Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-27. szám)
1903-07-02 / 1. szám
§-ban említett „bíróságok, vagy hatóságok“ közé nem sorolhatók, hanem csak az iparos és munkásosztály autonóm közegeinek tekintendők, vagyis hogy a békéltető bizottságok előtti eljárásból az ügyvédi képviselet kizárható, anélkül, hogy ez által az idézett törvényszakasz rendelkezései megsértetnének. Sőt az ipartörvény 131. §-ánál megalkothatónak vélte hivatali elődöm az ipartestületi békéltető bizottságok alapszabályainak fentebb érintett rendelkezését, mert az idézett törvényszakasz negyedik bekezdése szerint a békéltető bizottság mindenek előtt a felek kibékítését kísérti meg, ez pedig csak akként eszközölhető, ha a felek személyesen jelennek meg, s minthogy a kibékülés kizárólag a felek személyes véleményén alapszik, ennél idegen befolyás érvényesítésének helye nem lehet. E felfogás mellett is kétségtelen volt azonban, hogy ha valamelyik fél a tárgyalásnál ügyvéd kíséretében jelenik meg, az ügyvéd jelenléte nem kifogásolható, hanem annak csupán a tárgyalást esetleg zavaró közreműködése tiltható el, továbbá, ha valamely fél a békéltető bizottságnak tevékenységét írásbeli ügyvédi meghatalmazással és esetleg jegyzéssel ellátott beadványban kéri, a beadvány elintézéséről az ellenjegyző ügyvéd is értesítendő. Nem lehet tagadni, hogy az eddigiekben ismertetett álláspont mellett egészen a békéltető bizottságok tetszésétől függ, hogy helyt adjanak-e a fél képviseltetésének, vagy sem, s hogy különösen annak megállapítása, hogy az egyik, vagy a másik fél ügyeit személyesen képviselni csakugyan nem képes-e, nem ritkán nehézségekbe ütközik Megeshetik például, hogy egy tájékozatlan iparossegéd áll szemben tapasztalt és széles látkörű munkaadójával, ez esetben az utóbbi, ha egyébbként normális tehetséggel rendelkezik is a védekezés tekintetében úgyszólván tehetetlen lehet a másik tapasztaltabb, szélesebb látókörű féllel szemben, s ha ily esetben az ügyvédi képviselet az illetőnek meg nem engedtetik, ezáltal esetleg igen hátrányos helyzetbe kerülhet ellenfelével szemben Megtörténhetik az is, hogy például a munkájából kilépett segéd a békéltető bizottság székhelyétől távol esetleg alkalmazást nyerhetne, de azt nem meri elfogadni attól való félelmében, hogy a békéltető bizottság az előtte folyamatban levő ügyében, ügyvéd által való képviseltetését a békéltető bizottsági alapszabályok 14. §-ára való hivatkozással esetleg nem engedné meg. A gyakorlati életben nagy számmal előforduló hasonló esetek egymagukban is minden esetre a mellett szólnak, hogy az ügyvédi képviselet megengedhetősége tekintetében fenálló bizonytalanság megszüntettessék az által, hogy a hivatali elődöm által elfogadott fenti álláspont megváltoztatásával az ügyvédi képviseletnek a békéltető bizottságok előtt minden esetben hely engedtessék. Anynyival is szükségesebbnek találom ezt, mert az ipartörtvény oly rendelkezést, mely az ipartestületi békéltető bizottságok előtt az ügyvédi képviseletet kizárná, nem tartalmaz, s mert a feleknek kétségkívül igen nagy korlátozását képezi, ha akkor, amidőn ennek szükségét látják, ügyvédet nem alkalmazhatnak. De főképpen az a körülmény is kívánatossá teszi az ügyvédi képviselet megengedését, hogy megeshetik, miszerint a fél a hozott határozattal nincsen megelégedve s igényeinek érvényesítése czéljából a rendes bírói útra kénytelen fordulni, ahol úgy is ügyvédet kell képviseletével megbíznia. Természetesen oly esetekben, amidőn a fél a személyes megjelenésben betegség, távoltartózkodási hely, vagy egyébb okok miatt nincl gátolva s a képesség is megvan benne arra hogy ügyét személyesen előadhassa, az ipartestületi békéltető bizottságoknak jogukban áll az ipartörvény 141. §. negyedik bekezdésére való tekintettel ügyvédi képviselet mellett is, a fél személyes megjelenését kívárni, hogy ez által az idézett törvényszakasz rendelkezéseihez képest minden esetben előzőleg a felek kibékítését megkísérelhesse. Az ipartestületi békéltető bizottságok alapszabályainak az alapszabály minta 14. §-ával egyező azon rendelkezése tehát, miszerint „megbízás csak az esetben engedtetik meg, ha igazoltatik, hogy az illető fél személyesen épen nem jelenhetett meg, vagy ügyét személyesen képviselni nem képes, olyképen értelmezendő, miszerint a fél személyes megjelenésének pótlására, helyettesítésére csak a jelzett két esetben adható megbízás, annak azonban minden esetben hely adandó, hogy a felek ügyük védelmével ügyvédet bízhassanak meg, s a szabályszerű meghatalmazással ellátott ügyvéd a békéltető bizottságok előtt ügyfele érdekében eljárhasson. Más szóval a békéltető bizottságok előtt folyamatban levő vitás ügyekből kifolyólag a szabályszerű meghatalmazással ellátott ügyvéd ügyfele képvisetében minden esetben eljárhat, az ügyvéd általi képviseltetés azonban csak akkor menti fel a felet személyes megjelenés kötelezettsége alól, ha igazoltatik, hogy az illető fél személyesen épen nem jelenhetett meg, vagy ügyét személyesen képviselni nem képes. Felhivom az iparhatóságot, hogy a fentiekről az elsőfokú iparhatóságok utján az összes ipartestületeket, tudomásul vétel és alkalmazkodás végett megfelelően, értesitse. Budapest, 1903. junius 10. Láng, s. k.