Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-13 / 32. szám
2 Harc a fejekben Sokan 11 év vélik, hogy azHdD csaknem huszonöt esztendővel felszabadulásunk után, a szocializmus alapjait lerakva már kevés tennivalónk akad az ateista nevelésben. Valóban megvívtuk már e téren a döntő ütközetet? Összeomlottak az idealista világnézet főbb hadállásai? Nem! Ezt nem mondhatjuk még. Az idealista tanok csírái sokak tudatát mételyezik még ma is. Szükségtelen részletesen fejtegetnünk az egyház reakciós szerepét nemzeti történelmünk hosszú évszázadai alatt, hiszen ezt minden ma használatos történelemkönyv megteszi, s gyermekeink már olyan útravalóval indulhatnak az iskolák padjaiból, amely kellőképpen felvértezi őket az idealizmus minden válfajával szemben. Ugyanakkor megismerkedhetnek a marxizmus—leninizmus alapvető tételeivel, amelyek segítségével kialakíthatják világnézetük egységét és tisztaságát. De ez a folyamat valójában nem ilyen egyszerűen megy végbe, mert sajnos, még napjainkban is rengeteg gátló és befolyásoló tényezővel kell számolnunk, amelyek könnyen tévútra vezethetik a kialakulatlan világnézetű emberpalántát. Az első és legsúlyosabb befolyásoló közeg igen sok esetben a család. Tudvalevő,é f képnek tartja apját, édesanyját, s nagyszüleit. Úgy képzeli: cselekedeteik, nézeteik mindenkor helyesek, s számára ezek iránytűk, hogy ő is olyan lehessen majdan, mint példaképei. Döntő tehát a szülők szerepe abban, milyen emberré formálódik az évek során gyermekük. Hogyan sáfárkodnak ezzel az óriási felelősséggel a szülők, most, a szocializmus építésének huszonötödik esztendejében? Megállapíthatjuk, hogy általában jól. De nem mindenki. Bányatelepeken elég kevés, viszont faluhelyen annál több a vallásos, templomba járó ember. Zömük természetesen már jócskán benne van a korban, úgyhogy vajmi kevés a remény arra, hogy tudatukból kitéphetők az idealizmus gyökerei. Ám ez a kisebbik baj: alkotmányunk is biztosítja a lelkiismereti szabadságot. Az inuii baj ott kezdclydítik hogy ezek az emberek gyerekeiket is megpróbálják istenhívőkké formálni, templomba,, hittanoktatásra járatják és megbérmálkoztatják őket. Maga ez a tény is elég szomorú, a legmegdöbbentőbb azonban az, hogy az ily módon cselekvők között párttagok, tehát magukat kommunistáknak valló emberek is akadnak. Tudomásunk van olyan, a BSZ területén dolgozó párttagról, akinek fia teológiai főiskolára jár. Bárki mondhatja: a fiú nagykorú, joga van lelkiismerete szerint cselekedni. Ez valóban igaz. Csakhogy megtörtént volna-e akkor is a dolog, ha az apa rendszeres világnézeti nevelésben részesíti gyermekét? A válasz nem lehet kétséges. A papnövendék fiú sorsa elhatározott, több szót nem érdemel az eset. Arról viszont annál inkább beszélnünk kell, mi a teendő annak érdekében, hogy ez többé ne ismétlődhessék meg párttag gyermekével. Mert sajnos megtörténhet erre a Szelesaknai pártszervezet életét felbolygató „bérmálási ügy”. Az alapszervezet titkára nemrégiben arról értesült: 8 párttag bérmáltatni akarja gyermekét. Hiábavaló volt minden próbálkozása, az érdekeltek — akik közül egyébként négy felelős beosztásban dolgozik — a „családi békére” való hivatkozással nem álltak el szándékuktól. Érvük tényleg méltánylást érdemlőnek tűnik első pillanatban. Mindenképpen erősen megfontolandó lehet: érdemes-e felrúgni a családi nyugalmat, ujjat húzni a vallásos beállítottságú feleséggel, nagyszülőkkel és rokonokkal? De vajon, mert kell-e ezt a komoly, a gyermek egész életét befolyásolható kérdést dűlőre vinni a családon belül? Nem! A párttag hosszú, szívós felvilágosító munkával már korábban is megoldhatta volna ezt a problémát — csakhogy megfeledkezett családja világnézeti neveléséről. Nem lett volna szabad hagynia odáig mérgesedni a helyzetet, hogy botránnyal fenyegetőzzék felesége vagy a nagyszülők, ha nem engedi a gyereket megbérmálkozni. A Sp í L — mint látható —v CU _ arra enged_ nek következtetni: az ateista propaganda, felvilágosítás terén még nincs pihenésnek helye. A kettős nevelés végzetesen deformálhatja a gyerekek tudatát — minden eszközt meg kell ragadni tehát, hogy megleljék a helyes utat. Nagy feladat ez, amelyet azonban mindenképpen végre kell hajtani, hiszen a felnövekvő nemzedék értékes tagjairól van szó, akikre idővel komoly tennivalók várnak, akikre szüksége lesz szocialista hazánknak. K. T. Jó példa A tudatformálás esskosei A dolgozók tudatformálásában nagy szerep jut a politikai kiadványoknak. Ez a tény már egyáltalán, nem ismeretlen egyetlen pártvezető előtt sem. Különösen patinás múltra tekint vissza a pártkiadványok terjesztése Ormosbányán. A pártbizottság és az üzem vezetősége mindig is a politikai fejlődés jelentős forrásaként kezelte e könyveket, s komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a kiadványok szellemi tartalma gyarapítsa a dolgozók tudását. E cél érdekében többek között bizalmi hálózatot szervezett a pártbizottság, amelynek tevékenységét közmegelégedés övezi. A propagandaanyag terjesztése folyamatos az aknákon. A bizalmiaknak szorgos munkával sikerült elérniük, hogy egyre növekszik a rendszeres vásárlók száma. A II-es aknán például található olyan szocialista brigád, amely a „Világesemények dióhéjban” című folyóiratból rendszeresen tíz példányt vásárol. Ezen az aknán, a politikai kisregények szintén népszerűségnek örvendenek. A Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett politikai művek sikere jól lemérhető a januári politikai könyvhónap forgalmával. De kitűnően érzékelteti ezt az elmúlt 10 hónap forgalma is, amely több mint 13 ezer forintra tehető. Ez az 1967. évi forgalomnak csaknem a duplája. Az üzem párt-végrehajtó bizottsága nemrégiben értékelte a pártkiadványok terjesztési munkáját. Az ülésen részt vett Máté Ivánné, a Kossuth Könyvkiadó területi megbízottja is. A vb pozitívan értékelte az e munkaterületen tapasztalt helyzetet, ugyanakkor felhívta a figyelmet a még rendszeresebb terjesztés fontosságára. BORSODI BÁNYÁSZ Felkészültek a rekonstrukcióra Ha valaki mostanában fölkeresi a putnoki szénosztályozót, alighanem nagyon meglepődik. A csillék kattogásának és a rosta mormoló zajába szokatlan, úgymond nem odavaló hangok keverednek. Az új hangokon kívül szokatlan látvány is fogadja a látogatót. Hegesztők tornásznak a vasszerkezeten, villogtatva pisztolyaikat. A felső szint padlódeszkái megcsonkítva meredeznek. ... és egy általános „felfordulás” uralkodik az épületben. Ez azonban csak látszatfelfordulás, ugyanis már az elmúlt hetekben megkezdték a teljes rekonstrukció előkészületeit. A szükséges mértékben átalakítják a vasszerkezetet, hogy az új berendezéseknek helye legyen és stabilan állnak a beszerelésre. Sőt egy szállítószalag már üzemel, és helyére került már a kaliberrosta, ami a durva szenet választja el az aprótól. Innen kerül a szén a Binder-rostára, ahol különválik a kocka-, dió- és daraszén. Augusztus 17-én egy hétre megáll az üzem. Szünetel a termelés, hogy beszereljék az előkészített gépeket. Már nagyon időszerűvé vált a felújítás, hiszen a jelenleg is üzemelő keringőrosta már elavult. Csaknem harminc éve üzemel. Elöregedett, korszerűtlen és sok meghibásodási lehetőséget rejt magában. A putnoki szénosztályozómű elavult gépi berendezéseit új, korszerű gépekre cserélik ki, melyre az előkészületek megkezdődtek. Fotó: L. J. A párt-vb napirendjén A munkásvédelmi helyzet A Mákvölgyi Bányaüzem párt-végrehajtóbizottsága legutóbbi ülésén Markovics Máté biztonsági mérnök jelentése alapján megvitatta az üzem munkásvédelmi helyzetét. Az üzem joggal büszke gazdasági eredményeire — sajnos, a munkásvédelem terén már sokkal kevesebb a dicsekedni való. Az előző évhez viszonyítva ugrásszerűen növekedett a balesetek száma, a súlyosság és gyakoriság egyaránt sokat romlott. A szerencsétlenségek nagy többsége a tömegtermelő munkahelyeken következett be, mégpedig leggyakrabban kőzethullásból homlokkidőlésből. A balesetek zöme figyelmetlenséggel, hanyagsággal, az előírások figyelmen kívüli hagyásával magyarázható; kevés volt az olyan szerencsétlenség, amit előre nem látható esemény idézett elő. A baleseti mutatók romlásában közrejátszott az, hogy a munkásvédelmi őrök egy része nem nyújtotta azt az agilis munkát, amit az üzem vezetői megszoktak tőlük. Az év első felében mindössze a Szuhakálló II-es aknai munkásvédelmi őrök voltak képesek mindenben eleget tenni hivatásuknak. A végrehajtó bizottság a jelentést elemezve megállapította: a munkásvédelemben sok megoldatlan feladattal kell szembenézni az év hátralevő részében. Hatékonyabb betegellenőrzés szükséges, nagyobb figyelemmel kell kísérni a vidéki körzeti orvosok mukáját. A legfontosabb feladatok közé sorolható továbbá a baleseti oktatás színvonal javítása is. A vb szerint fontos lenne munkásvédelmi vetélkedő szervezése, amelyet értékes díjakkal kell vonzóvá tenni. Szellemi vetélkedő Kultúr és sport szellemi vetélkedőt rendeztek augusztus 5-én a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Otthonban. A vetélkedőn mintegy ötvenen vettek részt. A játékot Mező Jenő, a Borsodi Bányász Sportkör elnöke és Haris László kultúrigazgató vezette. A versenyzők, nagy szellemi felkészültségről tettek tanúbizonyságot, melyet a szoros versenyeredmény bizonyít. A vetélkedő első három helyezettje, Kalász Lajos, Újházi János és Egyed Antal értékes tárgyjutalomban részesült. ▼ 1959. augusztus 13. Egy baleset margójára Tanulságok és tennivalók meglazult fejéből száz kilóra tehető súlyú szén és meddő zuhant alá. A bányász, G. Tóth Lajos, aki az esés vonalában dolgozott fájdalmasan felkiáltott. Aléltan dőlt munkatársai karjába, akik biztonságosabb helyre vitték Gyorsan intézkedtek. Késedelem nélkül szállították a sérültet a külszínre, ahol orvosi segítségben részesült. Az iszonyatos erővel zuhanó szén és meddő, bal lábfejét érte a sérültnek, aki még az elsősegély után is összeszorított szájjal, a fájdalomtól aléltan várta a mentőkocsit, ami nemsokára meg is érkezett. A Tervtáron történt a baleset, pénteken, a délutáni órákban. A vizsgálat még tart a sérülés okának kiderítésére. Mindenütt, minden munkahelyen és üzemben lehangolóan hat a legkisebb sérülés is. Arra figyelmeztet: a veszély állandóan ott leselkedik a föld alatt a szénmező nyomában, a gépek és berendezések mellett. S adódik a kérdés: vajon mindent megtettek-e a megelőzés, a baleset-elhárítás érdekében? Valamennyi bányaüzemben, így Tervtárón is állandóan a figyelem középpontjában áll ennek az elsőrendűen 4 fontos feladatnak pontos, precíz végrehajtása. Messzemenően törekednek a balesetmentes munkához biztosítani a feltételeket. De a feltételek csak akkor nyújtanak kellő védelmet, ha az emberek, a bányászok is nagy figyelemmel, körültekintéssel végzik munkájukat. Vajon kellően éber-e ez a figyelem? Ilyen gondolatok is foglalkoztatják a Bükkaljai Bányaüzem vezetőit, amiről szó esett legutóbb is, amikor az első fél évben kialakult baleseti helyzetet értékelték. Egyöntetű volt a vélemény: a balesetek csökkentésére még hathatósabb és erőteljesebb intézkedésekre van szükség. Ezt indokolja egyetlen statisztikai adat is. Az a helyzet ugyanis, hogy a Borsodi Szénbányákhoz tartozó hat termelő üzem között a balesetek alakulását illetően a Bükkaljai Bányaüzem a negyedik helyen áll. Annak érdekében hogy pozitív irányban elmozduljanak erről a pontról máris egy sor intézkedést tettek. Ezek között szerepel, hogy a jövőben még jobban mint eddig, erőteljesebben akarnak támaszkodni a munkásvédelmi őrök közreműködésére. Velük együtt könnyebben feltárhatók a baleseti források, a rendellenességek, a hibák, hiszen ők ott élnek és dolgoznak nap mint nan a föld alatt a szénfalnál ismerik a legkisebb problémát, közvetlenül tapasztalják, hol, mi a teendő. Csak üdvözölni lehet, hogy az üzem vezetősége első helyre teszi — a műszaki jellegű intézkedések mellett — a munkásvédelmi őrök hatékony tevékenységét. Ennek érdekében augusztus 15-ig minden aknánál biztonságtechnikai értekezleteket tartanak, melyeknek keretében a helyi adottságoknak megfelelően elemzik az adott helyzetet s teszik meg a szükséges lépéseket a balesetek megelőzésére, hogy minél kevesebb legyen a sérült, és a veszélyforrás. A Berentei Bányaüzemben már megtartották ezeket az eszmecseréket s hasznos tapasztalatokra jutottak ,eszen biztos a többi aknánál is tanulságos következtetéseknek lehetünk majd tanúi. A - 4 Munkásarcok A rakodógép-vezető „Hosszú sárga sáv az út és a végtelenbe fut... VALAHOGY mindig ez a dal jut az eszembe, ahányszor a gépkocsik karavánját látom az országutakon. Most is ez cikázott át gondolatomban, ahogyan szemben ülök Szemes Ferenc gépkocsivezetővel. A „Vörös Csillag” rakodógép árnyékában ülünk le egy cigarettaszünetnyi időre, amíg a dömperek újra megérkeznek. Kilenc éve hivatásos gépkocsivezető. Ezalatt majdnem minden tehergépkocsin volt vezető. Úgy ismeri az autómárkákat, mint a jó pásztor a nyáját. Mindegyikhez van egy-két kellemes és kellemetlen emléke. Ő még máig is az az univerzális ember, akire vezetői mindig számíthatnak. — Mindig azt szerettem — mondja —, ha valami nehéz feladatot kellett végrehajtanom. Műszak után babusgatja gépét, mint a vőlegény a menyasszonyát. — Egész nap hallgatom, hogyan dobog a motor szíve és a legkisebb rendellenességet is észreveszem. Nem tudom otthagyni, amíg meg nem állapítom és ki nem javítom a hibáját. Kilenc éve baleset nélkül vezet. — Továbbra is így akarok, mert a család úgy vár haza, ahogyan várni senki más sem tud. Nincs nagyobb boldogság, mint munka közben néha-néha rágondolni, hogy kislányom már nagyon vár haza. Én pedig mindennap haza akarok menni. Ez olyan biztonságérzetet ad, amit könyvből megtanulni sohasem lehet. ODAHAZA kedvenc hobbyja a rádió. Mindig szeret valamivel bajlódni. Rajzol, tervez, s ez igen jól kitölti szabad idejét. Eredeti szakmája kőműves. Ha van egy kis ideje, családi házak különféle típusát tervezi meg. Munkatársaival jó viszonyban van. A gépkocsivezetők íratlan szabálya, hogy egymáson segítsenek. Vitatkoznak egy-egy meghibásodás felett, így ismerik meg a gépkocsivezetés és szerelés minden csínját-bínját. Már második éve, hogy szocialista szerződést kötöttek az üzemmel. Őt választották meg a többiek brigádvezetőnek. S azóta ezt a többlet munkát is becsülettel ellátja Nem olyan régen kapta meg r ..Balesetmentes közlekedésért járó oklevelet. íme egy névtelen hős, a hétköznapok fáradhatatlan harcosa, aki munkáját vidáman, lelkesen végzi és nagy biztonsággal. Beszélgetésünk újra visszakanyarodik az univerzális gépére. — Meg kell ezt a „jószágot” becsülni — simogatja kezével a sárgára festett DUTRÁ-t. — A legfontosabb volna egy széltől védett garázs. Télen sajnos a szabad ég alatt ..alszik”. A vezetékekben megdermed az olaj, nehezen tudok elindulni vele, ami időt rabol el a mun ómból. ÁRNYÉKBAN ma még plusz 0 fok meleg van, de ő már a télre gondol. S közben míg beszélgetünk, megérkezik az első dömper. Feri fürgén ugrik a kormányhoz. Felberreg a gép motorja, s a rakodókanál mint élő ember pakolja az edelényi bányában nélkülözhetetlen salakot és sódert. Baráz Antal Szemes Ferenc a rakodógépen.