Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-31 / 5. szám

2 J Szervezésből: jeles Az év végi beszámoló taggyűlések tapasztalataiból anuárban a BSZ csaknem valamennyi pártalapszer­­vezeténél megtartották az 1972. évet értékelő tag­gyűléseket. Az alapos előkészítő munka, a jó szer­vezés eredményeként a tagságnak több mint 90 százaléka megjelent,­s a résztvevők hozzászólásaikban mindenütt ér­tékes kiegészítőket mondottak. A tartalmas beszámolók te­hát egy év mérlegelését jelentik. S egy esztendei munka összegezése, értékelése nem kis feladat. Különösen akkor, ha szerteágazó, az élet minden területét felölelő munká­ról van szó. Márpedig a pártmunka ilyen. Hogyan, milyen eredményeket felmutatva tudtak dolgozni az elmúlt évben a kommunista bányászok? S tapasztalataik alapján milyen új célokat tűztek maguk elé? Ilyen kérdésekre kaptunk rá­ az elmúlt héten azokon a lveken részt vettünk. pártfaggyűléseken, ame­ lárd maradt, cselekvési ké­pessége az év folyamán meg­nőtt. A beszámolót követően ki­lenc őszinte, kritikus hang­vételű hozzászólás hangzott el. Többen foglalkoztak az­zal, hogyan lehetne növelni az akna termelését. Lukács Béla bányamester azokra a hibákra hívta fel a kommu­nisták figyelmét, amelyek gátolják az eredményesebb munkát. Felvetődött, hogy a törzs­­gárdatagok nagyobb megbe­csülést érdemelnének, és több kérdés hangzott el az ez évi bérfejlesztésre vonatkozóan is. Kristók Gyula üszb-tit­­kár a tagdíjfizetések terén mutatkozó hiányosságokról és a szocialista munkaver­­senyben rejlő lehetőségek jobb kiaknázásáról beszélt. Többen szóvá tették a föld alatti és külszíni szállítás problémáit, majd javaslatok hangzottak el azok megoldá­sára. Viszóczki György igazgató hangsúlyozta: a jövőben kö­rültekintőbben kell élni a di­cséret és elmarasztalás lehe­tőségével. Újlaki Miklós, vágathajtó szocialista brigádvezető az elővájás fontosságáról beszélt, és kérte az akna vezetőit, hogy adjanak meg minden segítséget az alsópadi feltá­rások minél előbbi befejezé­séhez. Latorczai János főosz­tályvezet­ő azt hangoztatta, hogy az Ella-aknai szénre mindenkor szükség lesz. Fel­hívta a jelenlevők figyelmét a biztonsági helyzet megszi­lárdítására. Szeles-акпа: Sok sond köze A Szuhavölgyi Bányaüzem Szeles-aknájának 130 tagú alapszervezete is az MSZMP X. kongresszusának határo­zatait igyekezett megvalósí­tani mindennapi munkájá­ban. Elsődleges feladatuknak tehát a gazdasági munka, a termelés segítését tartották. A termelésben pedig az el­múlt esztendőben olyan sok nehézségük adódott, hogy a tervezettől 5565 tonnával ke­vesebbet tudtak csak adni. Pásztor István, az alapszerve­zet titkára részletesen ismer­tette a főbb gondolatot: — Az R 1-es és az R/2-es frontokon az elmúlt év ele­jén a Dobson-egységek rossz állapota miatt a tervteljesí­téssel nagyon lemaradtunk. A februári átszervezéstől kezdve azonban már kiemel­kedő munkasikerek is szü­lettek ... — Ezt igyekeztünk ellensú­lyozni a gazdaságosság tekin­tetében: árbevételünk 30 fo­rinttal növekedett. Jelentős javulást értünk el a minőségi mutatók vonatkozásában és is helytálltak ugyanez mondható a baleseti helyzetünkre is. Vállalati vi­szonylatban legjobb mutató­ink vannak ezen a téren. Ebben pedig sok érdemük van a munkában élen járó kommunista bányászoknak, az itteni pártalapszervezet termelésirányító, segítő és ellenőrző tevékenységének. A beszámoló ezt konkrét pél­dákkal bizonyította. Pásztor István részletesen ismertette továbbá a párt­oktatás, a pártépítés helyze­tét, kapcsolatukat a szakszer­vezettel, a KISZ-szel. Az őszinte — nem kritikamen­tes — taggyűlés számos fel­szólalására Sztermen Gusz­táv, az üzem főmérnöke, mint az üzemi párt-végrehaj­tó bizottság tagja adott vá­laszt, majd Pásztor István összegezte azokat a tanulsá­gokat, amelyek alapján az idén még értékesebb párt­­munkát szeretnének végezni Szeles-akna kommunista bá­nyászai. Rudolftelep: Együttműködés A Rudolftelep IV-es aknán megtartott taggyűlésen többek között részt vett a vállalati pártbizottság képviseletében Kovács Gábor és Kotán Sán­dor, az üzemi pártbizottság titkára is. A pártvezetőség nevében Kulcsár János alap­szervezeti titkár számolt be az elmúlt esztendőben vég­zett munkáról. Az üzem gazdasági ered­ményeit értékelve elmondta, hogy az akna december 11-re teljesítette éves tervét és de­cember 31-ig mintegy 20 ezer tonna szenet adott terven fe­lül. Sikerült stabilizálni az önköltséget, s így mintegy tizenötmillió forint megta­karítást értek el. A pártépítő tevékenység jól érvényesült az elmúlt év­ben. Míg 1971 végén 109 volt a párttagok száma, addig 1972-re már 148 kommunis­tája volt az alapszervezet­nek. Igaz negyvenöten az át­szervezés alkalmával kerül­tek az alapszervezethez és év közben 5 új tagot vettek fel, az ifjúsággal de 12 kommunistát más alap­szervezethez kellett át­jelen­teni. Hiányosságként említette a beszámoló, hogy néhány párt­tag,­­ olyanok, akik szocia­lista brigádvállalásban tették önmagukra nézve kötelező­vé a politikai oktatásokon való részvételt — esetenként távolmaradnak az előadások­ról. Pedig az akna gazdasági vezetősége minden segítséget megad az oktatások meg­tartásához. A beszámoló következő ré­szében a reszortfelelősök munkáját ismertette Kulcsár János, majd a párt és a KISZ kapcsolatát értékelte. Elmondotta, hasznosnak bi­zonyult az a kezdeményezés, amit a KISZ-fiatalok marxis­ta-leninista nevelése érdeké­ben tettek.­­ Végezetül az 1973-as évi feladatokat vázolta az alap­szervezet párttitkára, majd hat hozzászóló fejtette ki vé­leményét a vezetőség beszá­molójáról. Ella-akna: Tartani kell termelést A délelőttös és délutános szak kommunistái előtt Ve­res László, az akna párttitká­ra értékelte az alapszervezet 1972. évi munkáját. A tag­gyűlésen részt vett Latorczai János főosztályvezető, a BSZ­PB tagja és Viszóczk­i György, az Ormosi Bányaüzem igaz­gatója is. A beszámolóban megálla­pítást nyert, hogy az alap­ a jelenlegi szintet szervezet az elmúlt évben is igyekezett a X. pártkongres­­­szus irányelvei szerint tevé­kenykedni. Az akna kommunistái ta­valy is nagy részt vállaltak a különböző feladatokból és kedvező hatást gyakoroltak a pártonkívüliekre. A 115 ta­got számláló alapszervezet belső élete — a kisebb fogya­tékosságok ellenére is — szi­ BORSODI BÁNYÁSZ Edelény I —IV. akna: Tájékoztatni kell a pártonkívülieket is A kommunisták szűkösen fértek el az orvosi rendelő helyiségeiben megrendezett taggyűlésen. Lóránt János párttitkár ismertette a veze­tőség beszámolóját a végzett munkáról. Megtudhattuk, hogy az edelényi párttagok éltek a szervezeti szabályzat­ban biztosított jogukkal. Fo­lyamatosan ellenőrizték, szá­­monkérték a vezetőség mun­káját. A fontosabb határoza­tokat a taggyűléseken vitat­ták meg és itt fejtették ki véleményüket a végrehajtás módjáról. Így történt — töb­bek között — a novemberi КВ-határozat feldolgozása­kor, amelyen a tagság vál­lalta, hogy — a helyes ér­telmezés miatt — az akna pártonkívüli dolgozóival is megismerteti a fontos dön­tést. Kritikai jelleggel szólt a párttitkár a taggyűlések aktivitásáról. Az elmúlt év­ben átlagosan 3 hozzászóló fejtette ki véleményét a tag­gyűléseken. A pártcsoport bizalmiak te­vékenységéről elismeréssel szólt a beszámoló. Sokat tet­tek például azért, hogy a párt politikáját ne csak a pártta­gok ismerjék meg, de tájé­koztatva legyenek a párton­­kívüliek is a fontos dönté­sekről, határozatokról. Az 1972-es év gazdasági munkájáról szólva Lóránt János hangoztatta, hogy a mennyiségi tervet csak 98,8 százalékra teljesítette az ak­na, ám a vágathajtási elő­írást 586 folyóméterrel túltel­jesítette. 1971-hez viszonyítva az egy műszakra eső bér az elmúlt évben mintegy 10 fo­rinttal emelkedett. Az ön­költség és az árbevétel kö­zötti különbség 76 forint volt, mintegy duplája az 1971. évi­nek. A tervteljesítés alakulá­sában döntő szerepet játszott az önjárós front elszerencsét­­lenedése.­­ Az 1973-as év politikai és gazdasági feladatai sokkal nehezebbek lesznek. Szüksé­ges, hogy mindenki tudása legjavát adja a munkához. A vitába nagy aktivitás­sal kapcsolódtak be a bá­nyászkommunisták. Üveges József szb-titkár a szakszer­vezeti tagdíjfizetés elmara­dásáról szólt. Kresák János marógépkezelő és Bacsó Ká­roly vájár a taggyűlések rendszerességét szorgalmaz­ták. Juhász István vájár a politikai oktatások színvona­lának emelését, s a megjele­nési arány fokozását tette szóvá. Székely Lajos KISZ- titkár a fiatalok munkáját ismertette. Fontos és értékes javasla­tot tett az alapszervezet po­litikai munkájának erősítésé­re, javítására Tom­a István és Fáklya Lajos is. 1973. január 31. Bemutatjuk pártmunkásainkat Változatos, sikerekben és balsikerekben bővelkedő események jellemzik Kovács Márton életútját. Már ser­dülő korában eljegyezte ma­gát a bányával, s a szén bá­­nyászásának varázsából csak a pusztító háború ragadta ki. Rövid ideig harcolt, inkább a hadifogságot választotta, hogy munkájával segítse a fasizmus ellen küzdő Szov­jetuniót. 1948-ig a kor­­kovi bányában dolgozott, és így került közelebbi kapcso­latba a szovjet embereikkel. Megismerte a marxista—le­ninista eszméket, hazajövete­le után már tudta, hol kell keresnie barátait, elvtársait. Idehaza Baross-aknán talál­ta meg első munkahelyét, ahol már párttagként tevé­kenykedett. Egy év múlva fronti csapatvezetőnek vá­lasztották, s szorgalmával, tudásával bizonyította, hogy méltó vezetői bizalmára. A legnehezebb időben, a törté­nelemkönyvek lapjairól is­mert széncsata idején, be­osztottjaival együtt — sok­sok túlműszak árán — biz­tosította, hogy az ország, a gyárak, üzemek, lakások megkapják a nélkülözhetet­len szenet. Később pártbizalmi lett és a termelőmunka mellett az alapszervezet gazdasági ügyeit intézte. — A termelés érdeke úgyi kívánta, hogy a Bükkaljai Bányaüzem Kossuth-aknájá­­ban dolgozzak — mondja Kovács Márton. — Három hónapról volt szó csupán, de a sors úgy hozta, hogy végleg itt maradtam. Azóta csak­ az üzemen belül változott a munkahe­lyem, míg végül a berentei aknához kerültem. Fronti csapatvezető-helyettesként dolgoztam, de most, hogy nyugdíj előtt, állok — kön­­­nyítettek a munkámon —, a külszínre kerültem. Kovács Márton dolgos, szorgos munkával töltötte életét. Persze, a szénért folytatott mindennapos küz­delemben piros betűs ünne­pek is akadtak: kétszeres sztahanovista, miniszteri és kiváló dolgozó kitüntetései vannak. Három gyermeket nevelt fel becsületben. Kovács Márton, a berentei pártszervezet aktívája Ha a sportolókról esik szó, általában az a vélemény, hogy az anyagiakon kívül más nem érdekli őket. Ora­vecz Lajos erenyőbányai la­katos személye élő cáfolat erre a felfogásra. Hosszú évek óta megbízható tagja a Perecesi Bányász Sportkör NB I. В-s kézilabdacsapatá­nak. Hat éve végzi a párt­­csoport bizalmi felelősségtel­jes munkáját, s emellett fel­adatát úgy látja el, hogy fe­lettesei a legteljesebb elis­merés hangján nyilatkoznak róla. — Már gyermekkoromban szerettem a sportot — mond­ja. — Különösen a kézilabda érdekelt, ahol gyors helyzet­­felismerésre és azonnali cse­lekvésre van szükség. Külö­nösen az utóbbi években gyorsult fel a játék tempója, más lett a védekezés techni­kája, és a csatároknak is új utakat kellett keresni, ha eredményt akartak elérni. — A pártmunka nem meg­terhelést, hanem kikapcsoló­dást jelent számomra — folytatja. — Jó dolog az em­berekkel foglalkozni, elbe­szélgetni, különösen jólesik, amikor egy-egy idősebb dol­gozó fordul hozzám kérdés­sel, mert ebben a megbecsü­lés jelét látom. Úgy érzem, a sportból lassan kiöregszem, már foglalkozom a visszavo­nulás gondolatával, de nem könnyű dolog otthagyni egy összeszokott csapatot. Sok kellemes emlék fűződik sportpályafutásomhoz, de az idő mindenki felett eljá. Mi kívánjuk, hogy a sport­­szerető közönség még sok si­keres mérkőzésen szurkoljon, neki és a csapatnak. Oravecz Lajos, pártcso­­portbizalmi, Erenyőbánya. 4 jövőben is számítanak rájuk Szabad pártnap Erenyőn Január 25-én műszakvál­táskor zsúfolásig megtelt a felolvasó helyiség a Miskolci Bányaüzem erenyői aknájá­nál. Több mint 300 bányász gyűlt össze, hogy a szabad pártnap alkalmából meghall­gassa Monos János elvtárs­nak, a BSZ igazgatójának előadását. Az előadó két té­mával foglalkozott: ismer­tette az MSZMP Központi Bizottsága november 14—15-i kibővített ülésének határoza­tait, majd a bányaipar hely­zetére térve az erenyői akna sorsáról beszélt. Miskolc szénel­átásáért Ismeretes, hogy az erenyői akna Miskolc szénellátásának biztosítására hivatott. A vá­ros szénigénye azonban egyre kevesebb — a lakóházak szén­­tüzelésű berendezéseit gáz- és központi fűtés váltja fel. Ez az ok is közrejátszott abban, hogy már évekkel ezelőtt szó­ba került az erenyői akna be­zárása. A fő okot azonban az adta, hogy az itteni bánya telepei nem gépesíthetők, s a­­ széntermelés tonnánként át­lag 20 forint költségtöbblettel jár. Ezért volt olyan javaslat, hogy az aknát tavaly év vé­gére zárják be. Az igények azonban még azt kívánják, hogy tovább termeljen a bá­nya. Meddig? — Terveink szerint 1974 tavaszán fejezzük be az ere­nyői fejtést — jelentette ki Monos János. — Addig is arra kérjük az itteni bányá­szokat, hogy tehetségük leg­javát adva dolgozzanak a vá­ros szénellátásáért. Lyukóbányára települnek Erenyőn jelenleg több mint 400 ember dolgozik, s termé­szetesen az egész vállalat szá­mára sem közömbös, hogy a jövőben hol foglalkoztatja őket, mi lesz a sorsuk. Most, a szabad pártnapon erre is válaszolt az igazgató: — Létbizonytalanságtól senkinek sem kell tartania. Az aknaüzemet Lyukóbányá­ra telepítjük át, ahol a gaz­dálkodás javítható. A szén­­vagyon, s egyéb adottság is olyan, hogy biztosítani l­íá­juk azt a kereseti lehetősé­get, am­it az erenyőiek meg­szoktak. A részletkérdések ismerte­tése után Monos János hang­súlyozta: még véletlenül se gondoljanak az erenyőiek arra, hogy a bánya bezárását munkájuk bírálata váltotta volna ki, hiszen ha figyelem­be vesszük az eddigi tevé­kenységüket, akkor arról csak a legnagyobb elismeréssel le­het beszélni. — Igazán becsületesen dol­goztak, sokszor nagyon rossz körülmények között — mond­ta az igazgató. — S jelenleg is igen szép teljesítményeket érnek el a kézi műveléssel, kamrafestésekben. Ilyen em­berekre pedig mindenkor, a jö­őben is számítunk. &. A,

Next