb érintett rendelkezését, mert az idézett törvény­­szakasz negyedik bekezdése szerint a békéltető bizottság mindenek előtt a felek kibékítését kí­sérti meg, ez pedig csak akként eszközölhető, ha a felek személyesen jelennek meg, s minthogy a kibékülés kizárólag a felek személyes vélemé­nyén alapszik, ennél idegen befolyás érvényesí­tésének helye nem lehet. E felfogás mellett is kétségtelen volt azonban, hogy ha valamelyik fél a tárgyalásnál ügyvéd kíséretében jelenik meg, az ügyvéd jelenléte nem kifogásolható, hanem annak csupán a tárgyalást esetleg zavaró közreműködése tiltható el, továbbá, ha valamely fél a békéltető bizottságnak tevé­kenységét írásbeli ügyvédi meghatalmazással és esetleg jegyzéssel ellátott beadványban kéri, a beadvány elintézéséről az ellen­jegyző ügyvéd is értesítendő. Nem lehet tagadni, hogy az eddigiekben ismertetett álláspont mellett egészen a békéltető bizottságok tetszésétől függ, hogy helyt adjanak-e a fél képviseltetésének, vagy sem, s hogy különösen annak megállapítása, hogy az egyik, vagy a másik fél ügyeit személyesen képviselni csakugyan nem képes-e, nem ritkán nehézségekbe ütközik Megeshetik például, hogy egy tájékozatlan iparos­segéd áll szemben tapasz­talt és széles látkörű munkaadójával, ez esetben az utóbbi, ha egyébbként normális tehetséggel rendelkezik is a védekezés tekintetében úgyszólván tehetetlen lehet a másik tapasztaltabb, szélesebb látókörű féllel szemben, s ha ily esetben az ügyvédi képviselet az illetőnek meg nem enged­tetik, ez­által esetleg igen hátrányos helyzetbe kerülhet ellenfelével szemben Megtörténhetik az is, hogy például a mun­kájából kilépett segéd a békéltető bizottság szék­helyétől távol esetleg alkalmazást nyerhetne, de azt nem meri elfogadni attól való félelmében, hogy a békéltető bizottság az előtte folyamatban levő ügyében, ügyvéd által való képviseltetését a békéltető bizottsági alapszabályok 14. §-ára való hivatkozással esetleg nem engedné meg. A gyakorlati életben nagy számmal elő­forduló hasonló esetek egymagukban is minden esetre a mellett szólnak, hogy az ügyvédi kép­viselet megengedhetősége tekintetében fenálló bizonytalanság megszüntettessék az által, hogy a hivatali elődöm által elfogadott fenti álláspont megváltoztatásával az ügyvédi képviseletnek a békéltető bizottságok előtt minden esetben hely engedtessék. Anynyival is szükségesebbnek találom ezt, mert az ipartörtvény oly rendelkezést, mely az ipartestületi békéltető bizottságok előtt az ügyvédi képviseletet kizárná, nem tartalmaz, s mert a feleknek kétségkívül igen nagy korlá­tozását képezi, ha akkor, a­midőn ennek szük­ségét látják, ügyvédet nem alkalmazhatnak. De főképpen az a körülmény is kívánatossá teszi az ügyvédi képviselet megengedését, hogy meg­eshetik, miszerint a fél a hozott határozattal nincsen megelégedve s igényeinek érvényesítése czéljából a rendes bírói útra kénytelen fordulni, a­hol úgy is ügyvédet kell képviseletével meg­bíznia. Természetesen oly esetekben, a­midőn a fél a személyes megjelenésben betegség, távol­tartózkodási hely, vagy egyébb okok miatt nincl gátolva s a képesség is megvan benne arra hogy ügyét személyesen előadhassa, az ipartestületi békéltető bizottságoknak jogukban áll az ipar­törvény 141. §. negyedik bekezdésére való tekin­tettel ügyvédi képviselet mellett is, a fél személyes megjelenését kívárni, hogy ez által az idézett tör­vényszakasz rendelkezéseihez képest minden esetben előzőleg a felek kibékítését megkísérelhesse. Az ipartestületi békéltető bizottságok alap­szabályainak az alapszabály minta 14. §-ával egyező azon rendelkezése tehát, miszerint „meg­bízás csak az esetben engedtetik meg, ha igazol­­tatik, hogy az illető fél személyesen épen nem jelenhetett meg, vagy ügyét személyesen kép­viselni nem képes, olyképen értelmezendő, mi­szerint a fél személyes megjelenésének pótlására, helyettesítésére csak a jelzett két esetben adható megbízás, annak azonban minden esetben hely adandó, hogy a felek ügyük védelmével ügyvé­det bízhassanak meg, s a szabályszerű megha­talmazással ellátott ügyvéd a békéltető bizottsá­gok előtt ügyfele érdekében eljárhasson. Más szóval a békéltető bizottságok előtt folyamatban levő vitás ügyekből kifolyólag a szabályszerű meghatalmazással ellátott ügyvéd ügyfele képvi­­setében minden esetben eljárhat, az ügyvéd ál­tali képviseltetés azonban csak akkor menti fel a felet személyes megjelenés kötelezettsége alól, ha igazoltatik, hogy az illető fél személyesen épen nem jelenhetett meg, vagy ügyét szemé­lyesen képviselni nem képes. Felhivom az ipar­hatóságot, hogy a fentiekről az elsőfokú iparha­tóságok utján az összes ipartestületeket, tudomá­sul vétel és alkalmazkodás végett megfelelően, értesitse. Budapest, 1903. junius 10. Láng, s. k.

Next