Borsodi Bányász, 1962. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-04 / 1. szám

2 SZILÁGYI GYULA: A BÁNYÁSZ Este, ha kigyul a fény és utcán jársz, vagy otthon ülsz, vagy csikorgó tél idején hideg elöl menekülsz meleg szobába, ahol a kályhában tűz lobog, vagy ahol vidám zene szól és sok táncos pár forog, vagy hatalmas házat látsz, s rajta sok fénylő ablakot, mondd: egy néhány percre megállsz feltenni e gondolatot, honnan e fény és jó meleg? mely kellemes órákat ád, mi süti meg lágy kenyered, mi tartja fényben szép hazád? Gondolkoztál-e már azon, mitől lüktetnek a gyárak? vagy gigászi mozdonyokon, melyek a zengő sinen szállnak, s neonfények a házakon, mitől pompáznak színesen? amelyben Te is gyönyörködsz esterenként oly szívesen, vagy vidéken, falun, tanyán, ahol már villanyfény fogad, s dolgos parasztok asztalán rádió ont víg dalokat, vagy künn, mezőn a traktorok, hogy zengve zúgva járnak, iskolák, munkás otthonok, mind-mind pompás fényben állnak. Tudd meg azt: ez nagyrészt a hős bányász érdeme, ki leszáll a föld gyomrába, hol megfeszül izmos keze, melyben csákányt tart erősen, s kipp-kopp, az édes, szép zenén ütemre zeng a tárna mélye, s a csillékbe dűl a szén, a drága fekete kincs, melytől kellemes meleg otthonod, a fény, a gyár csak tőle él, s a sínen robogó mozdonyok. A bányászt dicséri a gép, a gyár, város, falu messze tája, s minden ember dicsérte őt, mert áldás, élet a munkája. Ezer halállal szembe néz a föld roppant gyomrában­­, leszáll vígan, s ki tudja azt, hogy a mélyből majd visszajő? Izzadt testű, izmos bányász, fogadd a nép köszönetét, mert tudja azt, hogy nagy munkádnak köszönheti a drága fényt, meleg otthont, hol munka után a család vígan összeül és elbeszélget még szebb élet, s még szebb jövendő terveiről. Megillet Téged tisztelet, s hála mindenütt a föld kerekén, mert munkád nyomán csillogó széntől lüktet az élet és ragyog a fény. Szuhakálló I-es aknát is bekötötték a regionális vízhálózatba Az elmúlt évben is hatalmas költségeket fordítottak me­gyénkben a bányatelepek, il­letve bányaüzemek vízhálóza­tának a fejlesztésére. Sok he­lyen megoldották az egészsé­ges ivóvíz gondokat, másutt pedig tökéletesítették a szenny­víz elvezetést. Különösen a regionális víz­hálózat kiépítésével juttattak el sok helyre ivóvizet, így pél­dául nem­ régen a szuhakállói I-es aknát is bekötötték a há­lózatba. Ez elsősorban azért vált szükségessé, mert a koráb­bi időkben szakorvosi vélemé­nyek alapján nem volt megfe­lelő az akna ivóvíz ellátása. A vízhálózat bekötésére, illetve átadására az elmúlt napokban került sor. E munka elvégzésével azon túlmenően, hogy megoldódott az aknában dolgozók ivóvíz el­látása a tisztálkodási lehetősé­gek is nagyban javultak Szu­­hakállóban. Lehetővé vált töb­bek között az is, hogy megfe­lelő mennyiségű víz birtokában korszerűsítsék, illetve nagyob­­bítsák a fürdőket. Kísérleti front Somsályon mind nagyobb gondot fordítanak a műszaki fejlesztés folyamatosságára. Nemrégen például egy PH 3-as robbantásos kaparóval 18 méteres kísérleti frontot indítottak be. A keskeny fronthomlok ki­futási ideje nem több másfél évnél. A biztosítást már kez­dettől fogva acéltámmal old­ják meg. A kísérleti fronton előreláthatóan napi 12—14 vagon szenet termelnek. Az üzem műszaki vezetői­nek terve szerint amennyiben a kísérlet bevállik, a későb­biek folyamán több gép üzembehelyezésével is ter­melnek majd hasonló módon. BORSODI BAKTASS Tóni bácsi csapata A gondosan, tetszetősen be­­kalitkázott bányafák távolról olyan látszatot keltenek, mint­ha játszadozó gyerekek építő­kockái lennének. S amikor a járókelő közelségbe kerül hozzájuk, a környezet csak­hamar elárulja a sikkesen egy­máshoz simuló rönkök, borda­fák, fűrészáruk rendeltetését. A mintegy kétmillió forint értékű anyagot tároló fatelepen mindössze 16 fő dolgozik. A már nagy prakszissal rendel­kező Kummer Antal a telep vezetője mondotta: a kis kol­lektívának úgy annyira szívé­hez nőtt már a bányát kiszol­gáló munka, hogy szinte fáj­lalnák, ha meg kellene válni tőle. S, hogy a fatelep vezetője igazat mondott, erről magunk is meggyőződtünk. E kis csapat, amit Tóm­­ási már évek óta irányít sokféle szeszélyes időjárásnak van kitéve , mégis hihetet­lenül helytállnak. Előttük nincs akadály, akár záporeső esik, akár p­edig nulla fok alá esik le a hőmérő higanya és csonttá fagy az elraktározott fára eső puha hó. Ilyenkor — volt ebben már részük az idei télen is — nagyokat lehelnek tenyerükbe s a munka megy tovább. Ki a szarvas pályakocsi­ra emel egy pár süveggeren­dára valót, ki p­edig széldesz­kával rakja színültig a kijelölt csilléket, hogy az elővájáson ne legyen fennakadás. Köz­ben — mivel télen ez így szo­kás — kortyantanak egyet, ket­tőt a védőitalnak szánt párol­gó teából, hogy aztán felfris­sülve ismét előre lépjenek. De nem volt ez mindig így, szól közbe Tóni bácsi és meg­emeli sötétbarna keretes szem­üvegét, majd idéz egyet s mást az egykori külszíni dolgozók életéből. Egymásután sorolja azokat az eszközöket, amelyet mind a dolgozók egészségét vannak hivatva védeni. — Nálunk balesetmentes mozgalom van — mondja vigyázunk arra, hogy kivétel nélkül mindenki használja a díjmentesen juttatott védőesz­közöket, köztük a tenyér és vállvédőket is. Természetesen így már évek óta csak igen rit­kára fordul elő kisebb sérülés. Amikor Kummer elvtárs e szavakat mondja, kissé ideges­­sé, emelkedetté válik a hangja. Látszik rajta, hogy valami bántja, ami miatt nyomban meg is cáfolja előző szavait. — Mert a Balogh ügy ... .ugye ha ez nem fordult volna elő, akkor mondtam vol­na csak igazat. Nem vigyázott eléggé. A közelmúltban két ujját vágta le a fűrész. Pedig élenjáró dolgozó volt ugyanúgy mint munkatársa Balogh Já­nos. Velük együtt ugyancsak az élvonalban haladnak Be­­recz Sándor I., Antal Károly, Nagy István és még sokan má­sok. • És Tóni bácsi erősen állítja, rájuk mindig lehet számítani. Nem töri meg őket az utazás sem — legalább­is egy részü­­ket — akik napi 70 kilométeres utat is megtesznek, amíg csa­ládjuk köréből műszakba ér­nek. Igen. Ilyen emberek a Ki­ráldi-i fatelep dolgozói, akik­ről büszkén lehet elmondani, hogy bennük magasra csapott a felelősség­tudat lángja. Olyan emberek ők, akik már eddig is kivívták maguknak a bányá­szok megbecsülését, mert a termelésben nagyszerűen és önzetlenül besegítenek. Tóth Béla H i Takarékos emberek Ma már a bányászdolgozók körében is egyre népszerűbbé válik a Kölcsönös Segítő Ta­karékpénztár. Somsályon pél­dául amíg 1959-ben az ala­kulás idején csak 100 bányász volt a KST tagja, ma már szá­muk több, mint 220 főre gya­rapodott. Jellemző, hogy a ta­gok túlnyomó többsége inkább takarékossági szándékkal lé­pett be mintsem azért, hogy időközönként kölcsönt vegyen fel. Az üzemi KST betét­állomá­nyának értéke több, mint 300 ezer forint. Nem kevés azok­nak a száma, akik havi 8—6, 500 forint betéttel is rendel­keznek. Most, hogy a napok­­­ban a tagság kivétel nélkül kézhez kapta a betétben elhe­lyezett pénzét, kiderült, hogy egyesek 6—7 ezer, legtöbben pedig 3 ezer forintot is meg­takarítottak. Az illetékesek tájékoztatása alapján azt is megtudtuk, hogy a tagság nagy része a kifizetett pénzt leginkább sertés, bútor, és melegruhák vásárlására for­dítja. Miért csak „házi“ újítás Az a jelenség amellyel a na­pokban a Sajóvölgyi Bánya­üzemnél találkoztunk nem egyedülálló. Sajnos elég gyak­ran előfordul az, hogy vala­mely üzemnél egy-egy munka­folyamat, illetve technológiai eljárás meggyorsítására, kön­­­nyítésére, korszerűbbé tételér­e kidolgoznak újítási javaslatot. Az újítás viszont különféle okok miatt „házi” kezelésben marad. Ez tap­asztalható a kaparóka­­nalak egyengetésénél és a ka­paróláncok szegecselésénél. Sa­­jókazán ugyanis készítettek er­re egy nagyszerű újítást, az újítás viszont csak az üzemnél oldja meg ezt a problémát, mert másutt a tröszt területén még manap­ság sem alkalmaz­zák. Pedig az egyszerű szerke­zet képes lenne arra, hogy azo­kat a kaparókanalakat és ka­pja­róláncokat amelyek a kör­nyező üzemeknél elromlanak, igen rövid idő alatt megjavítsa. Úgy érezzük, a „házi” újítás átminősítése szükséges volna... Külpolitikai kommentárunk AZ ELMÚLT HÉT AZ ÜNNEPEK hete volt, de azért nem volt hiányában nemzetközi eseményeknek. Az év utolsó napján az esztendő egyik legjelentősebb eseményéről, a világ­űr meghódításában elért eredményekről nyilatkoztak a szov­jet szakemberek, s ennek kapcsán ismertették az új esztendő­ben várható kísérleteket. Gagarin és Tyitov előkészítették az ember Hold-körüli repülésének útját, továbbá a Földre való visszatérését. A most kezdődő esztendőtől, az újabb kísérle­tektől azt várja a szovjet közvélemény, persze elsősorban az űrhajósok egyre szaporodó tábora, hogy megoldják a hos­­­szabb körutazások, elsősorban a Föld körüli pályán való ke­ringés feltételeit, hogy végre kimozdulhat a végtelenség felé törekvő ember a Föld varázsköréből, s elhajóz az ismeretlen égitestek felfedezésére. A szovjet űrhajózás ebben az eszten­dőben újabb nagy fejlődésnek néz elébe. DE GAULLE ELNÖK SZILVESZTERI beszédében tartós békeviszonyokat ígért nép­ének, s míg az elnök a békéről szó­nokolt, az ultrák terrorszervezete, az OAS, mely már kezd a franciák lidércnyomása lenni, plasztikbombák tucatját rob­bantotta Algéria és Franciaország városaiban, sok arabnak utolsó napja volt az ó­év. Az OAS, melyet az Algériát Fran­ciaország örökös gyarmatának tartó, velejükig romlott reak­ciós elemek hoztak létre a demokratikus, az algériai háborút megszüntetni akaró haladó gondolkodású emberek megfélem­lítésére, mindeddig bírta az állami szervek hol elnéző, hol lagymatag ellenintézkedéseit, bűncselekmények olyan soro­zatát követte már el, hogy tagjai megértek a legsúlyosabb büntetésre is. Mi az oka annak, hogy a francia kormány nem súlyt le kellő eréllyel erre a terrorszervezetre? A válasz csak látszólag bonyolult. Az OAS tagjai lényegében ugyanazt akar­ják, mint a hivatalos Franciaország képviselői: megtartani Algériát. A különbség csupán az, hogy De Gaulle kompro­misszumra is hajlandó lenne, míg az ultrák a régi viszonyok fenntartásán fáradoznak. S hogy mennyire így van ez, bi­zonyság rá az immár hét éve folyó háború, mely mintegy hat­­é > százezer algériai életét égette el a gyarmatosítás áldozati mág­lyáján. A kormány nem intézkedik — nos, a nép egészséges védekező szelleme illegálisan igyekszik biztosítani a fasiszta ]1 veszély elleni harcot. Megalakult az OAS elleni haladó ele­mekből álló szervezet, mely az OAS eszközeivel géppisztollyal és bombával vette fel a harcot a fasiszta gyarmati erőkkel. Az elnök szilveszteri békeszózata — szólamok falrahányt borsó­ja —, annál is inkább, mert eddig még mindig a francia hiva­talosságok jutatták zátonyra az ideiglenes algériai kormán­­nyal való tárgyalásokat. Nem fér a fejükbe, hogy nekik en­gedményeket kell tenni — pedig kell, észre kell venniük, hogy­ most már más szelek fújnak. KONGÓBAN ÚJ FEJLEMÉNYEK vannak születőben. A központi kormány hadserege megkezdte Katanga megszál­lását. A legújabb hírek még nem eléggé megalapozottak ah­hoz, hogy egészen világosan lássuk a fejlemények várható eredményeit, de arra számíthatunk, hogy a központi kormány végre megelégeli Csembe tevékenységét, a központi kormány kijátszását célzó látszólagos egyezkedési nyilatkozatait, s ka­­­­tonai eszközökkel lát országa egyesítéséhez, mely Katanga ’ nélkül csak „félkarú óriás” lenne. 637 óra társadalmi munka A pálinkás tárói KISZ-fiata­­loik eredményes munkát végez­tek az elmúlt időszakban. Csat­lakoztak a megyei KISZ-bi­­zottság által meghirdetett ta­karékossági versenyhez, s en­nek keretében jól dolgoztak. Különösen a KISZ-brigádok produkáltak jó eredményt. A csap­atok harmadik negyedévi fa és lőszer megtakarítása 13 ezer forint. A többiek pedig 5100 forint megtakarítással büszkélkedhetnek. A szép termelési eredmé­nyeik mellett más területen sem kell szégyenkezniük. 637 társadalmi munkaórát végez­tek el a pálinkástárói fiatalok, amelynek értéke 6100 forint. Rendbehozták az üzem 40 mé­ter hosszú kerítését, elvégez­ték a parkosítási munkálatokat, amelynek során 60 köbméter földet mozgattak meg. TTVK. javc­fr 4 Több mint ezer szakszervezeti aktíva titkárain kívül nagyszámú szakszervezeti aktíva is meg­jelent, akik előtt Hossó József elvtárs, trösztbizottsági elnök­ ismertette az év szakszerve­zeti munkáját, ugyanakkor részleteiben vázolta az 1962-es év legfontosabb feladatait. Az előadó elmondotta, hogy az elmúlt évben örvendetesen fejlődött a szakszervezeti bi­zottságok termel­ést befolyá­­ sorló munkája, nem utolsó sorban jelentősen növekedett­ a szervezett dolgozók száma. Mint az szóba került, ez leg­inkább annak tudható be, hogy a tröszt üzemeiben je­lenleg több mint 1000 aktíva­ kapcsolódott bele a szakszer­vezeti munkába.­­Hossó elvtárs utalt arra is, hogy ez a szám a választásod­­ u tán szükségképpen kell,, hogy emelkedjen, mert jelen­­leg az egy bizalmira jutó , mi­ntegy 30 dolgozó soknalq­e­m bizonyult. A beszámolóban, < ,,csak ugy mint a vitában, kü­­. .Ionos helyet foglalt el a* ♦ Ózd vidéki Szénbányászati •­­Tröszt 1962. évi tervfeladata­­­­­ira való mozgósítás. *­­ A közelmúlt napokban az ózdvidéki tröszt inpozáns ta­nácsterme fontos értekezlet színhelye volt. A trösztbizott­ság itt tartotta az 1961-es év utolsó kibővített területi bi­zottsági ülését. A tanácsko­záson az üzemi bizottságok isU DUZSNOKI KULTURHÁZBAN­ ­ egyszer már írtam az ■*"/ „Északmagyarországban," a duzsnoki kultúrházról s a duzsnoki emberekről, deh­át ez elég régen volt, és meg kell vallani, nem sok foganatja vlt a cikknek. Ha egészen őszinte akarok lenni, meg kell mondjam, hogy semmi, ezért elöljáróban mindjárt meg sze­retném írni, hogy nem minden cél nélkül teszem papírra ezt a kis riportot. Azt hiszem, magát Duzsno­­kot nem­igen kell bemutatnom a „Borsodi Bányász” olvasói­nak, hiszen bányász község, lakóinak javarésze az edelényi bányában vágja a szenet. Szorgalmas, derék emberek, nem egy kiváló bányász is akad közöttük. Szeretik a dalt, a társaságot, szeretik az életet és ezt a mai életet, amely jó keresetet, biztos munkát és szabadságot adott nekik. De mást is szeretnének. Egy kis kultúréletet behozni ide a falujukba, hiszen két szórakozási lehetőségük van csupán, a televízió és a kocs­ma. A televízió a kultúrházban van, ha ugyan ez az épület egyáltalán megérdemli a „kultúrház” nevet. Az ablakok betöredezve, a kályha időnként jóval több füstöt, mint mele­get ad, s a tisztasággal is baj van. Azaz nem is a tisztaság­ I >g<ü, mert hogy arról vajmi ke­veset lehet beszélni, tisztaság nem lévén. Ki kellene festeni, meszelni az egész termet, a padokat is, székeket is, egy­szóval egy általános takarítás­ra lenne szükség. Beszélgettem Verebélyi Fe­renccel, aki maga is muzsnoki és aki az edelényi bánya szak­­szervezeti elnöke. A követke­­zőket mondta: “ Az lenne a legjobb mind­nyájunk részére, azaz a kultúr­ház részére is, ha nem a sajó­­szentpéteri tanácshoz tartozna a kultúrház. Nagyon szeret­nénk, ha a Tröszt venné keze­lésbe, Monos elvtárstól, mint a Tröszt igazgatójától bizo­nyára több segítséget kapnánk. Az lenne a leghelyesebb, ha egy bányász klubot tudnánk itt létesíteni, ahol mindig ott­honra lelne a bányászság. Azért nem emelem ki, hogy a fiatalok, mert ugyanolyan sze­retettel látogatnánk mi időseb­bek is. Ha megvalósulhatna ez a kérésünk, nagyon vigyáz­nánk erre a bányászklubra. Ha komoly formában lesz er­ről szó, mi társadalmi munká­val hajlandók vagyunk segí­teni is. Erről már beszélget­tünk, minden bányász szívesen hozzájárulna ehhez a munká­hoz­. Így nyilatkozott erről Ve­­rebély Ferenc, de ez a vé­leménye Schuszter bányames­ter elv­társnak is és az összes bányászoknak­, a párttitkárral az élén. Tény, hogy ennek a kérés­nek, vágynak komoly alapja van, így ebben a faluban kultúr­eletről beszélni nem igen lehet. Az emberek egy részé­nek akiknek van motorkerék­párjuk, aránylag könnyebb a helyzetük, be-be tudnak robog­ni Edelénybe, vagy Sajószent­ Péterre egy-egy filmet meg­nézni, vagy egyéb kulturális rendezvényt. Ám a többségnek nincs erre alkalma. Talán más lenne a helyzet, ha a busz­járat nem lenne ennyire gyér, mert még így is megtörténik, hogy a busz, túlzsúfoltság miatt egyszerűen nem vesz fel Duzsnokon utast. Marad tehát az italbolt. Az italbolt is kicsi, korszerűtlen, nem dicsekedhet vele a Bor­sod megyei Vendéglátó Válla­lat. Szerencsére egy elég tisz­taságkedvelő asszony a ve­zető, aki erejéhez mérten igyekszik rendben tartani a helyiséget. De nem is ez most a lényeg, hanem az, hogy itt az italboltban zajlik le Duzs­­nok úgynevezett társadalmi élete. Nincs más hely, ahová menni tudnának az emberek, a fiatalok. És ami még bizto­sabb, szerintem az italboltban nem­igen lehet művelődni. A­ duzsnoki bányászok sze­rint, a már említett bányász klub létrehozásával egycsapás­a megváltozna ez a helyzet.J­obban össze lehetne hozni f­iatalokat is, jobb és többrétű k­ultúrgárdát alakíthatnának. • Jelenleg is van ku­ltúrgárdá­­­uk, egészen fiatalokból álló,• Kocsis Julianna tanítónő a ve­z­etőjü­k, rendezőjük egysze­­­mélyben. Vagy két hete a karr­ácsonyi ünnepekben adták elő, ágodi József: „A hínár” c. há­­omfelvonásos színdarabját. A s­zereplők: Ádám László, Török'­ajós, Dancsó Irma, Lipták G lizella, Spitzmüller Mária,­­'sontos János, Bodolai Nóra,' ’app Lenke, lelkes és tanulni­, ágyó fiatalok, akik jól megtt­anulták a szerepüket. De­­lyen előadás a mostoha körül­­­mények miatt csak egy volt az 1­961-es évben Duzsnokon. Sok­­ mi, de sokkal többre is képe­s­ek lennének a duzsnokiak, ho­gy otthonias bányászklub, s e­gy otthoniasabb kulturházuk l­enne. Biztosra lehet venni,­­okkal több időt töltenének­ itt,, a könyvek, sakk, dominó,­ vagy biliárdasztalok mellett,] mint most az italboltban. < .. í összegezve: Nagyon nagyi szükség lenne arra a bon­­yászklubra. Igazi kultúrfor­r­ás lenne ebben a községben,­ mert úgy tudom, a duzsnoki­­­ ányászok becsülettel dolgoz­t­­ak az edelényi bányában, ezt, kérésüket teljesíteni is kel­l­ene. Annál is inkább, hiszen­ megígérték, társadalmi össze­f­ogásban, társadalmi munká­­­ban nem lesz hiány. Ľ .<►< * Közösségi érdek Az Ózdvidéki Szénbányá­szati Tröszt területén az el­múlt időkben mindössze csak a Somsályi Bányaüzemnél volt található bányamentő állomás, így amikor arra szükség volt valamennyi üzem élet és vagyonbiztonsága ér­dekében elég nagy távolság­ról kellett mozgósítani a­z egyébként kellő gyakorlattal rendelkező és jól felszerelt bányamentőket. Miután 1961. őszén számos ózdvidéki üzem­ben beindítottak helyileg bá­nyamentő tanfolyamot ez a probléma rövidesen megoldó­dik. Királdon például amellett hogy valamennyi műszaki be­osztású dolgozó részére köte­lezővé tették a tanfolyam el­végzését, ezen kívül még mint­egy 20 fő fizikai dolgozó hallgat­­ta önkéntes elhatározásból a 3 órákat. A tanfolyam záróvizs­gája a közelmúltban befeje­zést nyert. Figyelembe véve a hallgatók tanulmányi eredmé­­nyeit, közülük a legrátermet­tebbekből rövidesen Királdort is megalakítják majd, a bánya­mentő csapatot, amely ha szükséges, kellő figyelemmel segít a bajbajutottakon;

Next