Borsodi Bányász, 1962. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-04 / 1. szám
2 SZILÁGYI GYULA: A BÁNYÁSZ Este, ha kigyul a fény és utcán jársz, vagy otthon ülsz, vagy csikorgó tél idején hideg elöl menekülsz meleg szobába, ahol a kályhában tűz lobog, vagy ahol vidám zene szól és sok táncos pár forog, vagy hatalmas házat látsz, s rajta sok fénylő ablakot, mondd: egy néhány percre megállsz feltenni e gondolatot, honnan e fény és jó meleg? mely kellemes órákat ád, mi süti meg lágy kenyered, mi tartja fényben szép hazád? Gondolkoztál-e már azon, mitől lüktetnek a gyárak? vagy gigászi mozdonyokon, melyek a zengő sinen szállnak, s neonfények a házakon, mitől pompáznak színesen? amelyben Te is gyönyörködsz esterenként oly szívesen, vagy vidéken, falun, tanyán, ahol már villanyfény fogad, s dolgos parasztok asztalán rádió ont víg dalokat, vagy künn, mezőn a traktorok, hogy zengve zúgva járnak, iskolák, munkás otthonok, mind-mind pompás fényben állnak. Tudd meg azt: ez nagyrészt a hős bányász érdeme, ki leszáll a föld gyomrába, hol megfeszül izmos keze, melyben csákányt tart erősen, s kipp-kopp, az édes, szép zenén ütemre zeng a tárna mélye, s a csillékbe dűl a szén, a drága fekete kincs, melytől kellemes meleg otthonod, a fény, a gyár csak tőle él, s a sínen robogó mozdonyok. A bányászt dicséri a gép, a gyár, város, falu messze tája, s minden ember dicsérte őt, mert áldás, élet a munkája. Ezer halállal szembe néz a föld roppant gyomrában, leszáll vígan, s ki tudja azt, hogy a mélyből majd visszajő? Izzadt testű, izmos bányász, fogadd a nép köszönetét, mert tudja azt, hogy nagy munkádnak köszönheti a drága fényt, meleg otthont, hol munka után a család vígan összeül és elbeszélget még szebb élet, s még szebb jövendő terveiről. Megillet Téged tisztelet, s hála mindenütt a föld kerekén, mert munkád nyomán csillogó széntől lüktet az élet és ragyog a fény. Szuhakálló I-es aknát is bekötötték a regionális vízhálózatba Az elmúlt évben is hatalmas költségeket fordítottak megyénkben a bányatelepek, illetve bányaüzemek vízhálózatának a fejlesztésére. Sok helyen megoldották az egészséges ivóvíz gondokat, másutt pedig tökéletesítették a szennyvíz elvezetést. Különösen a regionális vízhálózat kiépítésével juttattak el sok helyre ivóvizet, így például nem régen a szuhakállói I-es aknát is bekötötték a hálózatba. Ez elsősorban azért vált szükségessé, mert a korábbi időkben szakorvosi vélemények alapján nem volt megfelelő az akna ivóvíz ellátása. A vízhálózat bekötésére, illetve átadására az elmúlt napokban került sor. E munka elvégzésével azon túlmenően, hogy megoldódott az aknában dolgozók ivóvíz ellátása a tisztálkodási lehetőségek is nagyban javultak Szuhakállóban. Lehetővé vált többek között az is, hogy megfelelő mennyiségű víz birtokában korszerűsítsék, illetve nagyobbítsák a fürdőket. Kísérleti front Somsályon mind nagyobb gondot fordítanak a műszaki fejlesztés folyamatosságára. Nemrégen például egy PH 3-as robbantásos kaparóval 18 méteres kísérleti frontot indítottak be. A keskeny fronthomlok kifutási ideje nem több másfél évnél. A biztosítást már kezdettől fogva acéltámmal oldják meg. A kísérleti fronton előreláthatóan napi 12—14 vagon szenet termelnek. Az üzem műszaki vezetőinek terve szerint amennyiben a kísérlet bevállik, a későbbiek folyamán több gép üzembehelyezésével is termelnek majd hasonló módon. BORSODI BAKTASS Tóni bácsi csapata A gondosan, tetszetősen bekalitkázott bányafák távolról olyan látszatot keltenek, mintha játszadozó gyerekek építőkockái lennének. S amikor a járókelő közelségbe kerül hozzájuk, a környezet csakhamar elárulja a sikkesen egymáshoz simuló rönkök, bordafák, fűrészáruk rendeltetését. A mintegy kétmillió forint értékű anyagot tároló fatelepen mindössze 16 fő dolgozik. A már nagy prakszissal rendelkező Kummer Antal a telep vezetője mondotta: a kis kollektívának úgy annyira szívéhez nőtt már a bányát kiszolgáló munka, hogy szinte fájlalnák, ha meg kellene válni tőle. S, hogy a fatelep vezetője igazat mondott, erről magunk is meggyőződtünk. E kis csapat, amit Tómási már évek óta irányít sokféle szeszélyes időjárásnak van kitéve , mégis hihetetlenül helytállnak. Előttük nincs akadály, akár záporeső esik, akár pedig nulla fok alá esik le a hőmérő higanya és csonttá fagy az elraktározott fára eső puha hó. Ilyenkor — volt ebben már részük az idei télen is — nagyokat lehelnek tenyerükbe s a munka megy tovább. Ki a szarvas pályakocsira emel egy pár süveggerendára valót, ki pedig széldeszkával rakja színültig a kijelölt csilléket, hogy az elővájáson ne legyen fennakadás. Közben — mivel télen ez így szokás — kortyantanak egyet, kettőt a védőitalnak szánt párolgó teából, hogy aztán felfrissülve ismét előre lépjenek. De nem volt ez mindig így, szól közbe Tóni bácsi és megemeli sötétbarna keretes szemüvegét, majd idéz egyet s mást az egykori külszíni dolgozók életéből. Egymásután sorolja azokat az eszközöket, amelyet mind a dolgozók egészségét vannak hivatva védeni. — Nálunk balesetmentes mozgalom van — mondja vigyázunk arra, hogy kivétel nélkül mindenki használja a díjmentesen juttatott védőeszközöket, köztük a tenyér és vállvédőket is. Természetesen így már évek óta csak igen ritkára fordul elő kisebb sérülés. Amikor Kummer elvtárs e szavakat mondja, kissé idegessé, emelkedetté válik a hangja. Látszik rajta, hogy valami bántja, ami miatt nyomban meg is cáfolja előző szavait. — Mert a Balogh ügy ... .ugye ha ez nem fordult volna elő, akkor mondtam volna csak igazat. Nem vigyázott eléggé. A közelmúltban két ujját vágta le a fűrész. Pedig élenjáró dolgozó volt ugyanúgy mint munkatársa Balogh János. Velük együtt ugyancsak az élvonalban haladnak Berecz Sándor I., Antal Károly, Nagy István és még sokan mások. • És Tóni bácsi erősen állítja, rájuk mindig lehet számítani. Nem töri meg őket az utazás sem — legalábbis egy részüket — akik napi 70 kilométeres utat is megtesznek, amíg családjuk köréből műszakba érnek. Igen. Ilyen emberek a Királdi-i fatelep dolgozói, akikről büszkén lehet elmondani, hogy bennük magasra csapott a felelősségtudat lángja. Olyan emberek ők, akik már eddig is kivívták maguknak a bányászok megbecsülését, mert a termelésben nagyszerűen és önzetlenül besegítenek. Tóth Béla H i Takarékos emberek Ma már a bányászdolgozók körében is egyre népszerűbbé válik a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár. Somsályon például amíg 1959-ben az alakulás idején csak 100 bányász volt a KST tagja, ma már számuk több, mint 220 főre gyarapodott. Jellemző, hogy a tagok túlnyomó többsége inkább takarékossági szándékkal lépett be mintsem azért, hogy időközönként kölcsönt vegyen fel. Az üzemi KST betétállományának értéke több, mint 300 ezer forint. Nem kevés azoknak a száma, akik havi 8—6, 500 forint betéttel is rendelkeznek. Most, hogy a napokban a tagság kivétel nélkül kézhez kapta a betétben elhelyezett pénzét, kiderült, hogy egyesek 6—7 ezer, legtöbben pedig 3 ezer forintot is megtakarítottak. Az illetékesek tájékoztatása alapján azt is megtudtuk, hogy a tagság nagy része a kifizetett pénzt leginkább sertés, bútor, és melegruhák vásárlására fordítja. Miért csak „házi“ újítás Az a jelenség amellyel a napokban a Sajóvölgyi Bányaüzemnél találkoztunk nem egyedülálló. Sajnos elég gyakran előfordul az, hogy valamely üzemnél egy-egy munkafolyamat, illetve technológiai eljárás meggyorsítására, könnyítésére, korszerűbbé tételére kidolgoznak újítási javaslatot. Az újítás viszont különféle okok miatt „házi” kezelésben marad. Ez tapasztalható a kaparókanalak egyengetésénél és a kaparóláncok szegecselésénél. Sajókazán ugyanis készítettek erre egy nagyszerű újítást, az újítás viszont csak az üzemnél oldja meg ezt a problémát, mert másutt a tröszt területén még manapság sem alkalmazzák. Pedig az egyszerű szerkezet képes lenne arra, hogy azokat a kaparókanalakat és kapjaróláncokat amelyek a környező üzemeknél elromlanak, igen rövid idő alatt megjavítsa. Úgy érezzük, a „házi” újítás átminősítése szükséges volna... Külpolitikai kommentárunk AZ ELMÚLT HÉT AZ ÜNNEPEK hete volt, de azért nem volt hiányában nemzetközi eseményeknek. Az év utolsó napján az esztendő egyik legjelentősebb eseményéről, a világűr meghódításában elért eredményekről nyilatkoztak a szovjet szakemberek, s ennek kapcsán ismertették az új esztendőben várható kísérleteket. Gagarin és Tyitov előkészítették az ember Hold-körüli repülésének útját, továbbá a Földre való visszatérését. A most kezdődő esztendőtől, az újabb kísérletektől azt várja a szovjet közvélemény, persze elsősorban az űrhajósok egyre szaporodó tábora, hogy megoldják a hosszabb körutazások, elsősorban a Föld körüli pályán való keringés feltételeit, hogy végre kimozdulhat a végtelenség felé törekvő ember a Föld varázsköréből, s elhajóz az ismeretlen égitestek felfedezésére. A szovjet űrhajózás ebben az esztendőben újabb nagy fejlődésnek néz elébe. DE GAULLE ELNÖK SZILVESZTERI beszédében tartós békeviszonyokat ígért népének, s míg az elnök a békéről szónokolt, az ultrák terrorszervezete, az OAS, mely már kezd a franciák lidércnyomása lenni, plasztikbombák tucatját robbantotta Algéria és Franciaország városaiban, sok arabnak utolsó napja volt az óév. Az OAS, melyet az Algériát Franciaország örökös gyarmatának tartó, velejükig romlott reakciós elemek hoztak létre a demokratikus, az algériai háborút megszüntetni akaró haladó gondolkodású emberek megfélemlítésére, mindeddig bírta az állami szervek hol elnéző, hol lagymatag ellenintézkedéseit, bűncselekmények olyan sorozatát követte már el, hogy tagjai megértek a legsúlyosabb büntetésre is. Mi az oka annak, hogy a francia kormány nem súlyt le kellő eréllyel erre a terrorszervezetre? A válasz csak látszólag bonyolult. Az OAS tagjai lényegében ugyanazt akarják, mint a hivatalos Franciaország képviselői: megtartani Algériát. A különbség csupán az, hogy De Gaulle kompromisszumra is hajlandó lenne, míg az ultrák a régi viszonyok fenntartásán fáradoznak. S hogy mennyire így van ez, bizonyság rá az immár hét éve folyó háború, mely mintegy haté > százezer algériai életét égette el a gyarmatosítás áldozati máglyáján. A kormány nem intézkedik — nos, a nép egészséges védekező szelleme illegálisan igyekszik biztosítani a fasiszta ]1 veszély elleni harcot. Megalakult az OAS elleni haladó elemekből álló szervezet, mely az OAS eszközeivel géppisztollyal és bombával vette fel a harcot a fasiszta gyarmati erőkkel. Az elnök szilveszteri békeszózata — szólamok falrahányt borsója —, annál is inkább, mert eddig még mindig a francia hivatalosságok jutatták zátonyra az ideiglenes algériai kormánnyal való tárgyalásokat. Nem fér a fejükbe, hogy nekik engedményeket kell tenni — pedig kell, észre kell venniük, hogy most már más szelek fújnak. KONGÓBAN ÚJ FEJLEMÉNYEK vannak születőben. A központi kormány hadserege megkezdte Katanga megszállását. A legújabb hírek még nem eléggé megalapozottak ahhoz, hogy egészen világosan lássuk a fejlemények várható eredményeit, de arra számíthatunk, hogy a központi kormány végre megelégeli Csembe tevékenységét, a központi kormány kijátszását célzó látszólagos egyezkedési nyilatkozatait, s katonai eszközökkel lát országa egyesítéséhez, mely Katanga ’ nélkül csak „félkarú óriás” lenne. 637 óra társadalmi munka A pálinkás tárói KISZ-fiataloik eredményes munkát végeztek az elmúlt időszakban. Csatlakoztak a megyei KISZ-bizottság által meghirdetett takarékossági versenyhez, s ennek keretében jól dolgoztak. Különösen a KISZ-brigádok produkáltak jó eredményt. A csapatok harmadik negyedévi fa és lőszer megtakarítása 13 ezer forint. A többiek pedig 5100 forint megtakarítással büszkélkedhetnek. A szép termelési eredményeik mellett más területen sem kell szégyenkezniük. 637 társadalmi munkaórát végeztek el a pálinkástárói fiatalok, amelynek értéke 6100 forint. Rendbehozták az üzem 40 méter hosszú kerítését, elvégezték a parkosítási munkálatokat, amelynek során 60 köbméter földet mozgattak meg. TTVK. javcfr 4 Több mint ezer szakszervezeti aktíva titkárain kívül nagyszámú szakszervezeti aktíva is megjelent, akik előtt Hossó József elvtárs, trösztbizottsági elnök ismertette az év szakszervezeti munkáját, ugyanakkor részleteiben vázolta az 1962-es év legfontosabb feladatait. Az előadó elmondotta, hogy az elmúlt évben örvendetesen fejlődött a szakszervezeti bizottságok termelést befolyá sorló munkája, nem utolsó sorban jelentősen növekedett a szervezett dolgozók száma. Mint az szóba került, ez leginkább annak tudható be, hogy a tröszt üzemeiben jelenleg több mint 1000 aktíva kapcsolódott bele a szakszervezeti munkába.Hossó elvtárs utalt arra is, hogy ez a szám a választásod u tán szükségképpen kell,, hogy emelkedjen, mert jelenleg az egy bizalmira jutó , mintegy 30 dolgozó soknalqem bizonyult. A beszámolóban, < ,,csak ugy mint a vitában, kü. .Ionos helyet foglalt el a* ♦ Ózd vidéki Szénbányászati •Tröszt 1962. évi tervfeladataira való mozgósítás. * A közelmúlt napokban az ózdvidéki tröszt inpozáns tanácsterme fontos értekezlet színhelye volt. A trösztbizottság itt tartotta az 1961-es év utolsó kibővített területi bizottsági ülését. A tanácskozáson az üzemi bizottságok isU DUZSNOKI KULTURHÁZBAN egyszer már írtam az ■*"/ „Északmagyarországban," a duzsnoki kultúrházról s a duzsnoki emberekről, dehát ez elég régen volt, és meg kell vallani, nem sok foganatja vlt a cikknek. Ha egészen őszinte akarok lenni, meg kell mondjam, hogy semmi, ezért elöljáróban mindjárt meg szeretném írni, hogy nem minden cél nélkül teszem papírra ezt a kis riportot. Azt hiszem, magát Duzsnokot nemigen kell bemutatnom a „Borsodi Bányász” olvasóinak, hiszen bányász község, lakóinak javarésze az edelényi bányában vágja a szenet. Szorgalmas, derék emberek, nem egy kiváló bányász is akad közöttük. Szeretik a dalt, a társaságot, szeretik az életet és ezt a mai életet, amely jó keresetet, biztos munkát és szabadságot adott nekik. De mást is szeretnének. Egy kis kultúréletet behozni ide a falujukba, hiszen két szórakozási lehetőségük van csupán, a televízió és a kocsma. A televízió a kultúrházban van, ha ugyan ez az épület egyáltalán megérdemli a „kultúrház” nevet. Az ablakok betöredezve, a kályha időnként jóval több füstöt, mint meleget ad, s a tisztasággal is baj van. Azaz nem is a tisztaság I >g<ü, mert hogy arról vajmi keveset lehet beszélni, tisztaság nem lévén. Ki kellene festeni, meszelni az egész termet, a padokat is, székeket is, egyszóval egy általános takarításra lenne szükség. Beszélgettem Verebélyi Ferenccel, aki maga is muzsnoki és aki az edelényi bánya szakszervezeti elnöke. A következőket mondta: “ Az lenne a legjobb mindnyájunk részére, azaz a kultúrház részére is, ha nem a sajószentpéteri tanácshoz tartozna a kultúrház. Nagyon szeretnénk, ha a Tröszt venné kezelésbe, Monos elvtárstól, mint a Tröszt igazgatójától bizonyára több segítséget kapnánk. Az lenne a leghelyesebb, ha egy bányász klubot tudnánk itt létesíteni, ahol mindig otthonra lelne a bányászság. Azért nem emelem ki, hogy a fiatalok, mert ugyanolyan szeretettel látogatnánk mi idősebbek is. Ha megvalósulhatna ez a kérésünk, nagyon vigyáznánk erre a bányászklubra. Ha komoly formában lesz erről szó, mi társadalmi munkával hajlandók vagyunk segíteni is. Erről már beszélgettünk, minden bányász szívesen hozzájárulna ehhez a munkához. Így nyilatkozott erről Verebély Ferenc, de ez a véleménye Schuszter bányamester elvtársnak is és az összes bányászoknak, a párttitkárral az élén. Tény, hogy ennek a kérésnek, vágynak komoly alapja van, így ebben a faluban kultúreletről beszélni nem igen lehet. Az emberek egy részének akiknek van motorkerékpárjuk, aránylag könnyebb a helyzetük, be-be tudnak robogni Edelénybe, vagy Sajószent Péterre egy-egy filmet megnézni, vagy egyéb kulturális rendezvényt. Ám a többségnek nincs erre alkalma. Talán más lenne a helyzet, ha a buszjárat nem lenne ennyire gyér, mert még így is megtörténik, hogy a busz, túlzsúfoltság miatt egyszerűen nem vesz fel Duzsnokon utast. Marad tehát az italbolt. Az italbolt is kicsi, korszerűtlen, nem dicsekedhet vele a Borsod megyei Vendéglátó Vállalat. Szerencsére egy elég tisztaságkedvelő asszony a vezető, aki erejéhez mérten igyekszik rendben tartani a helyiséget. De nem is ez most a lényeg, hanem az, hogy itt az italboltban zajlik le Duzsnok úgynevezett társadalmi élete. Nincs más hely, ahová menni tudnának az emberek, a fiatalok. És ami még biztosabb, szerintem az italboltban nemigen lehet művelődni. A duzsnoki bányászok szerint, a már említett bányász klub létrehozásával egycsapása megváltozna ez a helyzet.Jobban össze lehetne hozni fiatalokat is, jobb és többrétű kultúrgárdát alakíthatnának. • Jelenleg is van kultúrgárdáuk, egészen fiatalokból álló,• Kocsis Julianna tanítónő a vezetőjük, rendezőjük egyszemélyben. Vagy két hete a karrácsonyi ünnepekben adták elő, ágodi József: „A hínár” c. háomfelvonásos színdarabját. A szereplők: Ádám László, Török'ajós, Dancsó Irma, Lipták G lizella, Spitzmüller Mária,'sontos János, Bodolai Nóra,' ’app Lenke, lelkes és tanulni, ágyó fiatalok, akik jól megttanulták a szerepüket. Delyen előadás a mostoha körülmények miatt csak egy volt az 1961-es évben Duzsnokon. Sok mi, de sokkal többre is képesek lennének a duzsnokiak, hogy otthonias bányászklub, s egy otthoniasabb kulturházuk lenne. Biztosra lehet venni,okkal több időt töltenének itt,, a könyvek, sakk, dominó, vagy biliárdasztalok mellett,] mint most az italboltban. < .. í összegezve: Nagyon nagyi szükség lenne arra a bonyászklubra. Igazi kultúrforrás lenne ebben a községben, mert úgy tudom, a duzsnoki ányászok becsülettel dolgoztak az edelényi bányában, ezt, kérésüket teljesíteni is kellene. Annál is inkább, hiszen megígérték, társadalmi összefogásban, társadalmi munkában nem lesz hiány. Ľ .<►< * Közösségi érdek Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt területén az elmúlt időkben mindössze csak a Somsályi Bányaüzemnél volt található bányamentő állomás, így amikor arra szükség volt valamennyi üzem élet és vagyonbiztonsága érdekében elég nagy távolságról kellett mozgósítani az egyébként kellő gyakorlattal rendelkező és jól felszerelt bányamentőket. Miután 1961. őszén számos ózdvidéki üzemben beindítottak helyileg bányamentő tanfolyamot ez a probléma rövidesen megoldódik. Királdon például amellett hogy valamennyi műszaki beosztású dolgozó részére kötelezővé tették a tanfolyam elvégzését, ezen kívül még mintegy 20 fő fizikai dolgozó hallgatta önkéntes elhatározásból a 3 órákat. A tanfolyam záróvizsgája a közelmúltban befejezést nyert. Figyelembe véve a hallgatók tanulmányi eredményeit, közülük a legrátermettebbekből rövidesen Királdort is megalakítják majd, a bányamentő csapatot, amely ha szükséges, kellő figyelemmel segít a bajbajutottakon;